Az állatokhoz fűződő barátság hosszú időre nyúlik vissza, mindig támogattam az alapítványokat, különösen a kutyákhoz és a cicákhoz vonzódom.

A madarak irtózatos, pokoli dühvel sipítanak teli torokból minden hajnalban, hogy figyelmeztessenek minket az igazságra. Ők tudják az igazat. (…) De sajnos, mi nem beszélünk madárul.

Sok dél-amerikai állat taszító vagy ijesztő voltával bűvöl el. A folyókban pirájarajok várják a közéjük tévedő állatokat, hogy az utolsó cafatnyi húst is lepusztítsák csontjaikról; éjjelente az Európában csak a rémtörténetekben létező, itt azonban nagyon is valóságos vámpírdenevérek kirajzanak rejtekhelyeikről, hogy az alvó szarvasmarhákból és emberekből vért csapoljanak.

Az emberek mindig azzal jönnek, hogy ők “kutyások” vagy “macskások”. Én egyik sem vagyok, egyszerűen csak szeretem az állatokat.

A lovak nem közönséges állatok; intelligenciában csupán a kutyák és a delfinek vehetik fel velük a versenyt.

Imádom a delfineket. A delfin a világ legokosabb állata. A víz alá úszik és kisegíti az embereket a partra. Ezt én csak delfin-technikának hívom. S azt szeretem a legjobban, amikor ezek a csodálatos állatok nevetnek! Ők szerintem nem is állatok, inkább valami komoly, isteni adománynak tartom őket. Életmentők.

Úgy tűnik, nincs a szivárványban olyan szín, nincs a világon olyan minta, amit a halak testük ékesítésére fel ne használnának.

Kipróbáltam a lovaglást, de jobban szeretem, ha jóval több lőerő van alattam, amelyet maximálisan tudok kontrollálni, és nem kell alkalmazkodnom az állat akaratához.