Senkinek sem fenékig tejfel az élete. Mindannyian cipelünk kereszteket, de ennek ellenére igyekszünk mindent megtenni, ami tőlünk telik.
Megküzdés idézetek
A legtöbben azt az utat járják, amit kijelölünk nekik. Félnek új utakat felfedezni. De nagy ritkán felbukkannak ilyen emberek, mint maguk, akik ledöntenek minden akadályt, amit az útjukba teszünk. Akik rájönnek, hogy a szabad akarat olyan adomány, amelyet csak akkor tanul meg használni az ember, ha megküzd érte. Azt hiszem, ez az Elnök igazi terve, hogy talán egy napon majd, nem mi írjuk a tervet, hanem maguk.
Gyerekkoromban szüleimmel egy szobában laktunk hatan, ott is mosakodtunk egy lavórban. Nem volt könnyű, főleg így féllábbal, de mindig megvoltunk. A nehézségek ellenére szép kamaszkorom volt. Féllábbal ugyanúgy futballoztam, lábteniszeztem és mindent csináltam, mint a többiek. Sőt mondhatom, hogy csodájára járnának ma, mert olyan jó voltam így is a labdarúgásban és a tengóban, amit sokan elképzelni sem tudtak. De persze volt olyan is, hogy csúfoltak, de túltettem magam rajta, sosem érdekelt.
Sohase nyertem, de amit magam megküzdöttem, meg is tartottam. Nem bántam meg semmit, igyekeztem szomorúságom fölött mindig egy darab kék eget tartani. Megmaradtam embernek, szigetnek, csodálkozónak, reménykedőnek, győzelemre törőnek, gondolkodónak. Megmaradt szívem – szeretete; gyűlöletem, és minden felett megmaradtam folyton-keresőnek, „terepfelverőnek”, lázadónak, életmentőnek, értelmezőnek, lassan bölcsülőnek, igazságkeresőnek, nevetőnek. Így hát még élek, és maradok is ilyennek.














