Saint-Chamond-ból származom, egy Loire menti kisvárosból. A szüleim nem voltak gazdagok, mindent egyedül értem el. Nem volt menedzserem, a szerződéseim magam kezeltem. Alacsony voltam, görbe volt az orrom, göndör a hajam. Mégis négyszeres bajnok vagyok 51 győzelemmel.

Harcolni csak azért lehet, amit szeretünk, szeretni pedig csak azt lehet, amit tisztelünk, tisztelni viszont azt, amit legalábbis ismerünk.

Nincs erő kihívások, nehézségek, ellenállás és gyakran szenvedés nélkül. Azokból a gondokból meríthetünk erőt, bátorságot; azok taníthatnak önfegyelemre, kitartásra és elszántságra, amelyek láttán széttárjuk a kezünket, és kegyelemért könyörgünk a sorshoz.

Amikor szembenézünk félelmeinkkel, tudnunk kell, hogy noha az elképzelhető legkeményebb harc vár ránk, de ha mindeközben nyitottak és kezdeményezők maradunk, feltétlenül megerősödve kerülünk ki a küzdelemből.

Felnőtté érésem szinte minden szakaszában magányosnak éreztem magam. Nem voltam egyedül – mindig voltak körülöttem –, de tudtam, hogy kizárólag rajtam múlik, ép lélekkel kerülök-e ki az egészből. Éreztem, hogy muszáj a saját lábamra állnom.

Egy adott probléma gondos feltárásával és elemzésével a megoldás zseniális ötleteit mintegy “ki lehet provokálni”.

Fordíts figyelmet a nagy küzdelmekre és győzelmekre! A mérföldkövek emlékezetesek, de a hozzájuk vezető küzdelem felejthetetlen.

Be akarom bizonyítani mindenkinek, hogy mindenre képes vagyok… de szükségem van időre, amit csak magamra fordíthatok.