Mikor 40 éves lettem, vettem egy üveg bort, és bezártam magam a fürdőbe, és azt mondtam: “nem mész innen addig ki, míg el nem fogadod úgy magad, amilyen vagy.”

Ha azt kérdezed, hogy hol hibáztál, mit nem vettél észre, vagy mit mulasztottál el, hogy odajutottál, ahol vagy, akkor térj vissza a múltadhoz és kezdd el újra követni a sodrást, ami ebbe a mederbe hozott, de ezúttal engedd, hogy a bábok maguktól mozogjanak, úgy, ahogy a szerepük megkívánja, és ne te mozgasd őket.

Tudod, az életben nem csak szép dolgok vannak, látod, a csapat sem mindig nyer, hanem előfordul, hogy néha kikap. Tehát az öröm és a fájdalom sokszor együtt jár, és mindkettővel tudni kell jól bánni.

Ami engem illet, számomra már nem jelent gondot, hogy a szüleim olyan életet élnek, amilyent élnek, elfogadom, hogy ez az övéké. De azt is tudom, hogy egy adott szempontból – érzelmi szempontból – nem szeretnék ilyen életet élni. És ezzel sincs gondom. Emberek, és ez az ő életük. Én ezt tiszteletben tartom, elfogadom, annak ellenére, hogy feltételezem, nem lesz jó vége.

Mindenki kiborul, ha nem az van, mit tervezett,
Akkor jön rá, mije volt, mikor már minden elveszett.
Köss békét magaddal, ideje, hogy megtedd,
Mert amit eddig csináltál, abból semmi jó nem lett.

Ne rágódjunk olyan dolgokon, amiken nem tudunk változtatni! Fogadjuk el őket! Nem igazán bölcs dolog azon bosszankodni, hogy havazik. Az egyetlen dolog amit tehetünk, hogy melegen öltözünk, vízhatlan cipőt húzunk, vagy otthon maradunk a kandalló mellett.