Életem legtöbb döntésekor általában két dolog között választhatok, aközött, amit nem akarok, és aközött, amit még kevésbé.
Mert ilyen az ember. Tudatlan. Mert képes minden hatalomra önmaga felett, csak nem tud róla. Nincs tisztában azzal, mivel jár a döntés, amit a tegnapból és a mából tanulva meghoz majd. Pusztán a hit miatt. A remény miatt. Ami ugyancsak láthatatlan. Pont, mint a jövő. Csak a hitbe, a reménybe lehet kapaszkodni, hogy a jövőt mi formáljuk általuk. Pedig az nem több, mint a hitünk általi képzelgés, amit ő maga bármelyik pillanatban felülírhat, amikor csak kedve úgy tartja.
Minden ember életében elérkezik (legalább) egyszer a pillanat, amikor el kell döntenie, hogyan tovább. Sokan évekig rágódnak egy-egy nagyobb horderejű döntésen, másoknak elég néhány másodperc ahhoz, hogy meghatározzák, mi a fontos számukra, és hogyan képzelik a jövőjüket. Megint másoknak megadatik az a páratlan lehetőség, hogy dönteniük sem kell, mert a gondviselés megóvja őket az effajta lelki próbatételektől.
Amikor Oliver Kahn befejezte a futballt, akkor beszéltünk telefonon és megkérdeztem tőle, hogy azt az adrenalint, amit csak mi ismerünk kapusok, hogy kompenzálja a civil életben. Nevetve mondta, hogy ilyen nincs a privát életben. Ez teljesen más. Erre mondom én, hogy valami kell, mert mi kapusok úgy tudunk jól dönteni, ha gyorsan kell, ráadásul ezeknek az eredményét azonnal láttam. A privát életben nincs ilyen, egy kicsit lassabb minden, így döntések is.
Hoztál egy döntést, és most együtt kell élned a következményeivel. A karma nem akar sem jutalmazni, sem büntetni. Ha valamit, akkor legfeljebb tanítani próbál.
A karma tulajdonképpen egy tükör, amely azt mutatja meg, hogy a döntéseink hova vezettek minket.
Ahelyett, hogy egy döntés előnyeiről és hátrányairól gondolkodnánk, vagy azt mérlegelnénk, mennyi az esélye, hogy egy múltbeli tapasztalat megismétlődjön a jelenben, a szívünk intelligenciája azonnal tudja, mi igaz számunkra az adott pillanatban. Függetlenül attól, hogy elfogadjuk vagy figyelmen kívül hagyjuk a szív bölcsességét, ott van nekünk.
















