Minden népnek, így a magyarnak is megvan a maga sorsa. Lehet, hogy a nyelvi elszigeteltségünk az oka, lehet, hogy a származásbeli különbözőségünk, a földrajzi helyzetünk, a XX. századi politikai kútmérgezés, nem tudom, de nekünk a saját álláspontunk, a saját politikánk, a saját érdekeinkért történő kiállásunk elismertetéséért kétszer annyit kell dolgoznunk, kétszer bátrabbnak kell lennünk, kétszer nagyobb erőt kell mutatnunk, mint másoknak.

Csak addig jársz egy utat, amíg nem látod az elejét és a végét – csak azt láthatod át, amiben nem vagy benne. Úgyhogy amíg élsz, a sorsodat nem ismerheted meg teljesen.

A gondviselés eszköze vagyok; támogatni fog mindaddig, amíg beteljesítem a szándékait, aztán pedig eltör, mint egy poharat.

Az egyik legnagyobb kihívás bárkinek az életében, hogy megtanulja, hogyan értelmezze a “kudarcot”. Hogyan foglalkozzunk az élet “vereségeivel”, és mit tartsunk olyanoknak, amely a sorsunkat alakítja. Emlékeznünk kell arra, hogy csaknem bármi másnál jobban alakítja az életünket az, hogy hogyan kezeljük a csapásokat és a kihívásokat.

A karma tettet jelent, és jelenti a sorsot is, mert tettekből szövődik a sors. A karma tehát a tettek sorsszerű következményeinek törvénye. (…) A cselekedet teremti az eseményeket, mint ahogy a vágy alakítja a környezetet, és a gondolkodás építi a jellemet.