– És hogyan születnek a gyerekek?
– Ezt neked kell tudnod, hiszen te vagy a gyerek. Nem emlékszel, hogyan születtél?
Gyermek idézetek
Megmenteni egy gyermek életét minden tisztességes ember kötelessége, nem pedig afféle jó pont.
A haj a gyermek személyiségének döntő tartozéka. Keservesen megsiratja, amikor először kopaszra nyírják. Mit számít, hogyan nő, bozontosan-e, simán vagy göndören, úgy érzi, hogy a személyiségének egy részétől fosztják meg.
A gyerek olyannak látja magát, amilyennek a te szemed tükre mutatja. És ez így van velünk, felnőttekkel is.
A gyerek elsődlegesen követendő példája a szülője. Amit otthon lát, az lesz számára a természetes élet.
A család minden egyes gyermekének ugyanannyi elfogadás és szeretet jár. Minden gyerek megérdemli, hogy családja teljes jogú tagjaként tekintsenek rá.
Megtanultam, hogy a legőszintébb barátunk a gyerek.
Bölcs ember volt apám, aki tudta, hogy “Guba a gubához, suba a subához”, azaz: a gyereknek gyerek a barátja, és semmi keresnivalója a felnőttek komoly vagy komolytalan társaságában.
Egy gyereket nem nevelni kell, hanem mintát, példát kell mutatni neki, hiszen önmagadon keresztül fogod nevelni. Ha esetleg rossz mintát mutatsz, ő nem tudja, hogy az rossz… Neki te vagy a mentora és mint ilyen, óriási felelősséggel tartozol.
Maradjatok veszteg, gonosz gyerekek! Van itt elég jó könyv, olvassatok.
Miután rájöttem, hogy alkalmatlan vagyok arra, hogy Abigail apja legyek, megfogadtam, hogy nem vállalok több gyereket… Nem tehettem volna egy másik gyerekkel is azt, amit vele tettem.
– utalt Hopkins We Did OK, Kid (Jól csináltuk, kölyök!) című könyvében arra az esetre, amikor az alkoholizmus gyötrelmei közepette elhagyta családját.
Nem voltam soha a gyerekek legnagyobb rajongója, nem utáltam őket, de inkább csak eltűrtem a társaságukat. Mostanra azonban már tudom, hogy a gyereknevelés a világ egyik legcsodálatosabb dolga.
Azok a gyerekek, akik szüleik gondviselőjévé válnak, önmaguk életen át tartó megtagadására készülnek. A gyermekre kiosztott szerepben nagy jelentősége van a szülők saját kielégítetlen gyermekkori szükségleteinek, és így tovább generációkig visszamenőleg.
Az elkalandozás – mondjuk, a fantázia álomvilágába – képessé teszi a gyermeket arra, hogy elviselje mindazokat az élményeket, amelyekre, ha reagálna, bajba sodorná magát.
A gyerekek fantasztikus teremtményei Istennek. Egy gyerekben minden csodát felfedezhetsz. Nagyon szeretem őket, és ők is engem. Meglátnak, és már mosolyognak!
Gyerek akarok maradni! Amint az ember teljesen elveszíti a gyerekségét, akkor megöregedett, és valamivel le kell számolnia. Nem baj az, ha felnőttünk, de nem szabad öreggé válni!
Az én gyerekkoromban – vagy hetven éve – még komolyan vették a felnőttek azt a mondást, hogy úgy tanul a gyerek, ha kérdez. És igyekeztek is válaszolni.
Néha az az érzésem, hogy úgy száguldunk a pokol felé, akár egy megvadult expressz vonat. És aki gyereket mer szülni erre a világra, az a legaljasabb merényletet követi el.
Örülhetsz, hogy gyerek vagy: gyerek, amit szeret, kap, minden vágya teret kap – a karácsony gyereknap!
Tudom, hogy a mai világban ezt is sokan megkérdőjelezik, de meggyőződésem, hogy a gyerekeknek fontos, hogy legyenek keretek és szabályok, amiknek meg lehet felelni.
