Bármivel foglalkozol is, ne add fel! Mérd fel, és aknázd ki az erősségeidet! Mindnyájan tudunk nyújtani valamit, hiszen különböző egyéniségek vagyunk, és már korábban megmondtam: nem fogadok el kifogást! És amikor az életedről és a szeretteid jólétéről van szó, a kifogások keresését te sem engedheted meg magadnak!

Hogy milyennek látom önmagamat? Nem vagyok se szép, se csúnya, se okos, se buta, csupán vérbeli színésznő vagyok, aki ilyenné és olyanná is formálható, alakítható a színpadon.

Állandó harc lenne az életem, ha nem hagynék rá egy csomó mindent. Amikor tükörbe nézek, néha alig ismerek magamra… Mintha már nem is én lennék… Már eltűnt az egyéniségem egyik része. Mert abszolút nincs kedvem harcolni. Hagyom magam… elnyomni.

Az élet nem arról szól, hogy milyen híres vagy, melyik csajjal vagy sráccal randizol, vagy hogy kit ismersz. Az élet arról szól, hogy mindig valós legyen az, aki vagy és az, amiben hiszel. Soha ne hagyd senkinek se, hogy bebizonyítsa, az ő élete jobb, mint a tiéd. Végül is, mindannyiónknak saját szíve és gondolata van. Ez az, amiért éneklünk.

Az ember előtt két út áll: az egyik az, hogy megvalósítja saját magát, azt, akinek ő született; a másik az, hogy mindent megtegyen azért, hogy szeressék, mert ez a vágy is vele született. És a szeretetnek mindig ára van.

Minden ember egy magában álló sziget, a szó valódi értelmében, és csak akkor emelhet hidakat más szigetek felé, ha akar és tud is mindenekelőtt önmaga lenni.

A világ nem különleges és hétköznapi emberekre oszlik meg. Mindenkiben ott rejlik a lehetőség, hogy különleges legyen. Amíg valakinek van lelke és szabad akarata, bármi lehet belőle, bármit tehet, bármit választhat magának.

Akármilyen utat is választasz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván.