Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Arany János
1817. március 2. - 1882. október 22.
magyar költő, tanár, lapszerkesztő,
Oda van a szép nyár, oda!
A természet lassan kihal;
Nincs többé nagyszerű csoda,
Többé se napfény, sem vihar;
Pacsirta nem szánt, csalogány
Nem zöngi dalját este, reggel;
Nincs délibáb… Jer Osszián,
Ködös, homályos énekeddel.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.Nem kell bú az aggott főnek,
Mégis egyre őszül:
Bú nekűl is, gond nekűl is
Nyúgalomra készűl.Hátha dér-fagy, bú-gond érte,
Ősze is már késő:
Hogy’ pereljen sorsa ellen
A szegény lomb és fő!
Én neked a földön ím kegyelmet adok;
Kérd Istent, remélem Isten is adni fog.
Jőn a keserű gyász, utol is ér nyomban,
Jaj, látom örökké riadós álomban,
Jaj, érzem örökké ímette a szörnyet:
Most is eremben fut, lázhidege környez.
Hunor, Magyar ősről zeng a dal beszéde,
Kiktől ered a hún és magyar ág népe.
Őszbe csavarodott a természet feje,
Dérré vált a harmat, hull a a fák levele,
Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.
Puszta a szivem, mint kopár őszi tarló,
Amelyről leszedte a kalászt a sarló.
Olvasson, tanuljon a nép maga. Olvassa ne csak a szentírást, ami az örök életre szükséges, hanem egyéb könyvet is, ami a földi életre hasznos. Mindeneket megpróbáljon és ami jó, azt tartsa meg.
Mert van néha öröm keserüségben,
Mint tarka szivárvány a fölleges égen.
Az öreg Istennek adassék tisztelet,
Ki hadszekerén jár magas felhők felett,
Megűzi a rosszat lángtollu nyilával,
Jókra viszont jót ád két teli markával.
Nagy pajkos ez a lyány; veszedelmet érez:
Ugyan anyám, mért nem is adod már férjhez?
Vagy nem akad néki az egész Sárréten,
Ki legalább egyszer megverje egy héten?
Nyakamon penészlik az unalom örve,
Testem meg van törve, lelkem meg van ölve!
Szeretem holtan is, szeretem még most is:
Ha sírba lezárnak, szeretem még ott is.
Az öreg úrnak van egy tamburája,
S mikor az íhlet s unalom megszállja,
Veszi a rozzant, kopogó eszközt
S múlatja magát vele négy fala közt.
Kinek az ég alatt már senkije sincsen,
Ne féljen: felfogja ügyét a jó Isten.
Asszonyért nem méltó vívni,
Mert, ha tiszta, nincs is ok;
Ha nem az már, olyanért meg
Egy lövet port szánni sok.
Ha örül az ember, csak nyűg, hogy van esze;
Temessük el azt ma, itt van, igyál, nesze!
Mert, ha gyalu nélkül bunkósbot az elme:
Gyakran kétélű tőr lesz az kimüvelve.
Arany János epikus költeményei és lírai alkotásai a magyar nemzeti identitás és a magyar nyelv páratlan kincsei.
Ebben a gyűjteményben Arany János legfontosabb és legemlékezetesebb idézeteit találod a hazáról, a nemzetről, a magyar történelemről, a szerelemről, a barátságról, a hősiességről, a tragédiáról, a természetről, a bölcsességről és az emberi sorsról.
Arany János szavai a magyar lélek mélységeit tárják fel, a nemzeti múlt dicsőségét és tanulságait idézik meg, miközben az egyéni érzelmek és dilemmák is megjelennek bennük.
Merülj el Arany János idézeteiben, ha érdekel a magyar irodalom aranykora, ha fontos számodra a nemzeti identitás és a történelmi örökség, vagy ha keresed a mély emberi igazságokat egy nagy költő tolmácsolásában.