Szorgalmas, takarékos valék; kevéssel beértem, nagyra nem vágytam; tudva roszat nem cselekedvén erkölcsiségem tiszta, lelkiismeretem nyugott vala.
Táncsics Mihály
1799. április 21. - 1884. június 28.
magyar író, publicista, az első szocialista politikusok egyike
Táncsics Mihály legemlékezetesebb idézetei az igazságról, a nép szolgálatáról és a szabadság szentségéről szólnak. A forradalmár szerint a tudás a legerősebb fegyver, és egy nemzet felemelkedése az egyén öntudatára ébredésével kezdődik.
Az isteni gondviselésnek különös intézkedésül tekinthetém, hogy mellém e feleséget és gyermeket rendelé.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Ha a népnek természeti joga és szabadsága meg nincs, akármit mesterkélünk rajta, sohasem lesz, nem lehet azzá, amivé lennie kell vala. Ha kényelmesebb fogházakat építünk neki, ha legüdvösb büntetőtörvényt alkotunk számára, ha selyembe és bíborba öltöztetjük, ha minden tudományt tölcsérrel fejébe öntünk, szóval akármit teszünk vele, rabszolgacsorda lesz.
E kort, melyben élünk, átalakulás korának nevezgetik; mintha bizony az ember valami selyembogárként kukacból egyszerre bontakoznék ki. Az első ember óta máig örökös átalakulás volt, és tart addig, mikor az utolsó ember e földi pályáról lelép. Azonban néha az átalakulás egy kissé nagyobb zajjal jár. A teremtő ilyenné alkotá az embert, hogy neme szüntelen fejlődésben legyen. Kik csak e kort tartják átalakulás korának, hatalmasan tévednek, s az embert, következőleg önmagukat nem ismerik.
A nagyok. Mik ők a polgári társaságban? Mi teszi őket nagyokká? Címük? Gazdagságuk? Tudományuk, erényük? A józan ésszerű társaságban a polgári címen kívül más nem lehet, hogy egyik vagy másik gazdagabb, azért nagyobb-e a többinél? Ha valaki több tudománnyal bír, abbúl következik-e, hogy több joga is van? Az erényes? Az igaz erény magában találja jutalmát, s nem kívánhatja polgártársai rovására mentességét, különben nem volna erény.
Hiszen más teremtmény a földön nem értheti, mi az igazság, csak ember. Ha ez nem képes az igazságot meghallani, iszonyú mélyen süllyedt és ez kétszeresen morális kötelességivé teszi embernek az igazságot, minél többször hangoztatni, hogy aki tőle elszokott, ismét hozzászokjék, s a mélységbűl, hová süllyedt, kiemelkedhessék.
Ezen abnormis állapot századokon és ezredeken keresztül úgy megerősödött, hogy végre szinte természetesnek tartják, hogy a társaságokban egy ember bírja a jogokat és a szabadságot, a többi pedig csupán engedelmességre született.
Én képtelenségnek tartom azt, hogy az egyes ember az egész társaság ellen véthet, hogy azt veszélyeztetheti, hogy azt véleményével felforgathassa, ha a társaság csakugyan társaság és nem csorda.
A legtisztább vallás, a legszentebb törvények semmit sem érnek, ha csak ki-ki a maga kötelességét nem teljesíti.
Lehet-e mégis eset, hol a cenzúra üdvös? Az én eszem nem képes olyat gondolni, tehát erről nincs mit szólnom.
A politika az igazság helyét foglalta el. Veszedelmes időszak!
Mindent megbocsátok a legnagyobb zsarnoknak is, de midőn azt mondja: Nép! én néked majd ha megérsz, nagylelkűen jogokat és szabadságot adok, azt meg nem bocsáthatom. Hol vettétek ti a felesleges szabadságot és jogokat, hogy a magatokéin kívül csak úgy könnyen osztogathassatok?
De bohók is vagytok egyszersmind, azt hivén, hogy az emberek mind azt nektek elhiszik, mit velök elhitetni akartok.
Míg és ahol cenzúra van, addig s ott teljes szabadság nem létez. Aki pedig azt hiszi, hogy van, fogalma sincs a szabadságról.
Isten úgy alkotá az embert, hogy csak fokonként tökéletesedjék, tehát hány tévedésen kell keresztülmennie, míg az igazsághoz és lehető tökélyhez juthat? E tévedések az ember természetében alapulnak, tőle el nem választhatók.
Tehát még a nép nem érett meg. Mik azon jelek, melyekbűl majd megismerhetni, hogy a nép megérett? Adózni, munkálkodni, az egész társaság terhét vinni, ezekre már megért, ezelőtt már néhány ezerrel érett meg. De kérdem, nem sokkal könnyebb-e a készet költeni, mint beszerezni? Hát a készet éldelni, más véres verejtékéből dobzódni oly nagy tökéletesség-e, hogy arra a nép több ezred óta sem bírt megérni?
A szabad sajtó Kolumbus tojása; ez oldja meg a kérdést: miként lehet szabadságot, békét és polgári rendet egyesülten fenntartani. A szabad sajtó az, mi békés úton vezet a műveltség magas fokára és szabadságra: ellenben annak elnyomatása az, mi tirannizmust és revolúciót teremt.
Akármilyen legyen a könyv, az olvasót soha boldogtalanná nem teszi, nem teheti.
A józan ész szerint egyik ember csak úgy teremtménye Istennek, mint a másik. Egyik a másik fölött elsőbbséggel nem bír, mert az Isten csak egy embert teremtett; milyenné alkotá az elsőt, olyan a többi mind, ki tőle származott. Míg tehát valaki azt be nem bizonyítja, hogy egyiknek több szabadságot kölcsönzött Isten, mint a másiknak, addig amellett maradok, hogy az emberek egyenlő szabadsággal bírnak.
Táncsics Mihály idézetek – szabadság, társadalmi igazság és gondolkodás
Táncsics Mihály a 19. századi magyar történelem és közélet meghatározó alakja volt, íróként és politikai gondolkodóként egyaránt a társadalmi igazságosság és a szabadság eszméjét képviselte. Munkássága szorosan összefonódik a reformkor és az 1848-as forradalom szellemiségével, amikor a polgári átalakulás és a jogegyenlőség kérdései kerültek előtérbe.
A Táncsics Mihály idézetek a szabadságjogok, az oktatás fontossága és a társadalmi felelősség témáit járják körül. Szavai világosan tükrözik azt a meggyőződést, hogy a tudás és a gondolkodás szabadsága alapvető érték. Gondolatai gyakran a közösség felemelésének szükségességére és az egyéni felelősség szerepére hívják fel a figyelmet.
Ez a gyűjtemény azokhoz szól, akik érdeklődnek a magyar történelem és a társadalmi eszmék iránt. Táncsics Mihály idézetei betekintést adnak egy olyan korszak gondolkodásába, amelyben a változás és a fejlődés alapjait rakták le.
Az itt összegyűjtött idézetek nemcsak történelmi értékkel bírnak, hanem ma is elgondolkodtatóak, mert a szabadság, az igazságosság és a tudás kérdései minden korban aktuálisak maradnak.