A bűnt, a csalást megértem. De a csalást a szavakban? (…) Aki ugyanis a szavakban csal, nem az életét sikkasztja, sinkófálja el, hanem a vallomás lehetőségét, azt a pillanatot, amiben még a vesztőhely is kisimulhat, mint egy szeretett arc, amikor megbékélt álomba hajol.

Van, hogy a szavak beszélnek, van, hogy a szavak hiánya beszél. Mindennél érthetőbben, mindennél világosabban… és mindennél őszintébben.

A kimondott szóban azt hallod: “nem”, a ki nem mondott szóban látod az “igen”-t. A száj üzenete: “nem”, a szemek “igen”-t mondanak. A kimondott szóban azt hallom: “menj”, miközben minden porcikád azt kéri: “maradj”. És ezek az igaz szavak. A látott szavak.

Igyekszem érthető lenni a szélesebb közönség számára, ami nem sok filozófusnak sikerül, és ezt tekintem honpolgári beszédnek. Nem a tudós piedesztáljáról, nem a bölcs pozíciójából akarok beszélni. Mint honpolgár a honpolgárhoz csak Magyarországon tudok szólni.