Aki arra gondol vagy azon aggódik, hogy meg fogják ütni, annak nem lesz jó az érzékelése. Tényleg meg fogják ütni. A legfontosabb, hogy amikor megütnek, izgatott leszel. Amikor megütnek, olyankor kell a legnyugodtabbnak lenned. A legnyogodtabbnak. Egy profi bunyósnak meg kell tanulni, hogy hogyan üssön úgy, hogy őt ne üssék meg, ugyanakkor izgalmas legyen, amit csinál. Erről szól a profi boksz. Okosnak, eszesnek kell lenned és el kell kerülnöd az ütéseket. Ha képes vagy erre, akkor harcos vagy.

Sejtened kell, merre mennek a többiek. Egymásnak feszülnek a kerekek. Ha már évek óta versenyzel, elég pontosan tudod, mit fog csinálni egyik vagy másik, mivel már annyiszor láttad. Vannak, akik mellett mehetsz úgy, hogy a kerekeitek egymásnak feszülnek, mert tudod, hogy nem fog butaságot csinálni. Bízhatsz benne. Aztán vannak azok, akiknél egyáltalán nem lehet tudni. És érzed, hogy velük óvatosabbnak kell lenned. A játék szinte ugyanaz mindenütt. Ismerned kell a másik gyenge pontjait. Zakatol a fejedben lévő számítógép, kiköpi a különböző lehetőségeket, aztán kiválasztod a legjobbat. Vagy a második legjobbat.

Mindig kiütést akarok, szerintem a nehézsúlyú bunyó erről szól. Mindig meg akarom adni a nézőknek a KO-t, de persze az elsőszámú cél, hogy győztesen kerüljek ki a meccsből.

Ha a Forma-1-ben jó autóban ülsz, akkor a munka 60 százalékát máris elvégezted. Utána már csak meg kell verned a csapattársadat. Aztán ha az autód valóban elég gyors, akkor versenyeket is nyerhetsz.

Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha! Van úgy, hogy az embernek rossz napja van és a pályán semmi nem sikerül. Nem számít, a lényeg az, hogy lássák rajtad az emberek, hogy megszakadsz a klubért, a szurkolókért és akkor a vereség is meg van bocsátva. Ilyen egyszerű!

Az emberek engem mindig teljesen figyelmen kívül hagynak a játékban. Senki sem várja tőled, hogy jó munkát végezz, aztán jobban dolgozol, mint azt akárki is gondolná.

Számomra nagyszerű motiváció, ha az ellenfél szurkolói kifütyülnek engem idegenben. Ám fáj nagyon, ha a hazai közönség teszi ezt velem. Ez olyan, mintha hazamennék, és a gyerekeim kiröhögnének.

Vezetés közben nem szabad félni, a sebességet azonban tisztelni kell. Ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szeretnénk, kirepülünk a pályáról. Nem túl kellemes érzés, ha nem tudod irányítani az autódat.

Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb.

Soha nem volt ennyire aluledzett az emberiség, mint mostanában, amióta mindenki birkózó-, tenisz- vagy futócipőben jár.

Mindig lassíts, amikor versenyen vagy! Egy pilótának minden úgy játszódik le, mintha lassított felvételt látna.

Mindig is a bajnoki címről álmodtam. A legfontosabb számunkra, versenyzők számára a kihívás – meg akarjuk tudni, hogy ki közülünk a legjobb, és nem egy vagy két versenyen, hanem az egész szezon tekintetében. A végső cél a bajnokság megnyerése, úgyhogy én ezért vagyok itt, és szerintem a többiek is.

Ne lepődjenek meg, ha 50 évesen egyszer csak meglátnak a pályán. Ne nevessenek, értsék meg, a korlátok, ahogy a félelmek is, néha nem többek puszta illúziónál.

A futás soha nem egyszerű testedzés volt számára. Eljutott arra a pontra, amikor a futás már nem esett nehezére, mintha nyolc kilométer megtétele kevesebb energiáját emésztette volna fel, mint az újság elolvasása. Inkább egyfajta alkalomnak tekintette az elmélkedésre, ritka lehetőségnek az egyedüllétre.

