Sokszor elmondom a gyerekeimnek, hogy én meg tudom védeni őket a hidegtől, az éhségtől, talán még a rossz emberektől is, de egy dologtól nem tudom megvédeni őket: saját maguktól.
Böjte Csaba
1959. jan. 24. -
ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója
Böjte Csaba idézetei hitről, szeretetről és az elesettek iránti felelősségről szólnak. Gondolatai erőt adnak a nehézségek idején, és rámutatnak az együttérzés és az önzetlenség fontosságára.
A játék nem oldja meg a gondokat, nem ad kenyeret, ruhát, meleg szállást a rászorulónak, de ad néhány felhőtlen, szép percet, órát, s ezek a vidám, örömteli pillanatok erőt, önbecsülést adnak, átsegítenek a gondok, bajok mocsarán! A fűszer nem táplál, de nélküle a mindennapi étel nagyon ízetlen, és fogyaszthatatlanná válik! Merjük megfogni egymás kezét, merjünk játszani!
Szavainknak, kimondott igazságainknak a vidám jókedv, a derű adja meg az ízét, zamatát.
A szerelem lényege, hogy szerelem. Ahol az első „szerelem” főnév, a második ige. Ha elromlik, én szerelem. Értékesnek tartom, ezért nem hagyom, hogy tönkremenjen. Karbantartom, úgy is, hogy a karomban tartom. Ebben a fogyasztói világban nem dobom el azt, ami nem működik tökéletesen, hanem igyekszem megjavítani.
Szükségünk van elcsendesedésre, elidőzésre, a jelen pillanat megélésére.
Talán itt van a legnagyobb probléma: a legtöbb ember nem a saját életét éli, hanem mindenféle elvárásoknak tesz eleget. Belecsöppen az életbe, de nem világos, hogy mi a feladata, merre kell mennie.
Nagyon fontos lenne mielőbb kicsit kimenned a természetbe, s elgondolkozni, rácsodálkozni mindarra a szépre, jóra, mit Isten szeretetből nekünk ajándékozott!
Nagyon sok harc és küzdelem ebben a világban abból a gyerekes gondolkodásból fakad, hogy azon veszekszünk, kinek van igaza, nem érvelünk, nem keressük a másik logikus meggyőzésének lehetőségét, hanem türelmetlenségünkkel a másikat ellenségünkké tesszük.
Hogyan lehet felkészülni a halálra? A halálra az életünkkel lehet felkészülni. Ha ajándékba kapott életünk ajándék mások számára is, akkor nyugodtan meghallhatunk. Ilyen egyszerű.
Mindenkit arra biztatok, hogy keressen, kutasson, állandóan kérdezzen, vizsgáljon meg mindent, kalapáccsal üssön rá, hogy az az eszme, filozófia, amelybe beleszületett, elég erős talajon áll-e, vizsgálja meg a gyümölcseit önmaga és mások életében: ad-e lelki békét, segíti-e a kibontakozást, erőt ad-e a nehéz helyzetekben, a szenvedés idején, szolgaságba taszít-e, magam körül forgok-e általa, vagy segít kinyílni mások felé.
Egy szülő, egy pedagógus bármit csinál, azzal tanít. Minden pillanatban nevelsz, akkor is, amikor nem is gondolod: bármit mondasz, teszel, azt a gyermek tudata mélyen elraktározza.
Ha bármilyen okból félreállunk az Isten által ránk bízott munkáktól, a gonosz diadalmaskodott akkor és ott a mi életünkben.
Az ember megszületik, megtanul járni, és elindul hosszú vándorútján, hogy felnőjön teremtő Istenéhez.
Ha az önismeretünk rendben van, akkor el tudjuk fogadni saját magunkat olyannak, amilyennek a Jó Isten megálmodott.
Fel a fejjel, és nézz előre, mert aki hátra néz, és úgy biciklizik, az jó nagyot fog esni. Jegyezzük meg Micimackó bölcsességét! Azt mondta Malackának: miért nézel hátrafelé, mi nem arra megyünk.
Mások hibáit, bűneit kibeszélni kicsit olyan, mintha egy háziasszony megpucolta volna a tyúkot, és ebédkor a beleket is a vendégek elé teszi az asztalra.
Jó dolog, ha az ellenfelet nem ellenségként kezeljük, hanem társként, barátként, és segítünk neki, hogy megismerje értékeinket, kincseinket, és ő is azok szerint éljen. Ha a másikat rossznak, elvetemültnek látom, ezt meglátja a tekintetemben, és valóban azzá válik számomra – és talán még sokak számára is –, amit gondolok róla. Bizonyos szinten egymást teremtjük rosszá.
Az örök értékek háttérbe szorulásával a világi örömök nagyon hangsúlyosak lettek, így a testiség is. Igaz, hogy évszázadokon át szó is alig esett róla, de most túlságosan előretört, az emberi élet legfontosabb értékeként, céljaként, felülmúlhatatlan örömeként tüntetik fel.
A lélek az, ami számít, az anyagi világ csak díszlet vagy még rosszabb, korlát.
Böjte Csaba idézetek – hit, szeretet és az újrakezdés reménye
Böjte Csaba ferences szerzetes egész életét a szolgálatnak, a szeretetnek és a remény közvetítésének szentelte. Munkássága során gyermekek ezreinek adott esélyt egy méltóbb életre, miközben szavaival és példájával felnőttek millióit is arra ösztönözte, hogy ne veszítsék el a hitüket az emberi jóságban. Gondolkodásmódja egyszerű, mégis mélyen megérintő: a szeretet erejében és a cselekvő hitben gyökerezik.
A Böjte Csaba idézetek az elfogadásról, a megbocsátásról és az újrakezdés lehetőségéről szólnak. Szavai arra emlékeztetnek, hogy a legnehezebb helyzetekben is van választásunk: a bizalom, az együttérzés és a remény útját választhatjuk. Gondolatai nem elvont tanítások, hanem a mindennapi életben is megélhető útmutatások.
Ezek az idézetek erőt adnak azoknak, akik bizonytalanok, elfáradtak vagy útkeresésben vannak. Böjte Csaba üzenete világos és időtálló: a szeretet mindig több, mint a félelem, és a legkisebb jó cselekedet is képes megváltoztatni a világot – ha szívből fakad.