Hány, de hány évet kell rá feltenni, hogy legalább feltehetőleg tudjuk, mit kell tenni és hogy kell tenni!
Fejlődés idézetek
A nap a tévedésé és a hibáé, hosszabb idő az eredményé és a sikeré.
Amit életemben hamis tendenciákat követve tenni próbáltam, végül legalább megtanultam – átlátni.
Hálás lehetsz azoknak, akik a múltban sebeket okoztak neked, hiszen sokkal erősebbé váltál általuk.
Lassan haladok, de sosem hátrafelé.
Nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.
Ha válságba vagy zsákutcába kerül az ember, annak egy előnye mindenképp van: gondolkodásra kényszerít.
Ami nem pusztított el, attól erősebb lettem.
Az idő nem változtat meg bennünket, csupán kibontakoztat.
A hitelesség mindig ott kezdődik, amikor a negatív élményről is tudok oldottan beszélni, és közben tudom, hogy ezért én vagyok a felelős. Merem átélni az ezzel járó fájdalmat, de ezért is felelősséget vállalok azzal, hogy holnaptól mindent megteszek, hogy ezen változtassak napról napra.
A többség elszántan kapaszkodik a meglévőbe; a haladás kerekét mindig egy kisebbség lendíti tovább.
A nagy életproblémák sohasem oldhatók meg mindörökre. S ha egyszer úgy tűnik, hogy megoldódtak, az mindig veszteség. Értelmük és céljuk – úgy látszik – nem a megoldásukban rejlik, hanem abban, hogy szüntelenül munkálkodjunk rajtuk. Csak ez óv meg elbutulástól és megkövüléstől.
Ellentétek nélkül nincs haladás. Vonzás és Taszítás, Értelem és Erő, Szeretet és Gyűlölet: ezek kormányozzák az emberi létet.
Ne elégedj meg azzal, ami vagy, hanem törekedj azzá válni, ami lehetnél.
Egy bizonyos kortól az ember maga felel a tetteiért.
Az ember életében mindig a legelső nagy csapás váltja ki a legmélyebb kétségbeesést, mert ilyenkor még nem tudjuk, hogy minden seb képes begyógyulni, és hogy a kétségbeesést egy idő után a remény váltja fel.
Testemen-lelkemen megtapasztaltam, hogy nagyon is hasznomra vált a bűn, hasznomra vált a gyönyör, a birtoklás óhajtása, a hiúság, sőt a legszégyenletesebb kétségbeesés is, hogy megtanuljam feladni ellenkezésemet, megtanuljam a világot szeretni, hogy ne mérjem többé valamely, általam kívánt, általam elképzelt világhoz, az általam kigondolt tökéletességhez, hanem megelégedjem vele már most, szeressem úgy, ahogy van, és örüljek, hogy része vagyok.
Minden zuhanás végén oltár előtt ébred az ember.
Előbb tanuljunk meg járni, aztán szaladjunk.
Az az út, amelyen a legkisebb kitérő nélkül végigmennek, sehová sem vezet. A hegyre csak egy kicsit mássz föl, hogy kipróbáld, hegy-e. A hegytetőről nem láthatod a hegyet.
Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel.
Az embernek sohasem kell restelkednie egy tévedés bevallásán. Ezzel azt mutatja, hogy fejlődik, és ma okosabb, mint tegnap.
Aki saját erőből önmagának urává válik, az olyan, mint a sarkcsillag: mozdulatlan, és a Világmindenség őkörötte kering.
Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.
Csak az a fontos, hogy éber légy, mert a leckék mindig akkor jönnek, amikor készen állsz a befogadásukra, és ha figyelsz a jelekre, mindig mindent megtanulsz, amire szükséged lesz a következő lépéshez.
Az ember nem ősz hajával ír, hanem az eszével, amely pedig az esztendőkkel érettebbé szokott válni.
A fájdalom senkit nem kímél. Alázatossá tesz. Beárnyékol. Megfeketít. Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.
Lelki fejlődésünk csak úgy lehetséges, hogy elfogadjuk magunkat úgy, ahogy vagyunk, és megpróbáljuk komolyan élni a ránk bízott életet.
Az az ember, aki nem járta meg szenvedélyeinek poklát, nem is küzdötte le őket soha.
