Amikor először híresség lettem, még gyermekien pufók voltam; kerek, dundi arcú. Ez a kövérkésség egészen néhány évvel ezelőttig elkísért, amikor aztán megváltoztattam az étkezési szokásaimat. Nem ettem többet marhahúst. Végül már csirkét, disznóhúst, halat és más hízlaló ételeket sem. Jobban akartam kinézni, jobban és egészségesebben akartam élni.
Ha valaki azt mondja neked, hogy egyél sok húst ahhoz, hogy erős légy, ne higgy neki!
Legtöbbször befogom a számat ezzel kapcsolatban, mert úgy gondolom, hogy mindenkinek azt kell ennie és mondania, amit akar. Nem érzem szükségét, hogy bárkinek az arcába toljam azt, amiben hiszek. De ha meg tudod nézni a videókat, amiket most posztoltam, és rá sem bagózol, hogy hozzájárulsz ehhez azzal, hogy megeszed azokat a teremtményeket, akiket a te kedvedért kínoznak meg, sajnállak. Megértem, hogy a húsnak jó íze van, és tudom, hogy azt hiszed, csak egy ember vagy, nem változtat semmin, ha felhagysz ezzel. Ez viszont tudatlanság, hülyeség. Ha van egy kis eszed, akkor tudnod kellene, hogy a sok »egy ember« összeadódik. Légy okosabb!
-biztatta egy Instagram-sztoriban 26 millió követőjét, hogy fontolják meg a hús- és tejtermékek elhagyását.
Nem állíthatod, hogy szereted az állatokat, ha eszel állatot.
Nem vagyok hajlandó étkezés közben halott állatok testrészeit bámulni.
Esténként igyekeztünk felfedezni a chilei konyha specialitásait, de mivel sok vendéglőben csak spanyol étlap volt, én pedig véletlenül sem szerettem volna vegetáriánusként valami ismeretlen nevű állat húsába harapni, maradtam a mindenhol jelen lévő avokádós salátáknál.
Emlékszem arra, amikor 1968-ban az egyik Black Sabbath-os zenésztársam, Terence „Geezer” Butler – az első vegetáriánus, akivel életemben találkoztam – megevett egy hotdogot Belgiumban, mert le volt égve, éhezett, és ez volt az egyetlen étel, amihez aznap hozzájutott. Szegény fickó pár órával később már a kórházban feküdt. Szerintem 1983-ig nem tudott szarni utána.
Nos, volt olyan időszak, amikor kecskéket áldoztunk, de aztán mindannyian vegánok lettünk, így a tofut áldozzuk fel a fellépések előtt.
Vegán vagyok, és a bőröm sokkal, de sokkal szebb ahhoz képest, mint mikor vegetáriánus voltam. Kivágtam a tejtermékeket és a tojást az életemből, és soha többé nem lettek pattanásaim. Persze ez csak az én tapasztalatom, mindenki más-más érzékenységgel rendelkezik.
Huszonöt évig kannibál voltam. Azután lettem csak vegetáriánus. Shelley nyitotta ki a szememet, tőle tanultam meg, milyen barbár vagyok a táplálkozásban, de a gyakorlatban csak 1880-ban vagy akörül változtathattam életmódomon, amikor Londonban megnyíltak az első vegetáriánus éttermek. Vegetariánizmusom furcsa hatást vált ki kritikusaimból. Ha elolvas egy cikket, amely legújabb könyvem állítólagos ismertetése, kiderül, hogy a kritikus valójában a saját magánéletét védelmezi az enyémmel szemben, és az egész nem más, mint egy vérig sértett ember apologia pro vita suaja(életének mentsége). A kritikus igyekszik végigcsinálni szokott, mutatós tollgyakorlatát, de torkára megy a vágóhidakon kiömlő vér, s felrémlenek előtte a vásárcsarnok iszonyú hullahegyei. Ez az egész mauvaise honte (műfelháborodás) a húsevő mardosó önvádja olyan valaki láttán, aki élő bizonyosság arra, hogy sem hús, sem hal, sem baromfi nem okvetlenül szükséges az életben és irodalomban elérendő sikerhez. Minden más hóbortom ismerős nekik, gyakran közös is. Ez azonban vérbűn, és Blut ist ein ganz besondrer Saft (a vér egészen különleges folyadék).
Elegem lett a húsevésből – tudom, hogy nem tesz jót a bolygónak, és nem tesz jót nekem sem.
Nevetségesen rövid ideig élnek azok a pulykák, amiket addig tömnek növekedési hormonokkal, hogy nem képesek sem rendesen állni, sem szaporodni. Mégis, amikor a családok hálaadáskor vagy karácsonykor körbeülik az asztalt, hányan adnak hálát gondolatban a pulykának, akinek a szenvedése árán készülhetett el az ünnepi vacsorájuk? A pulykák ott kísértő szelleme azonban valószínűleg szintén hálát ad – a haláláért, ami véget vetett szenvedésből álló életének.
Középiskolás sí- és terepfutóként aztán mást sem hallott az edzőitől, mint hogy egyen rengeteg sovány húst, mert a kemény igénybevétel mellett csak azzal építhet mindig megújuló izomzatot. Ám Scott minél több nagy állóképességű atléta életét tanulmányozta, annál több vegetáriánust talált.
Mirabella már öt és fél éves, Lula pedig három és fél. Kíváncsi természetű, derűs teremtmények, és mindketten vegetáriánusok. Soha nem ettek sem állati húst, sem halat, amiért különösen büszke vagyok rájuk.
– nyilatkozta gyermekeiről Adams 2016-ban
A húsféleségek közül a marhahús előállítása terheli meg legjobban a természetes környezetet. Ez teszi ki az általunk elfogyasztott hús egynegyedét és a szervezetünkbe jutó kalóriák mindössze 2%-át, mégis a természettől elvont földterület 60%-át fordítjuk az előállítására. Egy kilogramm marhahúshoz tizenötször akkora földterületre van szükség, mint ugyanennyi sertés- vagy csirkehúshoz. Lehetetlenség, hogy a jövőben minden ember annyi marhahúst fogyasszon, amennyit ma a legjobb módú országok polgárai. Ehhez egyszerűen nem elég nagy a Föld.
Néhányan megriadnak, ha azt mondjuk nekik, hogy egy étel vegetariánus vagy vegán, de a címkézésnek nem szabadna számítania. Az egy csodálatos dolog, ha egy étel a saját jogán zseniális, és történetesen még húsmentes is.
Az emberek húst esznek és azt hiszik, hogy bivalyerősek lesznek, elfelejtve, hogy a bivaly füvet eszik.
Aki nem értékeli az életet, az nem érdemli meg azt. Ezen állatok ivadékait elválasztják a szüleiktől, feldarabolják, barbár módon lemészárolják őket. Bár az ember az állatok királya, mégis borzalmas dolgokat művel. Mások élete árán élünk. Temetőhelyek vagyunk. Gyermekkoromtól visszautasítottam a húsevést.
– Gondolt már arra, hogy a vegánok mindig arról jártatják a szájukat, hogy meg kell menteni a bolygót, mintha a bolygónak szüksége lenne ránk? A bolygó túléli, évmilliárdokig is ellesz emberek nélkül. Csak a saját magunk életét veszélyeztetjük.
Akik éveken át követnek egy teljes értékű táplálékokból álló, növényi alapú étrendet, akár több tucat kilót is könnyűszerrel leadhatnak.
