Sok napi döntésünk olyan önmagunkra vonatkozó információkon nyugszik, amelyek „igazságként” vannak eltárolva bennünk – de amelyek valójában nem mások, mint idejétmúlt régi tapasztalatok, a családban, a barátoktól és társaktól hallott dolgok, és az olvasottak, a televízióban látottak-hallottak tarka keveréke.
A nyár a lehetőségek és a meggondolatlan döntések évszaka. Nekem való! Bár én az év bármely szakában képes vagyok szar döntéseket hozni. Bizonyított tény.
Talán a legnehezebb döntés minden versenyző életében, hogy mikor hagyja abba. Nem csak számomra, mindenki számára, mivel mindenki azt gondolja közülünk, hogy képes nyerni és olyan jónak lenni, mint a legjobb.
Életem legtöbb döntésekor általában két dolog között választhatok, aközött, amit nem akarok, és aközött, amit még kevésbé.
Minden nap döntened kell. Elsősorban arról, hogy az a napod hogyan teljen: mire használod az idődet? És azt hogyan teszed… Biztosítasz-e magadnak lehetőséget arra, hogy valami egészen más vehesse kezdetét?
A családot szétverő erő mindig belülről jött: figyelmetlenség, naivság, alkohol, lustaság, bűnös kilengés és folytathatnám a sort. Sajnos a családjainkat szétverő döntések ott bent, a lélek mélyén születtek.
Mert ilyen az ember. Tudatlan. Mert képes minden hatalomra önmaga felett, csak nem tud róla. Nincs tisztában azzal, mivel jár a döntés, amit a tegnapból és a mából tanulva meghoz majd. Pusztán a hit miatt. A remény miatt. Ami ugyancsak láthatatlan. Pont, mint a jövő. Csak a hitbe, a reménybe lehet kapaszkodni, hogy a jövőt mi formáljuk általuk. Pedig az nem több, mint a hitünk általi képzelgés, amit ő maga bármelyik pillanatban felülírhat, amikor csak kedve úgy tartja.
Eldöntötték, hogy kiirtanak minket, én pedig eldöntöttem, hogy olimpiát nyerek.
Minden ember életében elérkezik (legalább) egyszer a pillanat, amikor el kell döntenie, hogyan tovább. Sokan évekig rágódnak egy-egy nagyobb horderejű döntésen, másoknak elég néhány másodperc ahhoz, hogy meghatározzák, mi a fontos számukra, és hogyan képzelik a jövőjüket. Megint másoknak megadatik az a páratlan lehetőség, hogy dönteniük sem kell, mert a gondviselés megóvja őket az effajta lelki próbatételektől.
Amikor Oliver Kahn befejezte a futballt, akkor beszéltünk telefonon és megkérdeztem tőle, hogy azt az adrenalint, amit csak mi ismerünk kapusok, hogy kompenzálja a civil életben. Nevetve mondta, hogy ilyen nincs a privát életben. Ez teljesen más. Erre mondom én, hogy valami kell, mert mi kapusok úgy tudunk jól dönteni, ha gyorsan kell, ráadásul ezeknek az eredményét azonnal láttam. A privát életben nincs ilyen, egy kicsit lassabb minden, így döntések is.
Ha úgy döntünk, hogy kedvesen és pozitívan bánunk másokkal, a legtöbb esetben azt is eldöntjük, miként bánjanak velünk mások.
Hoztál egy döntést, és most együtt kell élned a következményeivel. A karma nem akar sem jutalmazni, sem büntetni. Ha valamit, akkor legfeljebb tanítani próbál.
A karma tulajdonképpen egy tükör, amely azt mutatja meg, hogy a döntéseink hova vezettek minket.
A karma úgy képviselteti magát a jelenben, hogy a múltadra emlékeztet. Ha tudatosabban döntesz a csendes tudatosság szemlélő birodalmából, karmamentes döntéseket hozol.
Biztosan élhetett volna másképp, hozhatott volna jobb döntéseket, ha valaki megmutatta volna neki az utat. De amit te sem birtokolsz, azt magad sem adhatod tovább.
A történész számára az egyes szavak megválasztása és alkalmazása nem csupán stiláris, hanem erkölcsi döntés (amiként minden embernél, aki szóra nyitja a száját).
Azt gondolom, az az igazi szabadság, ha mindentől és mindenkitől függetlenül ki tudunk állni a döntéseink mellett, és azt tudjuk mondani mindenki másnak: ez az ÉN életem.
Anyád vállalt sorsáért nem kell haragot érezni. Fogadd el a döntéseit, mert ezzel a saját felnőtté válásod felé is nagy lépéseket tehetsz.
Élni könnyű. Döntést hozol, és soha nem nézel vissza.
-Han Lue
Halálos iramban: Tokiói hajsza (2006)
Te döntöd el, hogy jó akarsz-e lenni vagy nagyszerű.
