A nagy utak is, melyek hegyek között elkanyarodnak, ha sokat járják őket, végre oly simák s kényelmesek lesznek, hogy sokkal jobb ezeken járni, mint sziklákat megmászva s örvények mélyére szállva, egyenesen törni a magasba.
Megküzdés idézetek
2024 márciusa óta többet voltam a magyar utcákon és tereken, mint a saját lakásomban. Bejártam az országot földön, vízen és levegőben. Több mint 700 településen megfordultam. Milliókkal találkoztam. Százezrekkel beszéltem és fogtam kezet. Közben megőszültem és ránézésre sok évet öregedtem. Mégsem csinálnám másképp. Mégsem fordulnék vissza. Ez volt az én utam. Ez volt a mi közös utunk, aminek köszönhetően készen állok és az ország is készen áll arra, hogy egy új fejezetet nyissunk a hazánk történelmében. Köszönöm, hogy napról napra és lépésről lépésre többen álltatok mellém ezen a két éves úton! Most jön a munka java. Hálás lennék, ha a továbbiakban is közösen mennénk tovább, és közösen tudnánk a működő és emberséges országért dolgozni!
forrás: Facebook, 2026. 04. 19.
Apámat… a nevelésben csak a nagy dolgok érdekelték. Szemléletét meghatározta: hogy ha az Alpoktól keletre az embert nem akasztják fel – a többi részletkérdés!
Néha a nehezebb út az egyetlen járható út.
A céljaimért nagyon tudtam küzdeni, ezt senki el nem vitathatja tőlem.
Tudd mindig, a legnehezebb pillanataidban is, hogy az igazi boldogság nagy harcban és küzdelemben születik.
Ha valaki elmulasztja megtenni, ami erejéből telik, és odafentről csodát vár, tulajdonképpen kísérti az Istent. Az ember nem ülhet ölbe tett kézzel. A mennyország ugyanis olyan, mint egy kiterjedt tenger, de nekünk kell belévetnünk a hálót, olyan, mint egy értékes gyöngy, de a gyöngyöt nekünk kell megkeresnünk; olyan, mint az elrejtett kincs, de a kincset nekünk kell kiásnunk.
Rengeteg ember tanúsíthatja, hogy az iskolai megaláztatások csak erősebbé tesznek, és hogy meg kell tanulni elviselni őket, ha boldogulni akarsz az életben. Az a gond, hogy ha naponta ötszázszor mondják rád, hogy „nagyorrú”, merthogy valóban a Mount Everest nőtt az arcodra, akkor ez a jó tanács kur*ára nem segít rajtad. Mint mindig, olyan emberek mondják, hogy el kell viselned a helyzetet, akiknek sosem kellett hasonló problémával megküzdeniük.
Csodavárással ne ámítsátok magatokat. Utunk meredek, sziklás, tövises út, de érzem, tudom, hogy elvezet a célhoz. Magyarok! Testvéreim! Gyújtsátok meg lelkemnek nemzetemért, tiérettetek égő élettüzénél a bizalom szövetnekét! Világítsatok!
– mondta az egész lakosságnak szóló rádiószózatában 1932. október 4-én.
Nehéz harcot vívtam az életben, attól a perctől, hogy nem hallottam többé a hangodat; meg kell, hogy bocsáss, hisz egyedül teéretted küzdöttem.
