1889. ápr. 20. - 1945. ápr. 30.
osztrák születésű német politikus
Adolf Hitler legemlékezetesebb idézetei hatalomról, politikáról, háborúról és a propagandáról szólnak. Ezek a gondolatok történelmi kontextusban értelmezhetők, és segítenek megérteni a múlt eseményeinek hátterét.
A marxizmus zsidó tanítása elveti a természet arisztokratikus elveit és az erő, és akarat örökös előjogának a helyébe a szám tömegét és holt súlyát helyezi. Tagadja az emberben a személyiség értékét, vitatja a nép és a faj jelentőségét, és ezzel elvonja az emberiség létének s kultúrájának alapfeltételeit, és miként a világegyetemben, az elismert legnagyobb szervezetben, ilyen rendszer csak káoszt eredményezhetne, úgy a földön, e csillag lakói számára is csak pusztulást hozhat.
Felismertem a zsidót mint a szociáldemokrácia vezérét, és mintha hályog esett volna le szememről. Egy hosszú lelki tusa ért ezzel véget bennem.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
A liberális és cionista zsidóság közötti látszatharc belső undorral töltött el, hiszen ez a harc teljes egészében valótlan, hazug, és így méltatlan volt e népnek állandóan hangoztatott erkölcsi nagyságához és tisztaságához.
14-15 éves koromban találkoztam először a „zsidó” szóval gyakorlatban, főleg politikai beszélgetések kapcsán. Bizonyos fokig visszataszítóan hatott reám, és nem tudtam leküzdeni némi kellemetlen érzést, ha vallási villongások folytak le előttem.
Szentül hiszek abban, hogy a nagy alkotó gondolatok amennyiben valakinél ilyesmiről egyáltalán szó lehet már a fiatal korban jelentkeznek.
Egy csomag ruhával és némi fehérneművel kezemben, de megdönthetetlen akarással nekivágtam Bécsnek! Hittem, hogy ami ötven évvel ezelőtt édesapámnak sikerült, az nekem is sikerülni
fog. Én is lenni akartam „valami”, bár semmi szín alatt sem hivatalnok!
Különös, hogy minél idősebb lettem, annál inkább érdekelt az építészet. Az építészetet festői tehetségem természetes kiegészítőjének tekintettem s bensőmben örültem annak, hogy a művészi keret kibővült. Nem sejtettem, hogy egykor másként lesz.
Az osztrák állam sorsa olyan szerves összefüggésben van az össznémetség fejlődésével, hogy a történelemnek osztrák és német részre való fölosztása szinte elképzelhetetlen.
Már tizenöt esztendős koromban élesen meg tudtam különböztetni a dinasztikus „hazafiságot” a népies, faji „nacionalizmus”-tól. Már akkor is csak az utóbbit ismertem el!
A hivatalnoki pálya iránt nem lehetett kedvet ébreszteni bennem. Kellemetlen, bántó érzés fogott el arra a gondolatra, hogy majd egy irodában üljek, ne legyek ura saját időmnek, ne legyek szabad ember, hanem egész életem alakiságok közé legyen kényszerítve.
A német népnek addig nincs joga gyarmatpolitikai célokat követni, amíg nincs minden fia egy közös államban. Azonos vér egy államba való.
Maga Bécs sem tudta sokáig állni ezt a harcot. Az időközben világvárossá fejlődött Budapest először lett a riválisa, márpedig ennek a városnak nem az egységes Monarchia összetartása, hanem sokkal inkább egy részének az erősítése volt a feladata.
A népnek szánt, megfizethető Volkswagen nagy örömet okozna a tömegeknek, és az ilyen autó gyártásával járó problémákat bátran kell megoldani.
Az ellenség ostromának kitett, körülzárt vár, mihelyt a felszabadulás utolsó reményét is kénytelen feladni, tulajdonképpen már megadta magát, különösen akkor, ha megadás esetén a valószínű halál helyett a biztos életben maradás reménye csalogatja.
Történelmünk tanítása szerint rajtunk sohasem győzedelmeskedett az ellenség ereje, hanem mindig csak saját hibánk és a sorainkban lévő belső ellenség.
A történelem azt tanítja, hogy oly népek, amelyek kényszerítő ok nélkül dobják el fegyvereiket, a jövőben inkább alávetik magukat megaláztatásnak és kizsarolásnak, semhogy újra megkíséreljék sorsuk fegyveres erővel történő jobbra fordítását.
Soha se tartsátok az államot biztonságosnak, ha az nem biztosíthat népünk minden tagja számára egy darab termőföldet. Ne feledjétek el, hogy a világon a legszentebb jog a saját maga által megművelni szándékolt földhöz való jog, és a legszentebb áldozat az e földért kiontott vér.
Az államhatárokat az emberek teremtik és az emberek változtatják meg.
Gondoskodni kell arról, hogy a halálos ellenséget legalább saját országunkban felismerjük, és a vele szemben folytatott harc mint egy megvilágosodottabb kor világító fáklyája a
többi nép számára is megmutassa a küzdő árja népek boldogulásához vezető utat.
Németország megsemmisítése nem angol, hanem elsősorban zsidó érdek volt.
Adolf Hitler a 20. század egyik legsötétebb történelmi alakja volt, akinek politikája és ideológiája mérhetetlen emberi szenvedést, pusztítást és tragédiát okozott. Gondolatai és megszólalásai nem választhatók el attól a történelmi kontextustól, amelyben megszülettek: a tömegek manipulálásától, a propaganda tudatos használatától és az erőszakos hatalomgyakorlástól.
Az Adolf Hitler idézetek elsősorban történelmi forrásként értelmezhetők. Segítenek megérteni, hogyan működött egy totalitárius gondolkodásmód, miként lehetett szavakkal félelmet kelteni, ellenségképet építeni és tömegeket befolyásolni. Ezek a mondatok nem erkölcsi útmutatások, hanem figyelmeztetések: arra tanítanak, hová vezethet a gyűlölet, az elvakult ideológia és a kritikátlan követés.
Ebben a gyűjteményben szereplő idézetek célja nem az eszmék terjesztése, hanem a múlt megértése és a tanulságok levonása. A történelem ismerete segít felismerni a veszélyes retorikát, a manipuláció jeleit és azt, miért fontos a demokratikus gondolkodás, az emberi jogok és a felelős társadalmi párbeszéd megőrzése.
