Megpróbálom közelebb vinni az Úrhoz magamat, a gyermekeimet, a feleségemet – egymást segítjük ebben. Megpróbálom ezt a közvélemény előtt is képviselni, és amikor a nyilvánosság előtt beszélek, megpróbálok mindenkit meggyőzni arról, hogy jó dolog Istennel kapcsolatba kerülni.

Az Istenség nem valahol fent, a fejünk felett lakik. Ott van az égben, ott van a földön, és ott van bennünk is.

Isten kegyelme kiváltképpen kitetszik abból, hogy annyi fontos és hatalmas személy ellenkedése dacára, akik az udvarban Felségteknél rossz híremet költötték és vállalkozásomat csalóka álmodozásnak minősítették, mégis sikerült tervemet elfogadtatnom. Bízom Istenben, hogy az általam véghezvitt tett az egész kereszténységnek tisztességére válik és sosem lesz hozzá hasonló cselekedet.

Vallásos családban nőttem fel. Gyerekkoromban rengeteget jártam templomba. A versenyzés közbeszólt, de még mindig elmegyek misére, ha otthon vagyok, akár az Egyesült Államokban, akár Monacóban, azért, mert úgy gondolom, hogy Isten nélkül nem lennék ott, ahol ma vagyok. Nem lennének meg ezek a lehetőségeim. Ezért azt gondolom, nagyon-nagyon fontos, hogy közel maradjak hozzá.

Ayrtonnak van egy kis problémája, azt hiszi, nem halhat meg, mert hisz Istenben, és azt gondolom, ez elég veszélyes a többi pilótára nézve.

Nem fordulhat elő, hogy Isten azt várja inkább tőlünk, hogy a saját problémáink megoldásával törődjünk? Nem hiszem, hogy azt kívánná, életünket úgy éljük le, hogy mindig tőle függjünk, mindig az ő segítségét kérjük, közben magunk semmit sem teszünk sorsunk jobbításáért.