Amikor valamelyik ellenzéki párt politikusa tagnak jelentkezik hozzánk, a beszélgetések végén igyekszem én is találkozni a tagjelölttel. Belenézni a szemébe. Érteni az okokat, az ambíciókat, a gondolat finomságát, mélységét, látni a reakciókat. Persze ők meg engem tesztelnek végső döntésük előtt. Így van ez rendjén.

Az élet a legnagyobb csoda. Száznál valamivel több kémiai elem úgy rendeződött össze, hogy a majdnem semmi életre kelt: megmozdult, válaszolt, megsokszorozta önmagát. Hogy ki vagy mi volt a rendező, nem tudjuk. Az egyik hisz az anyagi világ felsőbb elrendezettségében, az isteni akaratban, a másik pedig ezzel szemben a véletlen teremtő valóságában. Az élet alig magyarázható csoda, így okszerű, hogy a csoda mögött is csodát keressünk. Minden kultúra megtalálta saját Istenét az élet, a rend végső forrásaként. Az élet teremti az Istent, vagy az Isten teremti az életet? A kérdés válasz nélkül is a létező világ, más életének elfogadásában, a szeretetben nyer evilági, végül praktikus értelmet.

A szabadság nem önzés, nem a hatalmasok szabadsága a mások felett. Az emberek szabadságának legfőbb védelmezője az emberek szabad, erős, felelős állama. A szabad polgárok állama.

Amit elvesztettünk, az nyilván nem csak négyzetkilométerek, emberek, települések sokasága, hanem egy álom. Hogy örökké együtt maradunk, hogy a történelmi Magyar Királyság sérthetetlen, hogy mi valójában egyek vagyunk. Aztán kiderült, hogy nem. Trianon nemzeti dráma. A magyar nemzet egy részének halála. Ebben nincs vita. Valójában három vita van. Valakik szerint ez elfogadhatatlan, ez történelmi félreértés, ez több, mint igazságtalanság, ez hazugság. Ez olyan, mint a halál, de a nemzet nem halhat meg. Ezt valahogy vissza kell fordítani. Nincs bocsánat, csak bűnösök vannak. Az igaz nemzeti politika közepén a megcsonkított ország helyreállításának erkölcsi, politikai, történelmi akarata kell álljon. Soha, soha! Aki nem ezt gondolja, az áruló – harsogják. Mások szerint, ami elszakadt, az a történelmi realitások miatt ugyan visszavonhatatlanul elszakadt, de a nemzeti identitás középpontjában az örökös gyász kell, hogy maradjon. Trianon az ország meggyalázott lelkének szimbóluma. Ezért imádkozunk Trianon elvesztése miatt, ezzel fekszünk, kelünk. Aki magyar, velünk tart! Aki nem ezt gondolja, az becstelen – szerintük. Megint mások meg megemésztették a megemészthetetlent. Meggyászolták. Nem felejtenek. De tanulnak és mennek előre. Nem érzéketlenek, de elfogadták azt, amit nem lehet megváltoztatni. A jövőt keresik, már nem siratják minden nap a múltat.

2006 óta innen és onnan is belém vájják körmüket mindenfajta emberek: semmirekellők, középszerűek, képességesek, akarnokok, sértettek, feltörekvő tehetségesek, tehetségtelenek, politikai bűnözők és jószándékú szerencsétlenek.

Nem tudjuk, ki rendeli életünket. De dolgunk, ha már a miénk, hogy arra használjuk, amire rendeltetett.

Magyar vagy

Nem kell akarni.

Nem kell bizonygatni.

Nem kell tüntetően mutatni.

Magyar vagy.

Melldöngetés nélkül.

Harag nélkül.

Sértődés nélkül.

Magyar vagy.

Elrontod az ikes igéket.

Nem tudod mikor volt a szatmári béke.

Nem szereted Ligeti György zenéjét.

Magyar vagy.

Győztünk.

Magyar vagy.

Vesztettünk.

Magyar vagy.

Tudod, hogy mit jelent a zimmer frei.

A kőműves dekoltázs.

Megoldjuk okosba.

Idegállapotba jövünk.

Magyar vagy.

Koppány. Réka. Sarolta.

Gizella. Istvan. Szent. Felnégyelte.

Magyar vagy.

Hagyd meg nekik a görcsöt.

A vicsorgást.

Hogy csak mi, meg sajátos, meg mindenki ellenünk.

Te legyél velünk!

Ember

Magyar

Európai

Inkább legyél a holnap, mint a tegnap!

Magyar vagy.

Közösen kell birtokba venni a hazát. Nem egyiknek, nem másiknak. Nem nekünk, nem nekik. Közösen.