Ismerjük be, ha fáradtak, stresszesek vagyunk. Ha nem várjuk el azt, hogy az anyaság csupa öröm legyen a nap minden pillanatában, kevesebb a frusztráció is. Szabad dühösnek, fáradtnak, idegesnek is lenni.

Nagyon szerencsés vagyok, mert édesanyámhoz és feleségemhez, Klárához is sokkal mélyebb viszony fűz a szokásos fiú-anya, vagy férj-feleség viszonynál. Édesanyámból a barátom lett, sok tekintetben a lelki társam, nagyon sok esetben olyan titkok legelső tudója, amiket nagyon sok fiú csak a barátaival, vagy még azokkal sem oszt meg. Nagyon sokszor fogta gyerekkorunkban, meg később is a kezünket. Nagyon más világot járt be: olyan asszony, aki hat általános iskolai osztályt végzett, a hetediket nem fejezte be, és egy életen át fonónőként dolgozott. De mindig, amikor nagyon nehéz volt a helyzet, pontosan tudta, hogy a legfontosabbak a gyerekek és a család, és csak utána jön minden más. Ahová én eljutottam, és amit elértem, annak nagy részét ennek a fonónőnek köszönhetem.

Szülőként mindig vannak pillanatok, amikor adott esetben konfliktusba kell kerülni a gyerekkel – az ő érdekében.

Sok gyerek táplál haragot és neheztelést a szülei iránt, aminek az oka gyakran a kapcsolatuk hiteltelensége. A gyerek mélyen vágyik arra, hogy a szülő ott legyen számára,
méghozzá emberi lényként, s nem holmi szerepként – függetlenül attól, hogy azt a szerepet a szülő mennyire lelkiismeretesen játssza.

Van, amit a szülők jobban tudnak. Van, amikor a legjobb barát sem tudja elérni, amit egy anya igen. És van, amikor úgy érezzük, a helyzet, amibe kerültünk, meghaladja a tudásunkat, és csak egy felnőtt adhat rá elfogadható tanácsot.

A felnőttek memóriája elég szelektív és időnként nem is túl pontos. Konkrétan arra emlékeznek és úgy, amire akarnak, ráadásul állítják, hogy igazuk van, kár megkérdőjelezni, sosem ismerik be.

Megesik ugyan, hogy egyik-másik atyának rút és egészen dísztelen fia van; apai szeretete mégis fátyolt von szemére, gyermeke hibáit észre sem veszi, sőt gyakran kedves és vonzó tulajdonoknak tartja, s barátainak úgy mesél róluk, mintha elmések, bájosak volnának.