A valódi szabadság az, amikor az ember cipő nélkül, hátizsák, bot, élelem és víz nélkül, s többnyire gondolatok nélkül gyalogol.
Szabadság idézetek
Szabadságon tehát csak azt érthetjük, hogy az akarat elhatározásaitól függően képesek vagyunk megtenni vagy nem megtenni valamit, azaz hogyha tétlenek akarunk maradni, megtehetjük, ha cselekedni akarunk, azt is megtehetjük. Mármost az általánosan elismert dolog, hogy ezzel a feltételes szabadsággal mindenki rendelkezik, aki nem láncra vert rab.
Sajtószabadság nélkül nem lehet képviseleti kormányzás.
Gondolkodásában és cselekvésében szellemileg szabad lény-e az ember, vagy a tisztán természeti törvényszerűségek vaskényszere alatt áll?
A szabadság kezdete annak felismerése, hogy nem a „gondolkodó” vagy. Abban a pillanatban, ahogy elkezded figyelni a gondolkodót, egy magasabb szintű tudatosság kapcsolódik be.
A szabadelvűségnek az a próbája, hogy nem ijed-e meg a szokatlantól, a kényelmetlenségtől s az áldozattól.
(Nyugat, 1912/14)
A franciák jobban vonzódnak a szabadsághoz, mint a biztonsághoz. Ám az ember elhagyja az erdőket, ahol a szabadság többet nyom a latban, mint a biztonság, hogy a városokba költözzön, ahol az ellenkező az érvényes.
Hogy szeretnék odakünn lenni! Bárcsak ismét kisleány lehetnék, rettenthetetlen, szabad és vadóc, aki csak nevet a sértéseken, s eszébe sem jut őrjöngeni miattuk. Miért változtam meg ennyire?
Az önmagával meghasonlott országház nem tud talpon maradni. Úgy gondolom, a kormány nem maradhat tovább félig rabszolga és félig szabad. (…) Vagy egészen ez, vagy egészen az lesz.
Mekkora kár, hogy akkor nem tudtam, milyen boldog vagyok, és milyen végtelenül nagy dolog a széljárta szabadság.
A hivatalnoki pálya iránt nem lehetett kedvet ébreszteni bennem. Kellemetlen, bántó érzés fogott el arra a gondolatra, hogy majd egy irodában üljek, ne legyek ura saját időmnek, ne legyek szabad ember, hanem egész életem alakiságok közé legyen kényszerítve.
Amikor hazaköltöztünk Amerikából, még mindig kiskamasz voltam, de hamar rájöttem arra, hogy az itthoni világ egészen más. A vasfüggöny nagyon sokat tett azért, hogy minden más legyen. Ezt a szabadsághoz szokott lelkem nagyon nehezen viselte, még úgy is, hogy a túlélés miatt muszáj volt alkalmazkodni.
Direkt politizálást nem folytattam soha, noha véleményem mindig volt, hiszen a politikai közeg általában korlátozott, mint ahogy mindenkit, miközben a rock and roll a szabadság szimbóluma, és amikor azt létrehoztuk itthon, akkor itt minden volt, csak szabadság nem. Tehát minden dolog, amit én létrehoztam, szekunder politizálást folytat, mert mond valamit, amelynek a második szándéka egyértelműen az, hogy valósítsd meg önmagad szabadságát.
Az egyetemen éreztem először azt, hogy szárnyalhatok abban, ami igazán érdekel. Életemben először éltem meg az igazi szabadságot is. Imádtam az éjszakába nyúló beszélgetéseket Freud elméleteiről, az elmerülést a tudomány világában.
Azt gondolom, az az igazi szabadság, ha mindentől és mindenkitől függetlenül ki tudunk állni a döntéseink mellett, és azt tudjuk mondani mindenki másnak: ez az ÉN életem.
Az arany szabadságnál nincs
A világon becsesebb kincs.
Ez vidámítja szívünket,
Élesíti értelmünket.
Nem abszurd azt állítani, hogy adott világban a legszabadabb emberi lények lehetnek egyszersmind az erkölcsileg legnemesebbek is – bár nem szükségképpen azok. Minél kevésbé függő lény valaki, annál nemesebb lehet. De nem az alantasság teremti a függőséget – inkább a függőség teremt het, bár nem szükségképpen teremt, alantasságot.
De hát én nem vezér szeretnék lenni, én élni szeretnék! Semmi sem akarok lenni, csak boldog! Szabad és vakmerő akarok lenni, és hogy jogom legyen mindent a világon várni vagy kívánni, ambícionálni vagy tervezni, vagy csak elképzelni akármit! Álmodni, kérlek!
Hallgass meg, te Hatalmas! Mától fogva én is szabad építőmester akarok lenni. A magam területén. Mint Te a tieden. Nem építek Neked többé templomot. Csak otthonokat – embereknek.
