A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszkodik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sajog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.

Alapvetően félünk attól, hogy azzá váljunk, ami a legtökéletesebb pillanatainkban, a legtökéletesebb helyzetekben, a legnagyobb bátorság közepette felsejlik előttünk. Élvezzük és felvillanyozódunk a magunkban talált lehetőségektől ezekben a futó pillanatokban, mégis folyamatosan gyengeségtől, ijedtségtől és félelemtől reszketünk, ha meglátjuk őket.

Ne hagyd, hogy a félelmed visszatartson az álmaid megvalósításától. Tekints úgy a félelmedre, mint valami füstérzékelőre. Figyelj oda rá, ha megszólal, nézz körül, hogy valós veszély fenyeget-e, vagy csak megszólalt a riasztó. Ha nincs igazi vészhelyzet, felejtsd el a félelmed és éld tovább az életed.

Az embereket a következményektől való félelem tartja vissza a cselekvéstől és teszi alkalmazkodóvá, de amint elengeded a lényegtelen dolgokhoz – a pénzhez, a karrierhez, a személyes biztonsághoz – fűződő ragaszkodásodat, legyőzheted a félelmet.

Az egész életünk szólhat az aggódásról, vagy arról, hogy mi lesz holnap, mi lesz egy év múlva. De döntenünk kell, hogy ezt szeretnénk-e, vagy pedig a jelen pillanatának örülni.