Ha valaki, akit szeretünk, hirtelen meghal, az nagy fekete lyukat éget a szívünk közepébe. E lyuk betömésének leghatásosabb módja, ha elfogadjuk, hogy az illetőt valami ostoba balszerencse érte. Még jobb, ha el tudjuk hinni – talán csak egy kis időre -, hogy valaki vagy valami megfogható a felelős. Ez kisebbíti a lyukat.

Ahelyett, hogy azt kérdeznénk magunktól, hogy hogy történhetett mindez, inkább fogadjuk el az Univerzum akaratát, mert ő tudja, hogy mire van a leginkább szükségünk.

Jöhet bárki, bármit a kezedbe adhat, ha nem vagy elég erős, el fogod veszíteni, mert nem a tiéd. Nem dolgoztál meg érte, nem a te könnyeid vannak benne, és nem téged edzett. Az csak valami, amibe beleülsz, amit elfogadsz, mert nincs más, meg egyébként is ez a könnyebb út. Van, akinek ennyi jut – de csak azért, mert nem hisz magában eléggé, és nem mer szembenézni azzal a kellemetlen érzéssel, ami csak amiatt van, mert fél, hogy valamit rosszul csinál. Legyél te az, aki mer, aki bátor, aki mer hibázni.

A megértés, elfogadás olyanok, mint az erős szelek, melyek bármilyen sötét felhőtömeget feloszlatnak.

A beletörődés egy olyan állapot, amikor egy ember tehetetlennek érzi magát abban, hogy megváltoztassa a jelen pillanatot. Az elfogadás viszont megszünteti a szembenállást, feloldja a feszültséget, melyet a “nem akarom” érzés vált ki.