Utazás idézetek

Kedves Budapest! (…) Egy hónapja elhagytalak téged. Már rohantunk a reptérre, amikor az Erzsébet hídon még megnéztelek utoljára. Még nem tavaszodott, a fáid még nem takarták el az erős fényben a ráncaid. Végignéztem rajtad, és olyan voltál, mint egy öreg, megfáradt, ám egykor ünnepelt szépség.

Magyarország remek hely. Nagyon tetszik, hogy úgy vigyáznak a biciklistákra, hogy külön sávot kaptak. Bejártam az egész Duna-partot, föl-le, a Margitszigetet, sőt, még vidékre is elkarikáztam. (…) Pompás stúdiók vannak nálatok, fantasztikusan képzett stábok. Jó volt ott, nagyon jó.

Néhány éves külföldi tartózkodás után általában mindenki megváltozva, több empátiával tér haza, természetesen csak akkor, ha átadta magát az idegen kultúrának, és nem honfitársai között, a saját nyelvi közösségében élt. A napjainkban mind gyakoribb hosszas külföldi tartózkodás is tehát az empátiás képesség általános fejlődésének irányába hat.

Amikor elhatároztam, hogy tengerésztiszt leszek, dehogy is gondoltam tengeri csatákra és győzelmekre, csupán arra vágytam, hogy a széles nagy világot megismerhessem. Utazni, minél többet és minél messzebbre utazni! Ezt tűztem ki célomul.

Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán,
vagy pusztára?
(…)
Akár erdő,
akár folyó,
gyönyörű a
vakáció!

A legszebb hely, ahol jártam, Svájc volt. Csodálatos hegyek, tavak, lehetett síelni és evezni is. Mindig szerettem élni, és akkor éreztem, hogy élek, ha utaztam

Az 1950-es években a TV-zés hőskorszakában úgy tűnt, hogy a természeti világ egy új, felderítésre váró világ.. Először elmentem Nyugat-Afrikába, ami egy csodaország volt. Felderítetlen és izgalmas. Mindenütt láttál valami újat. Úgy érezted magad, mint ha vissza mentél volna az Éden kertjébe.

Mindig remek móka utazgatás közben kipróbálni a helyi konyhát, de időnként egy-egy falattal nem érhetjük be: a világnak akadnak olyan tájai, ahol erős gyomorra és komoly kalandvágyra is szükség van.