A félelmek mindig nagyon fontosak, mert a lélek rajtuk keresztül akar velünk közölni valamit. Nem az a bátor, aki nem veszi figyelembe a félelmeit, hanem az, aki utánajár a félelme okának.
Szenvedés útján megy a haladás vonata.
Légy olyan, mint a madár,
Mely alól, ha kivágják a fát,
Nem zuhan le, hanem
Még magasabbra repül.
Amit a cél elérésével kapunk, közel sem olyan fontos, mint amivé válunk, amíg azt elérjük.
Istenem, adj nekem türelmet,
Hogy elviseljem, amit nem tudok megváltoztatni,
Bátorságot, hogy megváltoztassam, amit tudok,
És bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni.
Mindig sokat segít, ha tanulunk hibáinkból, mert így magunk is beláthatjuk, hogy érdemes volt hibázni.
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeláldozás között…
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel,
és a társaság a biztonsággal…
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét,
és a bók nem esküszó…
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget:
a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével…
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez…
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget,
ha túl sokáig ér…
Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel lelkedet,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked…
Az idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.
Az ellenség is sokra taníthat.
Balszerencséje mindenkinek lehet, de csak okos emberek tudnak belőle hasznot húzni.
Cselekedj megfontoltan – ez a gyakorlati megfelelője az Ismerd tenmagadnak. Egyiket sem szabad abszolút törvénynek vagy követelménynek tekintenünk, úgy állították elénk mindkettőt, mint a céltábla feketéjét: mindig arra kell céloznunk, de nem találhatjuk mindig el. Az emberek okosabbak és boldogabbak lennének, ha különbséget tudnának tenni saját határtalan céljuk és a körülmények eléjük szabta célok között, s fokról fokra megtanulnák, mire futja eszközeikből.
Haszontalan dolgoktól megszabadulni nem feladás, hanem maga a felnőtté válás.
A múlt eseményein való szemlélődés a jövőbeni cselekedeteink finomításához vezet.
Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek.
Minden következő lépéshez szükséged van az összes lépésre, amelyet életedben addig megtettél.
Legjobban arra figyelj, aki mást gondol, mint te. Nagy a valószínűsége, hogy tőle tanulhatsz a legtöbbet.
Arra törekedj, hogy szándékosan és szisztematikusan olyan körülményeket teremts magadnak, amelyek mindig emelnek az önbecsüléseden, bármit is teszel. Úgy éld az életed, mintha máris kiemelkedő ember lennél – olyan, amilyenné válni szeretnél.
Ha nem tudsz fejlődni, találnod kell egy pótszert, ami növekedhet helyetted.
A siker mércéje az, milyen magasra ugrasz, miután elbuktál.
Időnként nem árt jó nagyokat esni! A bukás, ha másra nem is, de arra okvetlenül jó, hogy megtanuljuk a legkisebb sérüléssel járó földet érés és a leggyorsabb talpra állás technikáját.
Szeretem a kihívásokat. Ha nincs semmi kihívás az életedben, és azt tehetsz, amit csak akarsz, akkor valószínűleg eljött a távozás ideje.
Ki az erős? Az, aki le tudja győzni a rossz szokásait.
Ami fáj, az nevel.
Az igazi tanítvány megtanulja, hogy a megismert dolgokból kifejtse az ismeretleneket, és megközelítse a mestert.
Az ember részben attól lesz felnőtt, hogy megtanul nem túlságosan nyíltnak és őszintének lenni, és bizonyos helyzetekben inkább hazudni, semmint megsérteni valakit az igazsággal.
A múltat nem törölhetjük el, de kihozhatjuk belőle a legjobbat.
Történtek rossz dolgok az életemben, de ezek hatására is most egy boldogabb ember vagyok.
Ha csak olyat csinálsz, amit tudsz, sose leszel több annál, ami most vagy.
Ha mindig a mezőny végén állsz, senki sem tisztel, azonban ha gyakrabban harcolsz elöl, akkor már veled is számolnak a vetélytársak.
Milyen tisztán láttam mindig az állapotomat, és mégis mindig mennyire gyerekként cselekedtem; ma is milyen világosan látok, és még sincs semmi reménye a javulásnak.
