Volt és van is mit ünnepelni magunkon! Kezdve mindjárt azzal, hogy mennyire egyediek és különlegesek vagyunk. A DNS-ünk, az ujjlenyomatunk, a hangunk, a szemünk színe és mintázata – ez mind egyedi, és csakis ránk jellemző. A világnézetünk, a nevetésünk, a tapasztalataink és a szeretetünk – ezek együtt varázslatos dolgot alkotnak. Belőled is csak egy van – és minden különleges tehetséges és képességed egyedi jelenség itt a Földön. Ezt pedig meg kell ünnepelni!

Ha nem a világnak játszol, ha megéled magad, akkor a világ felfigyel rád. Mert az ember mindig felfigyel arra, ami igaz: a médiának és a reklámoknak köszönhetően manapság már annyi a talmi, hogy mindig feltűnik a valódi.

Nincs ember, akit ne befolyásolna a körülötte élők véleménye, nincs, aki ne a társadalom által ráaggatott szerepet játszana. Ez még akkor is így van, ha már valódi egyéniségnek hiszed magadat, sőt, talán akkor vagy leginkább a beléd nevelt elvek rabja.

Ne pusztán a másság kedvéért légy más. Ha másként látod a dolgokat, akkor cselekedj másként. Kövesd mindig a saját múzsádat.

Mindenki furcsa valamiben. Örülünk kellene az egyéniségünknek, nem pedig szégyellnünk vagy szégyenkeznünk miatta.

Mindenki különc, és pontosan ez a dolog lényege. Ünnepelnünk kellene az egyediségünket ahelyett, hogy szégyenkezünk miatta. Mindnyájunknak megvannak a magunk hóbortjai. Az emberek sokat ártanak maguknak azzal, hogy igyekeznek elrejteni önmaguk elől valódi énjüket pusztán azért, mert félnek attól, vajon mit gondolnak majd róluk a többiek.

Felejtsétek el azokat a belétek nevelt emberi korlátokat, hogy a szellemileg fejlett emberek örökké nyugodtak, örökké mosolyognak és örökké egyformák! Semmi sem állandó, minden változik! Minél harmonikusabb, korlátlanabb és szellemileg fejlettebb valaki, annál nagyobb változásokra képes, annál színesebb az egyénisége.