Voltaire

Voltaire

1694. november 21. - 1778. május 30.

író, költő és filozófus, a francia felvilágosodás egyik legnagyobb alakja

Voltaire idézetei éles szellemmel és kritikus gondolkodással világítanak rá a szabadság, a vallás és az emberi természet kérdéseire. Gondolatai egyszerre provokatívak és időtállóak, miközben a józan ész és a szabad véleménynyilvánítás fontosságát hangsúlyozzák.

Az ostobák mindent megbámulnak egy híres költőben: én csak a magam kedvéért olvasok, én csak azt szeretem, mely az én ízlésemnek felel meg.

A szerelem az emberi nem magasztos vigasztalója, a világ fennkölt megtartója, érzékeny lelkek öröme, igen, a gyenge szerelem.

A munka megóv minket a három fő rossztól: a szegénységtől, az unalomtól és a bűntől.

Az előítélet nem egyéb, mint vélemény ítélet nélkül. A gyermekeknek az egész világon olyan véleményeket sugallnak, amilyeneket csak akarnak, s előbb, mintsem a gyermek képes volna ítélkezni.

A legszebb gondolat is elveszti értékét, ha ostobán fejezik ki, és unalmat kelt, ha ismételgetik.

Ha csak két ember lenne a világon, vajon hogyan jönnének ki egymással? Segítenék egymást, bántanák egymást, hízelegnének egymásnak, kígyót-békát kiabálnának egymásra, csatáznának, kibékülnének; sem egymással, sem egymás nélkül nem élhetnének.

A munka arra jó, hogy messze tartson tőlünk három nagy bajt: az unalmat, a bűnt, a szükséget.

A szent szűz fiának halála óta valószínűleg nem múlt el egyetlen nap sem, hogy ne öltek volna meg valakit az ő nevében.

Minden országban az számít erénynek és bűnnek, erkölcsileg jónak és rossznak, ami hasznos, illetve ami ártalmas az illető társadalomra nézve.

Igen, láttam Párizst is; mindegyikből kapott valamit; káosz az, sűrű rengeteg, ahol minden egyes ember csak az élvezetét keresi, s ahol senki se találja, legalábbis én így láttam.

Voltaire idézetek – szabadság, ész és kritikus gondolkodás

Voltaire a felvilágosodás egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt, aki íróként, filozófusként és publicistaként bátran kérdőjelezte meg korának társadalmi és vallási dogmáit. Szatirikus műveivel és éles hangvételű írásaival a szólásszabadság, a vallási türelem és az emberi jogok egyik legismertebb szószólójává vált. Hatása messze túlmutat saját korán: gondolatai ma is részei a modern demokratikus gondolkodásnak.

Voltaire nem félt vitatkozni, kételkedni és kényelmetlen kérdéseket feltenni. Számára a tudás nem végleges válaszokat jelentett, hanem folyamatos kíváncsiságot és nyitottságot. Írásaiban gyakran jelenik meg az irónia és a szellemesség, amelyekkel egyszerre szórakoztatta és gondolkodásra késztette olvasóit.

Munkásságának középpontjában az egyén szabadsága és a józan ész állt. Azt vallotta, hogy a fejlődés alapja a kritikus gondolkodás, a párbeszéd és az a bátorság, hogy merjünk szembenézni saját tévedéseinkkel is. Éppen ezért művei ma is aktuálisak egy olyan világban, ahol a vélemények sokszor élesen ütköznek egymással.

Az itt összegyűjtött idézetek bepillantást engednek Voltaire szellemes, provokatív és időtálló gondolkodásmódjába, amely évszázadok múltán is képes új nézőpontokat nyitni.