Társadalmunk egyik legnagyobb, minden idők egyik leg­meghatározóbb tragédiája, hogy az emberek többsége az ideje nagy részét a pénz miatti aggódással tölti. Úgy kelnek fel reggel, hogy a pénzügyi gondjaikra gondolnak. Az jár a fejükben, milyen kevés pénzük van. Amikor hazamennek, este a pénzről beszélnek, arról, hogy milyen drága minden vagy épp a pénz miatt vitatkoznak.

A legnagyobb áttörést akkor éred el életedben, amikor rádöbbensz, képes vagy bármit megtanulni ahhoz, hogy elérj bármilyen magad elé állított célt. Vagyis, bármivé válhatsz, bármi a tiéd lehet és bármit megtehetsz.

Amikor az ember leírja a céljait, a célok egyszeriben kikristályosodnak, és megfoghatókká válnak. Létrehozol valamit, amit bármikor a kezedbe foghatsz és olvasgathatsz. Ha nem írod le céljaidat, akkor a célok csupán kívánságként, vágyálomként élnek benned. Nincs bennük energia.

Ha két fontos feladat van előtted, mindig a nagyobbal, a nehezebbel, a fontosabbal kezdj foglalkozni. A nap legfontosabb döntése mindig arról szól, hogy mivel foglalkozol azonnal, és mi az, amit későbbre halasztasz.

A világ úgy van megszerkesztve, hogy sosincs elegendő időnk mindenre. Pedig rengeteg dolgunk lenne. (…) Teljesen mindegy, mennyi időd van, és mennyit kell teljesítened, egy dologban biztos lehetsz: tennivalóid időigénye mindig nagyobb lesz, mint a rendelkezésedre álló idő.

Ha a poharad “félig teli”, magabiztos, optimista és pozitív leszel. Folyamatosan és önbizalommal telve tudsz haladni álmaid megvalósítása felé.

Teljesen mindegy, mennyire körültekintően terveztél és szerveztél meg mindent előre, életed jellemzően a “két lépés előre, egy lépés hátra” sorozatából fog állni. Attól kezdve, hogy elindulsz a célod felé, folyamatosan korrigálnod kell az útvonalat.