Az ember, az élő teremtmény, az alkotó egyén mindig fontosabb, mint bármely kialakult stílus vagy rendszer.
Ha mindenki segítene a szomszédjának, senki sem maradna segítség nélkül. Nem az a fajta férfi vagyok, aki lerázza magáról az embereket. Egyébként pedig úgy gondolom, hogy ha csak egy másodpercembe kerül, hogy boldoggá tegyek valakit, akkor miért ne tenném?
Nincs olyan, hogy kínai vagy japán harcművészet, mert addig, amíg nem három kezű, hat lábú emberek születnek, csak egyféleképpen lehet harcolni.
Tudod, hogy szeretek leginkább magamra tekinteni? Emberként. Mert ezen a földön, az ég alatt csupán egyetlen család él.
Amikor valaki tényleg felfogja ezeknek a hatalmas, spirituális erőknek a jelenlétét saját magában, és használni kezdi az életében, páratlan jövőbeni fejlődés előtt áll. Úgy tudjuk növelni a lehetőségeinket, hogy minden egyes másodpercet újként élünk meg. Bízz a benned lakó, életadó erőben!
A nirvána elérésének titka a tudatos öntudatlanság és az öntudatlan tudatosság. A cselekedet annyira direkt és gyors, hogy nincs az az intellektus, amelyiknek lenne ideje és helye közbeavatkozni, és darabokra szétverni az egészet.
Örvények vagyunk, amelyek középpontja egy mozdulatlan és örökkévaló pont, de amely egy örvény vagy tornádó módjára növekvő sebességű mozgásként jelenik meg (bár epicentruma mozdulatlan). Ragaszkodj a lényeghez!
Boldog vagyok, mert naponta becsületesen növekszem, és mert fogalmam sincs, hol vannak a végső határaim. Minden nap egy új felfedezés, hogy mi mindenre vagyok képes. A legnagyobb öröm ráadásul még hátravan, az, hogy halljam, hogy valaki azt mondja: „Hé, van itt valaki, aki igazi!”
(A „saját folyamom” című vázlatos írásából)
Minden ember életében minden körülmény egy határozott ok eredménye – te döntöd el, mit hogyan csinálsz.
A kungfuban bölcsnek lenni nem azt jelenti, hogy még megszerzel valamit, hanem hogy képes vagy eltávolítani az álokoskodást, a díszítéseket, és egyszerű maradsz – ahogy a szobrász sem hozzáadással készíti a szobrot, hanem úgy, hogy lefaragja a fölösleget, hogy az igazság akadálytalanul feltárulhasson.
Ahhoz, hogy elérd a mozgás és az igazi áramlás egységét, át kell hidalni a mozdulatok közötti szakadékot.
Senki sem tökéletesítheti technikai tudását, amíg a lelki akadályokat el nem hárítja az útból, és az elméjét nem tartja mozgékonyan, öntudatlan erőfeszítéssel megszabadulva minden megtanult technikától.
Nagyon könnyű szerepet játszani, és pimaszul, önelégülten tetszelegni saját magunk nagyszerűségében… De őszintének lenni, nem hazudni önmagunknak…hát, barátom, az nagyon nehéz.
Nincs hová elmennünk ebből a világból, nincs olyan kocsma, ahová beülhetnénk legyőzni a szorongást, nincs börtön, ahol levezekelhetnénk a bűneinket. Ahelyett, hogy megmondaná, mi is a probléma, a zen azt állítja, csak annyi a probléma, hogy nem vesszük észre, hogy nincs probléma, és ennélfogva természetesen nincsen megoldás sem…
A hit egy elmeállapot, amely önfegyelmen keresztül kondicionálható. Előidézhető vagy megteremthető az önszuggesztió elve alapján, a tudatalattink folyamatos instruálásával. Ez a hit érzésének szándékos fejlesztése.
A sorscsapás sokkja magasabb szintre emel, mint amikor egy erős zivatar után újjáélednek a növények.
Tedd azt, ami az adott pillanatban bölcsnek tűnik, aztán felejtsd el, és menj tovább! Menj tovább, és új horizontot fogsz látni! Menj tovább, és látni fogod röpülni a madarakat! Haladj tovább, és hagyj magad mögött mindent, ami eltorlaszolja a tapasztalások bejáratát!
Rakd össze az álmod törött cserepeit, és érezd újra magadénak ezt a törött álmot, legyen újra tiéd a benne rejlő lehetőség! Ahogy fejlődünk és halad az idő, gyakran újra kell alkotnunk a folyamatot és a módszert.
Az ember akaratának spirituális ereje eltávolítja az összes akadályt.
