Aikidózik…a saját fegyveremmel akar legyőzni! És jól csinálja… De nem elég jól!
Forrás: Batman 19. szám, 33. oldal (Semic Interprint)
A harcművészet nem csupán a küzdelemről, hanem az önfegyelemről, a tiszteletről és a belső egyensúly kereséséről szól. Ebben a kategóriában a legmeghatározóbb harcművészet és küzdősport idézeteket találod, a keleti mesterek ősi bölcsességeitől a modern harcosok inspiráló gondolataiig. Fedezd fel a test és a lélek erejének titkait, és találd meg a motivációt a saját utadhoz, akár a tatamin, akár az életben!
Arra a kérdésre, hogy hogyan kell célozni, én mindig nagyon részletes,és mindent átfogó választ szoktam adni: SEHOGY. Tudom, hogy nem ezt várták, de így van. Ahhoz, hogy ezt el tudjam magyarázni, egy évtizedet előre kell ugranom az időben. Jelenlegi tudásom lehetővé teszi, hogy a 90 méteres pályán 6 másodperc alatt menjek végig lovammal, a tempó itt több mint 15 méter másodpercenként. A három lövés leadására kevesebb, mint 5 másodperc jut. Ha valaki még mindig nem értené, miért nem célzok, akkor annak elmondom. Egész egyszerűen azért, mert nincs rá idő. Itt válik érthetővé a harcművészet fogalma. Csak a cselekvés létezik! Nincs gondolkodás, a helyzet elemzése, töprengés, csak a színtiszta cselekvés. Ugyanis a harcban nincs idő gondolkodni. A céltárgy megjelenése azonnali reakciót vált ki, a lövést. Talán most már az is kezd érthetővé válni, miért mondom azt, hogy lépjünk ki elménkből. Egész egyszerűen azért, mert ebben a szituációban már amúgy sem tudunk mit kezdeni vele.
A legnagyobb személyes mentoraim Joe Lewis és Bill „Superfoot” Wallace. Ők azok a harcosok, akik örök példaképeim, és nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy nemcsak edzhettem, hanem szemináriumokat is tarthattam velük szerte a világon.
forrás: kungfukindom.com
Az első stílusom a japán ju-jitsu volt, úgy hétéves lehettem, amikor elkezdtem. Utána shotokanra, majd később kyokushin karatéra jártam. Összesen nyolc fekete övem van, de a kyokushin az, ami legerősebb alapja az életemnek már sok-sok éve.
forrás: kungfukindom.com
15 évesen kezdtem kungfuzni. Svájcban születtem és nőttem fel. Akkoriban a harcművészetek nem igazán voltak népszerűek ott. Véletlenül találkoztam egy kungfus sráccal, akivel elkezdtem edzeni, és teljesen beleszerettem a dologba. Aztán elkezdtem kick-boxolni, boxolni és taekwondózni. Amikor Los Angelesbe költöztem, részt vettem a Véres Játék 2-ben, ahol Hee Il Cho nagymesterrel együtt dolgoztam, aki a mentorom és tanárom lett. Csodálatos élmény volt egy ilyen fantasztikus taekwondo nagymestertől tanulni, ezt sosem fogom elfelejteni.
Igen, szerettem a Véres Játék című filmet, sokat beszélgettünk róla a suliban és ezért mentem el kick-box edzésre is. Megvitattuk a filmet, a mozdulatait, az ugró rúgásait, a fordulórúgásait. Néhányan azt mondták, hogy csal, majd egyikünk kitalálta, hogy menjünk el kick-box edzésre, nézzük, hogy meg tudjuk-e csinálni. Így szerettem bele ebbe a sportba.
Badr Harinak fantasztikus a technikája. Ha ilyen jó a technikád, gondolkoznod is kell, és nem szabad hagynod, hogy az indulataid uralkodjanak.