Ez van. Ez az én filmem. Igen, itt vagyunk, te és én. Miért csináltad ezt? Vagy én miért csináltam? Nekem adtad az álmom. Elkértem tőled, és cserébe ígértem valamit, amit még nem adtam oda. Te most nyertél, én vesztettem. Csakhogy…az útvonal, amit megadtál, tele van csapdákkal, és a választ a kérdés előtt kapjuk meg. Á, igen…ezt tettem! Most már értem, miért tettem. Ez a gyógyír, amit onnan láttam. Ez matematika, sokat jelent azoknak, akik értik is. Nos, Amerika, a szegénység, lopsz, hogy ehess, követsz producert, színészt, filmsztárt, este diszkóba mész és reméled, hogy meglátsz egy sztárt. Viszel fotót és magazint… karate magazint. Nekem csak ennyim volt, nem beszéltem angolul. De húsz évig jártam karate edzésre, mert nem voltam ám ilyen. Ilyen! (A befeszített bicepszére mutat) Ez vagyok én, de csak ma. Régen vézna voltam, kicsi, nyápic. Hát karatézni kezdtem, tiszteletet tanultam. Hiszünk annak, aki azt mondja: „OSS!” Mert ő szamuráj! Ez hatalom, nem hazugság. De a srác Amerikában, ő még nem ilyen volt. Ott nem mondják, hogy „OSS”. Néha napján azt mondják a showbizniszben, „We’re gonna fu*k em”. És hittem az embereknek, a mentoroknak, és megsérültem. És sok feleségem volt, hiszek a szerelemben. Nehéz ügy megmondani egy háromgyerekes nőnek, hogy melyik gyereket szeretem a legjobban…egy anyának! Ha van öt-hat-hét-tíz asszonyod, mindegyikben van valami különleges. De az emberek tesznek rá, ebben az úgynevezett médiában. A drog. Ha gazdag vagy, bejártad a világot, hotelekben laksz, te vagy a penthouse primadonnája, a tetőlakásé, az útjaidon minden hotelben az egész világon, az ember valami pluszt keres. És egy nő miatt, mert szerelemből tettem, kipróbáltam valamit, függő lettem. „Van Damme, a vadállat”, a „ketrecbe zárt tigris”, az „akciófickó” függő lett. Összeroppantam testileg, lelkileg. De szép lassan sikerült kimásznom belőle. Kimásztam belőle. De mindez a múlté…már a múlté. Majd beledöglöttem. És láttam nálam sokkal szegényebbeket. Megmutattam szegénynek, gazdagnak. De miért nem ilyen mindenki, mint én? Miért vannak kiváltságok? Olyan vagyok, mint mások. Nagyon fáj látni, hogy másoknak nincs meg az, ami nekem. Látom, hogy nekik ez nincs meg, pedig látom, hogy a képességeik sokkal jobbak, mint az enyéim. Nem tehetek róla, hogy épp belőlem lett sztár! Viszont akartam…Akartam és hittem is benne. Tizenévesen hiszünk az álmokban, és megadatott. És én, vajon a mai napig, mit tettem ezért a bolygóért? Semmit! Nem tettem semmit! És talán itt halok meg, a postán. Pedig mindent újra akartam kezdeni Belgiumban, a hazámban, a gyökereimnél. Kibékülni a szüleimmel, visszanyerni az egészségem, újjászületni. Ezért remélem, hogy nem lesz senki olyan hülye, hogy meghúzza a ravaszt. Mert ölni hülyeség, az emberek szépek. Ma ezért imádkozom Istenhez. Hiszek benne! Ez nem film, hanem a valóság. A valóság. Sok mindent kaptam. Belga vagyok, de egyben a Föld gyermeke is. Sokat utaztam. Számomra nagyon nehéz ítélkezni, másoknak viszont nehéz megállni, hogy ne ítéljenek el, és csak vádaskodnak. Igen…valami ilyesmi.
Megteszek mindent, amit csak tudok, a tőlem telhetőt nyújtom, és így akarok tenni egészen az utolsó pillanatig. Ha a végén kiderül, hogy igazam volt, akármit is hozzanak fel ellenem, nem számít. Ha az derül ki, hogy tévedtem, tíz angyal is megesküdhet rá, milyen jó voltam, az sem változtat a lényegen.
Nagyon sok férfi azért boldogtalan, mert nem szakadt ki soha életében a komfortzónájából, és nem harcolt, nem küzdött.
Egy csomag ruhával és némi fehérneművel kezemben, de megdönthetetlen akarással nekivágtam Bécsnek! Hittem, hogy ami ötven évvel ezelőtt édesapámnak sikerült, az nekem is sikerülni
fog. Én is lenni akartam „valami”, bár semmi szín alatt sem hivatalnok!
Nem sétálhatsz el a problémák elől. Nem futhatsz soha elég gyorsan, hogy teljesen lehagyd őket.
Sokat vártam a szépre és egy helyben álltam
Miközben mindenki csak haladott
Túl sokszor áztam meg én, és túl sokszor fáztam
Minden nap a kukásautón
Most meg állok a fényben, és várnak a bárban
A kemény idők soha nem tartanak sokáig. A kemény emberek igen.
