A félelem, a megismerés bizonyos fokozatán túl, valóban fölösleges teher, amelyet le kell vetni, hogy a lélek fölszárnyalhasson. Addig azonban szükséges nehezék. Aki súlytalan belül, azt minden ösztönszélroham elsodorhatja.
Félni valamitől annyit jelent, mint mágnessé válni a félelem tárgya számára. Ha megszűnt a félelem, megszűnt a vonzás.
Az ismert dolgoktól mégis kevésbé rettegünk, mint azoktól, melyeket csupán sejtünk, és félig-meddig tudunk.
Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.
Régebben a víz volt a legnagyobb félelmem – rettegtem a vízbe fulladástól és attól, hogy a fejem a víz alá kerül.
Vannak olyan dolgok, amelyeket még félelmében sem mond ki az ember, pedig ha kimondaná, megszűnnék a félelem.
Manapság inkább visszariadunk a környezetünk spontán változásaitól, minthogy reagálnánk rájuk. Következetesen a menekülést választjuk a harc helyett, mert már nincs bátorságunk szembenézni a bizonytalansággal.
A család a szívek és a lelkek egysége, ahol félelemnek nincs helye.