Inkább vagyok a nyolcadik helyen egy olyan csapattal, ahol ezer ember azt akarja, hogy a hetedik helyen végezzek, mint a harmadik helyen egy olyannal, amelyik a fordítottját akarja.

Sokkal könnyebb úgy vezetni 300 km/h sebességgel, hogy tudod, nem vagy egyedül. Bízom benne, hogy soha nem fogtok elhagyni.

Bizonyosan testére és így egész személyére nézve tökéletesb ember az, ki több gimnasztikai ügyességgel bír.

Korábban mindig azt mondtam, hogy nyerni akarok, és emiatt sokan arrogánsnak tartottak. Most, hogy az ellenkezőjét mondom, azt gondolják, hogy nem érdekel a dolog. Pedig csak nyíltan vállalom a véleményemet.

Magyar ember lévén a válogatottság számomra sportpályafutásom megkoronázása, gyermekkori álmom valóra válása. Csodálatosabb dolgot nem lehet elképzelni egy sportoló karrierjében, mint amikor több ezer magyar énekli a nemzeti Himnuszt egy győztes meccs után! Hála az Égnek, ezt csapatunk tagjai már sokszor átélhették.

Közismert dolog, hogy sok jó és tapasztalt bokszoló gyengéd és barátságos ember… Az agresszivitásuk a ringre korlátozódik. És még a ringben is veszélyes túl sok haragot megengedni. Élénkítő lehet, de sok energiát rabol el. Nem praktikus tartósan dühösnek lenni.

Tanultam néhány dolgot… az ökölvívók testvériségéről. Az okok, amikből az ember megérti ezt a brutális és gyakran önpusztító sportot, sokoldalúak, legtöbbször kifejezetten antiszociálisak voltak és a pszichotikusság határát súrolták. A legtöbb harcos, akit ismertem, mélyen megsebzett személyiség volt, akik lehengerlő szükségét érezték annak, hogy másokat szintén megsebezzenek, akkor is, ha közben a saját életükkel játszottak.

Hunt idejében a pilóták sokkal jobban megbecsülték egymást. Ha akkor nekimentél a másik oldalának, az az életébe kerülhetett, mert a benzintankok az autó két oldalán voltak. Most, hogy minden sokkal biztonságosabb, csinálhatsz butaságokat. Akkor nem lehetett. Azért tisztelték annyira egymást, mert tudták, hogy egy hajszálon függ az életük. Most ha valaki bevág a másik elé, nem történik semmi. Akkoriban a pilóták sokkal több időt töltöttek egymással, együtt jártak szórakozni. Biztos a halálfélelem adta ezt az összetartozást.

Tényleg kurva sokat ittam ahhoz képest, hogy autóversenyző vagyok. Mindannyiuk helyett is vedeltem, nem is egyszer. De ma már nem fordul velem elő, hogy a szezon vége utáni piálást várnám. Nem az lebeg előttem, hogy ha majd véget ér a karrierem, akkor ihatok. Megittam én már a magamét.

Ha a forgatáson eltüsszentem magam, 40 ember jön mindjárt valami csodagyógynövénnyel. Bokszolni is azért kezdtem el, mert ez az én válaszom azokra a figurákra, akik fehér pizsamában egymás chi-jét tapogatják.

A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes.

A célom a bajnoki cím. De mindegy, hogy a legfiatalabb, vagy a legidősebb bajnok leszek. Az eredmény a fontos, nem az időpont.

A boksz nem atomfizika, még akkor sem, ha a manapság megpróbálják tudománnyá tenni. Ha nem vagy képes harcolni, ha nem mered odatenni magad, akkor el is felejtheted az egészet. Ha az első állba vágástól pánikba esel, a világ összes proteinszelete sem fog rajtad segíteni.

Ahhoz, hogy világbajnok legyél, gyorsnak és kiegyensúlyozottnak kell lenned, jól együtt kell működnöd a csapattal, de a szerencsére is szükséged van. Ha ezen összetevők közül csak egy hiányzik, akkor nem fog összejönni.

