Tudod, az életben nem csak szép dolgok vannak, látod, a csapat sem mindig nyer, hanem előfordul, hogy néha kikap. Tehát az öröm és a fájdalom sokszor együtt jár, és mindkettővel tudni kell jól bánni.

Ami engem illet, számomra már nem jelent gondot, hogy a szüleim olyan életet élnek, amilyent élnek, elfogadom, hogy ez az övéké. De azt is tudom, hogy egy adott szempontból – érzelmi szempontból – nem szeretnék ilyen életet élni. És ezzel sincs gondom. Emberek, és ez az ő életük. Én ezt tiszteletben tartom, elfogadom, annak ellenére, hogy feltételezem, nem lesz jó vége.

Mindenki kiborul, ha nem az van, mit tervezett,
Akkor jön rá, mije volt, mikor már minden elveszett.
Köss békét magaddal, ideje, hogy megtedd,
Mert amit eddig csináltál, abból semmi jó nem lett.

Ne rágódjunk olyan dolgokon, amiken nem tudunk változtatni! Fogadjuk el őket! Nem igazán bölcs dolog azon bosszankodni, hogy havazik. Az egyetlen dolog amit tehetünk, hogy melegen öltözünk, vízhatlan cipőt húzunk, vagy otthon maradunk a kandalló mellett.

Ha valaki, akit szeretünk, hirtelen meghal, az nagy fekete lyukat éget a szívünk közepébe. E lyuk betömésének leghatásosabb módja, ha elfogadjuk, hogy az illetőt valami ostoba balszerencse érte. Még jobb, ha el tudjuk hinni – talán csak egy kis időre -, hogy valaki vagy valami megfogható a felelős. Ez kisebbíti a lyukat.