Ha aszerint nézel valakit, például egy gyereket, amilyen ő most, a jelen pillanatban, azzal megakasztod a fejlődésének útját. Ha azonban aszerint nézel rá, hogy mivé lehetne, akkor segíted őt a fejlődésben.
Amit megéri csinálni, azt megéri túlzásba vinni. Nos, tulajdonképpen még mindig ezt mondom, és eszerint is élek. De most már más, egészségesebb módon viszem túlzásba a dolgokat.
Semmit sem fedeznénk fel, ha megelégednénk azzal, amit már felfedeztek.
A csönd és a nyugalom nem fejleszti a jellemet. Csak a szenvedés és a megpróbáltatás nyomán erősödik a lélek, tisztul az éleslátás, támad fel az ambíció és jön el a siker.
Az embernek az a feladata, hogy ne mindig az egyszerű dolgokat válassza, hanem kihívásai legyenek. Ha mindig mindenki azt csinálná, ami neki nagyon megy, akkor homokoznánk életünk végéig. Ha isteni homokvárakat építettem oviban, akkor minek tanuljak meg olvasni. Meg akarom ismerni saját magamat meg a határaimat.
Mert az ember a legnagyobb és egyetlen értelmes dolgot, amit tehet, akkor cselekszi, ha természetadta képességeivel önmaga megvalósítására törekszik. Ezért mondtam régebben olyan gyakran neked: ne a gondolkodó vagy az aszkéta példáját másold, hanem légy önmagad, törekedj önmagad megvalósítására!
A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. (…) A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna – a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná “hová?” és “miért?” Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.
A múltunk lehet zavaros és fájdalmas, de az nem a pusztulásunk. Ha szerencsénk van, akkor a jövőnk alapja. A zűrzavaron keresztül kell utat találni a lényegeshez.
Mindannyian felfedezők vagyunk. Hogyan élhetnénk úgy, hogy csak nézünk egy ajtót, de soha nem nyitjuk ki?
Mindig arra kell törekedned, hogy a legjobb legyél, de sosem szabad elhinned, hogy az is vagy.
Hányszor történt veled valami olyasmi, amit nem szerettél? És hányszor volt, hogy a kezdeti negatív tapasztalat gazdagabbá tett téged, új lehetőségeket kínált:
– erősebbé tett
– megismertetett új emberekkel
– lehetővé tette, hogy tisztábban lásd az emberi természetet
– képessé tett rá, hogy mélyebben megértsd a saját létedet.
A helyzetek és körülmények nem rosszak. A döntéseid, ahogy azokat kezeled, irányítást biztosítanak a számodra, és lehetővé teszik, hogy megszabadulj minden negatív dologtól. A békéhez vezető úton ne hagyd, hogy látszólag negatív események átvegyék fölötted az irányítást, és uralni kezdjék a gondolkodásodat. Ehelyett inkább arra figyelj, hogyan fejlődhetnél tudatosan a tapasztalat által!
Terebélyes fa
hajszál-gyökérből fejlődik,
kilenc-emeletes torony
kupac földből emelődik,
ezer-mérföldes utazás
egyetlen lépéssel kezdődik.
Ha minden percben megkérdezzük magunktól, valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk, és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok, akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól, amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk.
Vagy előre lépsz egyet a növekedés irányába, vagy hátrafelé a biztonságba.
Az értelem, az erkölcs és a jellem bizonyos párhuzamban áll valamennyiünk egyéniségében, és töretlen folytonossággal fejlődik tovább, ha ugyan az élet nagy háborgásai nem térítik más irányba.
Ilyen ember vagyok – mert ilyenné tettem magam.
Ha másmilyen ember akarok lenni – olyanná kell tennem magam.
Az emberek nincsenek tisztában az alvás fontosságával. Én igen. Ugyanez a helyzet az étkezéssel és a munkával is. Ezek a részletek lépésről lépésre, de jobbá tesznek másokkal szemben.
Úgy vélem, hogy a húsételek nem megfelelőek az ember számára. Ha felsőbbrendűek vagyunk az állatoknál, akkor hibás dolog őket utánoznunk. Azt hiszem, a lelki fejlődés egy bizonyos szinten megköveteli, hogy beszüntessük élőlénytársaink saját testi igényeink kielégítését szolgáló pusztítását.