Egy különös dolog, amit a Forma-1 nyújt neked, hogy tudod, mindig veszélynek vagy kitéve. A sebesülés veszélye, a halál veszélye. Ez az életed részét képezi, és neked mindkét arcodat, a szakértőt is és a rideg magatartást is el kell dobnod magadtól. És én túlságosan szeretem ahhoz, hogy eldobjam magamtól.

Nem az erőszakot kedvelem az ökölvívásban, sokkal inkább a technikája érdekel: hogyan mozogj úgy az ellenfél ütései elől, hogy megvédhesd magad, hogyan alakíthatsz ki olyan taktikát, amellyel megleped a társad, majd visszatámadva pontos ütést mérhetsz rá, illetve hogyan tudod megőrizni a belső békédet és nyugalmadat a küzdelem ideje alatt.

Általában brutális, barbár sportként tekintenek az ökölvívásra. De számomra ez egy édes tudomány, egy mágikus tánc. Én csak ennek akartam megfelelni.

Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.

Azon a napon, minden különös ok nélkül, elhatároztam, hogy futok egy kicsit. Így aztán elfutottam az út végéig, És amikor odaértem, gondoltam miért ne fussak a város végéig? És amikor odaértem, gondoltam miért ne fussak keresztül Greenbow megyén? Ott meg az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire eljutottam, miért ne fussak végig a szép Alabama államon? Meg is tettem. Végigfutottam egyből egész Alabamán. És csak úgy egyszerűen tovább kellett mennem. Elfutottam egészen az óceánig. És amikor odaértem, az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire jutottam, akár meg is fordulhatok és futhatok tovább. Amikor odaértem a másik óceánhoz, az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire jutottam, akkor vissza is fordulhatok és futhatok tovább…és tovább. Mikor elfáradtam, aludtam, mikor megéheztem, ettem, mikor mennem kellett, azt mondtam, indulás!

Tudod, csupán három lépcső vezet fel ebbe a ringbe…mindössze három. De ma este úgy tűnik majd, mintha egy hegyre kéne felmásznod. És amikor átbújsz azokon a köteleken, akkor az lesz a legmagányosabb hely a világon, mert csak egy másik bokszoló lesz ott bent veled, aki ki akar ütni. Úgyhogy ideje feltenned magadnak a kérdést: Azért vagy itt, hogy másoknak bizonyíts, vagy azért, hogy magadnak?

Amikor belépek az edzőterembe, már senkihez nem szólok, csak az elvégzendő munkára összpontosítok.

Nincs nálam komplettebb futballista. Jól játszom mindkét lábammal, erős és gyors vagyok, remek a fejjátékom, gólokat szerzek és gólpasszokat adok. Az embereknek minden joguk megvan ahhoz, hogy inkább Neymart vagy Messit kedveljék. De az én meggyőződésem az, hogy jelenleg nincs nálam komplettebb labdarúgó. Biztos mindenki azt mondja majd, hogy egy beképzelt pöcs vagyok… De mikor a csúcson vagy, teljesen természetes, hogy kritizálnak.

Amikor elkezdtem futballozni, álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha ennyire híres leszek. De így történt, nekem pedig meg kell próbálnom ezzel együtt élni.

Nem számít, ki vezet most, nem számít, ki vezetett eddig. Az számít, ki fog vezetni az utolsó verseny után.

Egy győzelem nem változtatja meg az életemet. Könnyebb lesz az élet, ha nyersz? Nem hiszem. Persze mindig kellemes érzés győzni, annak ellenére is, hogy a következő verseny már ismét ugyanaz a régi kihívás. Ha nyersz, az szép, de az emberek ezt nagyon gyorsan elfelejtik. Sokszor elég mindehhez egy futam is, és már nem is emlékeznek arra, hogy nyertél.

Sosem ismerik a győztes pilóta igazi örömét. A sisak olyan érzéseket takar el, amiket nem lehet megérteni.

A versenyzés a véremben van, a lényem, az életem része, és minden másnál fontosabb számomra.