Azért kezdtem el komolyabban edzeni, mert ingyen bérletet kaptam cserébe az edzőterembe. Nagyon szegény voltam akkoriban, rendes kajára sem tellett, pizzát ettem egész héten 24 évesen. Biztonsági őr voltam egy Mr. Olympia-n ’91-ben, és már akkor azt mondták, hogy a színpadon kéne állnom, nem az ajtóban. Már akkor 53-as volt a karom, a derekam pedig 74 centis. Akkor kezdtem el igazán komolyan venni a sportot, amikor ’98-ban megnyertem az első Mr. Olympia-t.

Akkor voltam a legnagyobb, amikor megnyertem a hetedik Mr. Olympia címemet. A következő évben a bírók rám szóltak, hogy vegyek vissza. Le kellett mennem 124 kiló környékére 133-ról, mert túl nagy voltam.

A helyzet az, hogy totálisan nem értettem egyet az 1980-as Olympia végeredményével, noha Arnold a hősöm. Azt hittem, hogy nincs az az isten, hogy Arnold a top 3-ba kerüljön ott.

A hátam a kedvenc testrészem, és azt szeretem a legjobban edzeni. Lényegében rengeteg húzódzkodást és döntött törzsű evezést csináltam rá. A karrierem elején olimpiai súlyemelő voltam, és ez segített jól kifejleszteni a lumbális régiót. Szóval jobb alsó hátam volt a legtöbb emberhez hasonlítva és ez valószínűleg a súlyemeléssel kapcsolatos. A lökés és a húzó gyakorlatok általában azok, amiket szeretek. A húzódzkodás és az evezések a fő recept szerintem.

Azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon bonyolult sport. Nagyon tudnod kell a tudományokat is, mert bármilyen apró hormonális változás kitolhat veled – még ha a diétádat jól is csinálod. Még ha szuper keményen is edzel, és ha jól alszol is. Szóval meg kell találni a kirakós játék minden darabját.

A legjobbnak kell lenned abban, amit csinálsz. Keményebben kell edzened, mint az a srác, aki a színpadon melletted áll. Csak magadra szabad koncentrálnod. Én háromszor olyan keményen edzettem, mint a srácok mellettem a színpadon. Ha megnézed az én edzővideóimat, meg az övékét, láthatod a különbséget.

Flex Wheeler mindennel rendelkezett, ami egy Mr. Olympia címhez kellett, egyszerűen csak nem dolgozott érte elég keményen.

A 70-es években Arnolddal edzettem együtt néhány évig, és azonos tudásalappal bírtunk. Egymás ellen versenyeztünk, de ugyanakkor tiszteltük is egymást, és barátok is voltunk. Tulajdonképpen ez volt a társasági életünk: együtt lógtunk akkor is, amikor nem edzettünk, és egymástól tanultunk.

A célom, hogy egy könnyebb súlyzót nehezebbnek érezzek. Nagyon szigorú formában hajtom végre az ismétlést. A pozitívot egy robbanékony kontrollált formában, míg a negatívot rendkívül lassan csinálom. Próbálok minél jobban ellenállni a negatívnak. De a lassú pozitív szakaszokban nem hiszek, szerintem az csak időpazarlás. Épp annyi energiát adok a pozitívba, hogy meglegyen, aztán a negatívnak próbálok minél jobban ellen tartani. A negatívnak mindig egy kicsit lassabbnak kell lennie, mint a pozitív szakasznak. És én mindig nyújtok a sorozatok között. Rögtön a szett után nyújtom az igénybe vett izmot 15-20 másodpercig. És mindig fantasztikusan fel vannak pumpálva az izmaim edzés alatt. Minden edzésem során a nagyszerű pumpálás elérése, és minden szett után nagyszerűen be vagyok durranva.

A helyzet az, ahogy öregszel, egyre nagyobb az esélyed a sérülésre. És az évek alatt a bekapott sérüléseimet megtanultam körbe edzeni. Rengeteg olyan gyakorlat van, amelyeket már nem tudok korábbi sérülések miatt csinálni. Egyszerűen fájdalmas csinálni. Csináltam felszereléseket magamnak, amelyekkel nagyszerűen meg tudom edzeni a kérdéses izomcsoportot, a korábbi gyakorlat mellőzésével. És nem végzek veszélyes, őrült mozdulatokat.