Az állatok is hazudnak időnként, ha veszélybe kerülnek, ha kérkednek vagy igyekeznek jó benyomást kelteni, ha meg akarják téveszteni a zsákmányukat, ha szeretnének ijesztőnek tűnni, vagy egyszerűen csak udvarolnak. Mint mindenki.

Az szuper, hogy a pókok hálót tudnak szőni. Elég menő, hogy saját otthont építenek maguknak hálóból.

Rengeteg interjún kértek már arra, hogy fogjak meg, és tartsak a kezemben egy pókot. Sosem mondtam még nemet erre, de azért kiráz a hideg, ha csak rá gondolok.

Az állatok vélt jogtalansága, az az őrület, mely szerint az ellenük elkövetett cselekedeteink morális jelentőség nélküliek, a nyugat egyenesen felháborító durvasága és barbarizmusa. Majd ha az az egyszerű és minden kétség felett álló igazság, miszerint az állatok lényegében teljesen ugyanazok, mint mi, eljut a néphez, csak akkor nem lesznek többé az állatok jognélküli lények. Itt az ideje, hogy a bennünk, és az állatokban egyaránt létező örök lény, mint olyan felismertté váljon, és védve és tisztelve legyen.

Nem lehet jogunk azokra az állatokra, melyek a szárazföldön élnek, ugyanazzal táplálkoznak, ugyanazt a levegőt szívják, ugyanazt a vizet isszák, mint mi, kétségbeesett kiáltozásaik kínosan hatnak ránk, mikor leöljük őket, úgy, hogy szégyenkeznünk kell cselekedetünk miatt.

A lovaglás csapatszellemre, a mások iránti felelősségre is megtanított, és ennek később, a színészi pályámon is nagy hasznát vettem.