Tudjátok mit? Szerintem Isten azért hagyott itt bizonyos gyógyszereket természetes formájukban a Földön, hogy segítsen felgyorsítani és megkönnyíteni a fejlődésünket.

A nyomorból, a szerencsétlenségből, a külső lezüllésből és gazból, nem fejlődhettek ki emberek, hanem csak a szomorú körülmények eredményei.

Ha hajlandók vagyunk tanulni a hibáinkból, s az akadályokat a cél felé mutató mérföldköveknek tekintjük, ez árulkodó jele annak, hogy jó irányban haladunk.

Az élet rövid és egy egyedülálló esély. Kipróbálni magam, megvalósítani a tetteket – ismerem jól a határaim: minden nap rajtuk járok! – közben elbukni, felállni, hátrább lépni hat kockával, mégis előre indulni vissza. Bejutni a saját elmédbe; olyan poros, pókhálós szobákba nyitni be, ahol még sose jártál. Olyan pincékbe lépni be, hogy legszívesebben bocsánatot kérve kihátrálnál. De mégis előre menni, egy fejlámpával. Mindig tovább.

Hajlamosak a filmesek egy bizonyos kor felett mellőzni a nőket, én azonban úgy érzem, a legjobb éveim még előttem vannak, és minél többet tanulok, és élek, annál jobbá válik a munkám, a teljesítményem. Énekesként, előadóként, színésznőként, producerként minden nap egyre jobb leszek. Jó dolog az életemnek és a karrieremnek ebben a szakaszában lenni.