Bejártam a világot, és mindenütt szerettem a kínai vendéglőket. Valami csoda folytán a fantasztikus kínai ételek valahogy közel járnak a magyar ételekhez, holott szemre egészen mások.
Utazás idézetek
Mert semmi sem üdítőbb, mint a tengeri utazás. Minden bajodat elnapolhatod, a hajó oltalmába fogad, istápol és amikor befut a kikötőbe, nagy nehezen bocsát csak vissza a zajló világba.
Már az indulásnál kezdődtek a problémák, mert repülővel mentünk, és én úgy rókázom a repülőn, mint a lakodalmas kutya. (…) A masszőrünk, Torszky Gyula, aki egy mozgó szeszkazán volt, indulás előtt azt mondta: »Ne félj semmitől, majd én mindent elintézek.« Mondtam neki: »Mit tudsz te elintézni, ha nekem kell rókázni?« »Ne törődj semmivel, előtte jól bekajálunk« – mondta. Így is történt. Beültünk a gépbe. Amíg a földön ment, nem is volt semmi baj, de amikor fölemelkedett, rögtön dobtam a rétest. A stewardessek ingajáratban hordták a staneclit. Komolyan mondom, olyan rosszul voltam, hogy azt se bántam volna, ha leesünk. Mikor megérkeztünk végre, rögtön beugrottam az ágyba, már a levegőben aludtam. Tíz nap múlva következtek csak a mérkőzések, így addigra rendbe jöttem.
– nyilatkozta az 1952-es helsinki olimpiára való kiutazásáról.
Nem bírja a gyomrom. Jóformán még gurultunk Ferihegyen a betonon, nekem már hányingerem volt, és könnyíteni kellett magamon. Talán ettől volt honvágyam már a tranzitváróban is…
– mondta a repülésről.
Számomra a tengeri utazás egyik legizgalmasabb pillanata, amikor a távoli part jól láthatóvá válik és ki lehet venni a részleteit, különösen ha addig még nem látott területről van szó.
Az utazás kényszere jól ismert pszichológiai jelenség.
Kötelességemnek tartottam, hogy Kőrösi Csoma Sándornak, a nagy magyar Tibet-kutatónak sírját felkeressem. Nem is bántam, hogy a Himaláját, a világ legmagasabb hegységét közelebbről szemlélhettem.
Ki tudja, hogy ugyanarra a helyre el tudnunk-e jutni kétszer. Nézzük, tapasztaljuk jól meg tehát, ha egyszer már eljutunk valahová.
Igyekezzék minden magyar mindenhová eljutni életében, ha sorsa engedi, ebben az országban.
A világ egyik legrosszabb nyaralója vagyok. Három nap után unatkozom, és nem tudok mit kezdeni magammal. Ez azért lehet, mert amikor utaztam – leginkább sportesemények közvetítésére –, eleve három-négy napokat voltam távol, és ez valószínűleg berögzült nálam.
Rómában maradtam, a műkincseket végig tanulmányoztam, a vidékre is kirándultam, amíg pénzem tellett, azután amikor már a pénzem fogytán volt – útra keltem Firenze-Bolognán át a magyar határra, ahonnan utánvéttel kerültem haza.
Én mindentől félek: hogy hirtelen meghalok, hogy mindenemet elveszítem, vagy, hogy repülőre kell ülnöm. Még felszállás előtt oda szoktam menni a kapitányhoz, majd megkérem, ígérje meg, hogy minden rendben lesz! Vannak, akik ilyenkor úgy néznek rám, mintha idióta volnék, de akadt, aki még azt is megengedte, hogy bemenjek hozzá a pilótafülkébe. Ott ültem fél órát, remekül éreztem magam, pedig nagyon szűk volt a hely! Ha tehetem, nem repülök, de egy távoli munka kapcsán sajnos ez az egyetlen módja az utazásnak.
Tengeri utamnak szerencsés kimenetele a legcsodálatosabb isteni bizonyíték szavaimnak igazsága mellett. De bizonyítják azt a nagyszámú csodák is, amelyeket az Úr utazásom folyamán véghez vitt és amelyeket itt feljegyeztem.
Az először megpillantott hegyeken túl, most távolabbi, kelet felé terjedő ország látszott, amelyet a fedélzeten levő indiánok Bohíonak neveztek. Elmondták, hogy ez az ország igen nagy és olyan emberek lakják, akiknek csak egy szemük van a homlokuk közepén és mások, akiket ők kannibáloknak neveznek és akiktől szemlátomást nagyon félnek. Amikor észrevették, hogy ebbe az országba készülök utazni, majdnem megnémultak a rémülettől és kijelentették, hogy a kannibáloknak kitűnő fegyvereik vannak és megeszik azt, aki hatalmukba kerül.
Ma ismét vízre bocsáttattam hajómat és készülök tovább utazni, hogy jövő csütörtökön a Mindenható nevében elvitorlázhassam aranyat, fűszert és új országokat keresni.
Igazi önismereti túra egy New York-i utazás. Minden előítéletet felszínre hoz, hiszen már az első órában meg fog állítani egy hajléktalan, aki Afganisztánt megjárt veteránnak adja ki magát.
Szerettem a külföldi utazásokat, mert amellett, hogy világot láttam és azt csináltam, amit
szeretek, még extraprofitra is szert tehettem.
Néha eljutok egy olyan helyre, amelyről azt gondolom, hogy ott kellene élnem, azután visszajövök ide, máshová tolom a kanapét és a zongorát, és megnyugszom.
Erdély felé visz bennünket a vonat. Pihenni. Ez a „pihenés” abból áll, hogy reggeltől estig másszuk majd a hegyeket.
Emlékszem, kezdő vezetőként egyszer autóval útnak indultam Görögországba. Merész lépés volt, mert Budapesten ugyan már edződtem, de az nem készített fel arra, ami Athén körül várt.
