A csapatjáték lényege, hogy csakis együtt lehetünk nagyok – szóló zsenikkel nemigen megy.

Hozászoktam már a fájdalomhoz. Nem állok le az edzésekkel, mert így legalább a fájdalom mellett azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Ha nem tehetném, az nem lenne túl jó.

Egy sportoló életében benne van a siker és a vereség is. Aki nem él át kudarcot – vagyis inkább meghátrál a kihívás elől és nem indul –, nem igazán sportoló.

Egy sportoló élete teljesen más, mint az átlagemberé. És minél később szállsz ki, annál nehezebb elszakadni a sporttól, annál nehezebb belekezdeni valami újba.

Amikor van időm, akkor pilatesezem. Ez egy nagyon izgalmas mozgásforma, az a lényege, hogy azokat a mélyizmokat erősíti, amelyekről egyébként nem is tudjuk, hogy léteznek. Annyira érdekelt ennek a lényege, hogy két évvel ezelőtt még az oktatói vizsgát is letettem. A másik, amit szoktam csinálni, az az elliptikus edzés, amelynek nagy előnye, hogy szintén bármikor végezhetem idehaza, és közben még filmeket is tudok nézni.

Túlontúl felgyorsult lett a világ. Túlontúl bonyolult, manipulált lett ahhoz, hogy követni tudjam. A sport is nagyon megváltozott. És nagyon örülök, hogy még akkor úszhattam, amikor úsztam. Az még egyszerűbb, számomra mindenesetre felfoghatóbb világ volt. Valahogy emberibb léptékű. Más értékek domináltak…

Játékosként mindenkinek egyetlen célja van: hogy a legjobbak ellen megmutassa tudását. És ez az életre is igaz.”