Amikor Ngannou készült a Stipe Miocic elleni első meccsére, biztos volt benne, hogy agyon fogja verni Stipét. A sajtótájékoztató után megyünk a folyosón, odajön hozzám, megragad, és azt mondja: „elmondom, mi fog történni” — ja, és a fickónak tökéletes angolja van — „ha vége a meccsnek, magángépet foglalsz nekem Párizsba.” Nevettem, mondtam: „aha, persze.” Erre ő: „nem viccelek, mondom magángépet fogsz foglalni nekem Párizsba.” Mondtam, oké. Aztán mindenki ment a maga dolgára. Erre Stipe agyonveri. Szétveri. Ezzel a beszélgetés véget ért. Ki kellett volna ott rúgnom. Francis Ngannou rossz fickó. Nem jó ember. Most meg ott van a PFL-ben, Szaúd-Arábiával üzletel, és azt mondja: „Jon Jones-szal kell harcolnom.” Fogadni mernék, hogy már bánják, hogy leszerződtették. Egyetlen szót sem kell hallanom tőlük, tudom anélkül is, mert én már foglalkoztam vele, és tudom, hogy ki ő valójában.
Amikor egy atléta a UFC-hez szerződik, teljes hozzáférést kap a Performance Institute-hoz, ingyen ehet, minden ingyen van, mindent használhat. „Ez a fickó (Francis Ngannou) gyakorlatilag ott élt. Épp megvolt egy meccse, feljött az irodámhoz, ott lógott a folyosón, mondtam neki: ‘gyere be, mi van?’ Ki volt akadva, amiért nem kapta meg az 50 ezer dolláros bónuszt az utolsó meccsére. Mondtam neki: Francis, ezért meg azért nem kaptad. Ott ül az irodámban, és vitatkozik velem. Mondom neki: ez a srác ezért kapta, az a srác azért kapta, és ezért nem te kaptad. A beszélgetésnek vége, indulnék kifelé, erre megragadja az ingemet és visszalök az irodába. Erre mondom neki: ‘tesó, vedd le rólam a kezed, ba**meg!’ Láttam az arcán, a szemében, a viselkedésében, hogy ki ez az ember valójában.
A harcművészetek és küzdősportok nem pusztán a fizikai küzdelemről szólnak, hanem az önfegyelemről, a kitartásról és a belső egyensúly megtalálásáról is. A Harcművészet és küzdősport idézetek ezt a szemléletet ragadják meg: az erőt, amely nem az agresszióból, hanem az önuralomból fakad.
Egy igaz idézet itt nem a győzelemről beszél elsősorban, hanem az útról, amely a fejlődéshez vezet.
A harc gyakran nem az ellenféllel, hanem önmagunkkal zajlik. A Harcművészet és küzdősport idézetek arra emlékeztetnek, hogy a legnagyobb győzelem a félelmek, a kétségek és a gyengeségek legyőzése. Minden edzés, minden vereség és minden siker egy lépéssel közelebb visz a belső erőhöz.
A harcművészetek alapja a tisztelet: a mester iránt, az ellenfél iránt és önmagunk felé. Ezek az idézetek megmutatják, hogy az igazi harcos nem kérkedik az erejével, hanem csendben építi azt. A küzdősportban a fegyelem, az alázat és a szabályok betartása ugyanolyan fontos, mint a technika.
A Harcművészet és küzdősport idézetek egyszerre motiválnak és elgondolkodtatnak. Szólnak az állóképességről, a mentális erőről, a fájdalom elviseléséről és arról a belső nyugalomról, amely a legkeményebb küzdelmek mögött is ott rejtőzik. Ezek a gondolatok nemcsak a teremben, hanem az élet más területein is irányt mutatnak.
Akár kezdő vagy, akár tapasztalt sportoló, ezek az idézetek emlékeztetnek arra, miért léptél rá erre az útra. Mert a harcművészet nem a rombolásról szól, hanem az építésről: erősebb testről, tisztább elméről és szilárdabb jellemről.