Egyik lábam: indulni nem mer,
másik lábam: maradni nem.
Sivatag fojt, taszít a tenger
– elég nehéz nekem, velem.
Utazás idézetek
– Csak nem képzeli, hogy ezután majd otthon ücsörgök és pókfonalat kötögetek? Csak mert nyugdíjba mentem? Még mit nem! El akarok jutni Milánóba, Párizsba, Kuala Lumpurba. Meg akarom mászni a Himaláját. Vagy legalábbis a Mont Blanc-t.
Leszállunk, ha itt a
Balaton, Balaton,Hazamegyünk este
Vonaton, vonaton!
Már az indulásnál kezdődtek a problémák, mert repülővel mentünk, és én úgy rókázom a repülőn, mint a lakodalmas kutya. (…) A masszőrünk, Torszky Gyula, aki egy mozgó szeszkazán volt, indulás előtt azt mondta: »Ne félj semmitől, majd én mindent elintézek.« Mondtam neki: »Mit tudsz te elintézni, ha nekem kell rókázni?« »Ne törődj semmivel, előtte jól bekajálunk« – mondta. Így is történt. Beültünk a gépbe. Amíg a földön ment, nem is volt semmi baj, de amikor fölemelkedett, rögtön dobtam a rétest. A stewardessek ingajáratban hordták a staneclit. Komolyan mondom, olyan rosszul voltam, hogy azt se bántam volna, ha leesünk. Mikor megérkeztünk végre, rögtön beugrottam az ágyba, már a levegőben aludtam. Tíz nap múlva következtek csak a mérkőzések, így addigra rendbe jöttem.
– nyilatkozta az 1952-es helsinki olimpiára való kiutazásáról.