Minden nagy találmány e két erő, a képzelet és kezdeményezőkészség összekapcsolásának köszönheti létét. Senki nem tudja megmondani, hol a határ.
Álmodni azt jelenti, hogy mindig elégedetlenek vagyunk, de nem szeszélyből vagy közönséges méltatlankodás miatt. Ez annak az embernek az elégedetlensége, aki egy jobb világot keres, és nem elégszik meg azzal, amit már elért. Ez annak az embernek az egészséges becsvágya, aki a jövőben a fejlődés lehetőségét látja, és szeretne benne aktívan közreműködni. Ez a többre és jobbra törekvés, önmagunkért és másokért, a máért és a holnapért. Az emberek néha összetévesztik az álmodni tudást az álmodozással, amikor az elme és az érzelmek összevissza csaponganak, és inkább kerülik a valóságot, mint hogy változtassanak rajta.
A macska, ha egyszer ráült a forró kályhalapra, soha többé nem fog forró kályhalapra ülni. De hideg kályhalapra sem.
A legnagyobb vágyam tudod, mi?
Tulajdon árnyam átugorni.
A világhoz nem alkalmazkodni kell, hanem csinálni, nem újrarendezgetni azt, ami már megvan benne, hanem hozzáadni mindig.
Vágyakozó gondolataidat változtasd erőteljes akaraterővé.
Akarnunk kell a változást. Fel kell ismernünk a fájdalmat, amit akkor érzünk, ha nem változtatunk, és látnunk kell azt az örömöt, amit akkor fogunk átélni, ha megváltozunk.
A haladás nagyrészt annak köszönhető, hogy haladni akarunk.
Minél nagyobb a haladás, annál nagyobb mértékben ismerjük meg fogyatékosságunkat. Az elégtétel a törekvésben rejlik, nem az elérésben.
Az utolsó maradványa valami isteninek az ember becsületes igyekezete.
Minden valamirevaló ember érzi, különösen amint műveltségben gyarapszik, hogy a világon kettős szerepet játszik; egy igazit és egy eszményit, és ebben az érzésben keresendő minden nemes alapja.
A tehetség csendben alakul ki, de a jellem a világ viharaiban.
Nem az vagy, akinek születtél, hanem akivé magadtól lenni tudsz.
Úgyszólván kétszer születünk meg, egyszer létezni, másodszor élni.
Engedd meg magadnak, hogy önmagadon keresztül tévedhess, ugyanis csak a saját hibáidból tudsz tanulni. Ha sokat hibázol, sok esélyed van a tanulásra, de figyelj arra, hogy egy hibát lehetőleg csak egyszer kövess el.
Az az érdekes a bukással kapcsolatban, hogy a tanulásnak sokkal fontosabb eszköze, mint a győzelem. Ha győzől, nem kell leülnöd, és más szemszögből újragondolnod.
Ne vívódj azon, hogy mi ment rosszul, helyette koncentrálj a következő lépésre. Az energiád fordítsd arra, hogy továbbhaladj, és megtaláld a választ.
Az innováció a bátraké. Ha működik, azt mondják, látnok vagy, de ha nem jól sül el, hamar őrültté válsz.
A kisember gyakran dührohamot kap a legenyhébb bírálattól, de a bölcs tanulni igyekszik azoktól, akik kritizálták, szidták és “összeakasztották vele bajszukat”.
Volt egy férfi az edzőteremben, a régi termünkben. Bokszoló. 87 éves. Lejárt minden nap, befáslizta a kezét, ment a bokszkörtéhez, a bokszzsákhoz, edzett, ugrókötelezett, aztán hazament. Szóval ha dolgozol rajta, akkor remélhetőleg egyre jobb leszel.
Figyeld, hol válik keménnyé a haladás, és látni fogod, hogyan haladnak a kemények!
Ha valaki olyan életet él, amely mindenki számára fejlődést hoz, és ez a fejlődés állandó, nem hal meg vele, az ilyen ember életét Igaz Életnek nevezhetjük.
Ma van a hátralévő életed első napja.