Sokat tanultam Michael Jordantől, ahogyan mindenkitől, aki valamiben kiváló, és ilyenkor nem kizárólag a sportról beszélek. Szeretek olyan könyveket olvasni, amelyek Nobel-díjas emberekről szólnak, arról, hogy miket fedeztek fel vagy találtak ki, esetleg fejlesztettek. Ezeknek az embereknek a Nobel-díj olyan lehet, mint nekem az Aranylabda. Ezért van, hogy szeretem tudni, miért találtak ki valamit, és hogy valósították meg elképzeléseiket.

Azért vagyok ma az, aki, mert okos emberek vesznek körül, akik szeretnek és inspirálnak. Minden nap tanulok valamit tőlük. Minden ismerősömtől a legjobbat próbálom megtanulni.

19-20 évesen fogtam fel, hogy a labdarúgás számokból, trófeákból, rekordokból áll, nem csupán abból, hogy mit mutatsz a pályán. Ha nyerni akarsz valamit, akkor gólokat kell szerezned. Ez a legfontosabb dolog a futballban azután, hogy a csapattal nyertél. Ez a két dolog viszont erősen kapcsolódik egymáshoz. Ezt a felismerést a fejlődésem folyamán beleépítettem a játékomba és a gondolkodásomba.

Habár nem hiszek abban, hogy valami tökéletes lehet, mégis azt akarom, hogy azzá váljak, vagy legalábbis közel azzá.

Elképesztő mennyiség a hétszáz gól, attól meg még büszkébbé válok, hogy ezt a számot csak nagyon kevesen érték el rajtam kívül. Nekem mindig az utolsó a legfontosabb, de ha arra kérnének, hogy válasszak egyet, akkor a Juventus ellen lőtt ollózós gólt mondanám. Éveket kellett várnom, hogy végre lőjek egy olyan gólt, ráadásul sorsdöntő pillanatban szereztem, egy nagyon fontos mérkőzésen, egy hatalmas csapat ellen, egy egészen különleges kapussal, Buffonnal szemben.

Mindenekelőtt elengedhetetlen a tehetség. Nélküle sehova nem jutsz. A tehetség viszont teljesen haszontalan, ha nem párosul munkával. Senkinek sem repül a sült galamb a szájába. Soha nem értem volna el azt, amit elértem, ha nincs ekkora munkabírásom.

Boldog vagyok, mert címeket nyerek, mert egészséges vagyok és a családom, valamint a barátaim is rendben vannak. Ebből kell meríteni, ezt kell kiélvezni.

Nem szabad túl sokat mélázni a múlton, vagy túl sok időt fecsérelni a jövő megtervezésére. A jelen pillanatot kell megélnünk, mert az itt és most gyönyörű és édes.