Az edzőteremben, ha egy gyakorlattól nem érzek fájdalmat, tudhatom, hogy nem tettem eleget a megcélzott izomcsoportban rejlő növekedési potenciál kiaknázására. Az ismétlés növeli az erőt, de a fájdalom növeli az izmokat. Ezért vágytam mindig a fájdalomra.

A csúcson, a legkeményebb napokon, negyvenezer fontnyi (bő tizennyolc tonnányi) súlyt mozgattam meg edzésenként. Ez nagyjából egy megrakott teherautó tömege. A legtöbben nem akartak ennyit dolgozni. Túl fájdalmasnak találták, én viszont annál inkább élveztem. Vágytam a fájdalomra, de annyira, hogy az első ausztriai edzőm őrültnek tartott. Talán nem ok nélkül.

Aznap, amikor rájöttem a vádlimmal kapcsolatos problémára, az összes melegítőnadrágom szárát levágtam, hogy akkor is lássam a tükörben, ha éppen egy másik izomcsoportra gyúrok. Azután minden áldott nap dolgoztam a vádlimon. Korábban ezt hagytam utoljára, mielőtt hazamentem; most ezzel kezdtem, amint odaértem. Négyszázötven kiló a vádligépen, tizenkettes sorozatok vég nélkül, a hét minden egyes napján. Nemcsak én nem tudtam levenni a szemem a vádlimról, ahogy körbejártam a teremben, de a vetélytársaim sem bírták megállni irigység nélkül, ahogy növekedett.

Amikor beleszerettem a testépítésbe, nemcsak ködös reményeket tápláltam arról, hogy egyszer bajnok leszek. Nagyon is pontosan láttam magam a testépítő-magazinokból vett képek alapján, amelyeken a Reg Parkhoz hasonló fickók ünnepelték a győzelmüket. Láttam magam a dobogó legfelső fokán, kezemben a győztesnek járó trófeával. Láttam vetélytársaimat az alacsonyabb fokokon, ahogy irigykedve, ugyanakkor csodálattal felnéztek rám. Láttam feszült mosolyukat, még az alsójuk színét is. Láttam a felállva tapsoló bírókat. Láttam a tomboló tömeget, ahogy a nevemet kántálta: „Arnold! Arnold! Arnold!” Nem fantáziának tekintettem ezt, hanem egy olyan valós esemény emlékének, ami még nem történt meg. Majdani valóságnak.

A testépítés az én nagyszerű rögeszmém. Egész valóm belemerül abba a csodálatosan meggyőző világba, amit a testépítés kínál. Ez a szenvedély nem múlik el. Emésztő tűzhöz hasonló, amely szüntelenül bensőm legmélyén ég, és amikor a terembe lépek, egyre jobban perzsel.

Első látogatásomra a testépítő stúdióban most is nagyon jól emlékszem. Azelőtt még sohasem láttam súlyemelőket. Amikor beléptünk a terembe, egy új világ nyílt meg előttem. A látvány lenyűgözött. Hatalmas, nyers fickókat láttam, csillogott rajtuk az izzadság, a karjuk feszült, mint megannyi Herkulesnek. Körüljártam őket és bámultam az izmaikat (amelyeknek a nevéről természetesen fogalmam sem volt), izmokat, amilyeneket még sohasem láttam. Ekkor dőlt el a sorsom. Tudtam, hogy pontosan azt találtam meg, amit kerestem, úgy éreztem, mintha egy ingadozó kötélhíd után ismét szilárd talaj került volna a lábam alá. A bodybuilding lett a pályám, az életem.

A test, amit Isten adott számomra, egyszerűen erre a sportra lett teremtve. Nem tudom, miért én vagyok a kiválasztott, hogy képviseljem ezt a sportot. Nem én választottam magamnak, Isten adta számomra.

Megbántam-e, hogy ilyen nehéz súlyokat használtam? Azok a súlyok nyolc Mr. Olympia címhez segítettek, lehetővé tették, hogy idő előtt nyugdíjba vonuljak a rendőri munkámból. Bejárhattam a világot, ahol rengeteg rajongóval találkozhattam, anyukámnak egy vadonatúj házat és autókat vehettem, megköszönve az értem hozott áldozatait. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen módon tudom mindezt meghálálni neki, ahogy azt sem, hogy egy Rolls-Royce-szal fogok járni. Mindent, amit elértem az életben, azoknak a nagy súlyoknak köszönhetem. Nincs jobb dolog a világon, mint mikor rendesen megfizetnek azért, amit a legjobban szeretsz csinálni. Szóval, nem…nem bántam meg, hogy így edzettem.

(Flex magazin, 2017. július-augusztus)

Szeretném megnyerni az Olympiát. Ha ez sikerül, a következő célom az lesz, hogy minél többször megvédjem a címem.

(Muscle & Fitness UK, 2018. január)

Még fiatal vagyok, de már megtanultam, hogy nincsenek titkok. Minden a következetességen és a kemény munkán múlik. Vagyis ha naponta kőkeményen odateszem magam az edzéseken, figyelve az étrendre és a táplálékkiegészítőkre, akkor ezek összessége képes a csúcsra juttatni.

Az étkezési szokásaimban semmi különös nincs. Amikor versenyekre készülök, naponta 6-szor eszem, többnyire ugyanazokat, és ragaszkodom a teljes értékű élelmiszerekhez. Egy bizonyos kalóriamennyiséggel kezdek, amit aztán apránként, fokozatosan csökkentek. Volt olyan felkészülésem, amikor 12 héten keresztül a rizs volt az egyetlen szénhidrát forrás, amit magamhoz vettem. Finom volt, és a testem is jól reagált rá.

(Muscle & Fitness UK, 2018. január)

Mindig lenyűgöztek Tom Platz hihetetlen combjai, és brutális lábedzései. Emlékszem a videókra, amin számtalan ismétlést megcsinált 400-500 fonttal, szinte teljesen kinyírva magát a végére. Mivel jómagam is kedvelem a nagy súlyos guggolásokat, a lábaim a legfejlettebb részeim közé tartoznak.

Ha visszaemlékszünk, Frank Zane és Arnold Schwarzenegger is a vákuum pózzal értek a csúcsra. Úgy gondoltam, ha hozzájuk hasonló megjelenést szeretnék elérni, akkor úgy is kell edzenem, mint ezek a legendák. Mindig is sokat gyakoroltam a vákuum pózt, és próbáltam beilleszteni a pózolási rutinomba. Semmi sem tűnik keskenyebbnek, mint egy vákumos derék. Ez tényleg az, ami visszahozza a klasszikus megjelenést.

(Muscle & Fitness UK, 2018. január)

Sosem voltam igazán nagy híve a hasizomgyakorlatoknak. Úgy vélem más gyakorlatok közben kellőképpen dolgozik ez a területet, mivel jelentős szerepe van a test stabilizálásában. Ráadásul ha súlyokat is használsz a hasazáshoz, csak derekadat szélesíted vele.

(Muscle & Fitness UK, 2018. január)

Sráckoromban a kedvenc tévésorozatom A hihetetlen Hulk volt Lou Ferrigno főszereplésével. Csodáltam az izmait, és ing nélkül, behajtott karral és magasra emelt ököllel pózoltam a tévé előtt, a testépítők bicepszmutogatását utánozva.

Egyetértek azzal, amit egyszer hallottam: az a különbség a testépítő és közted, hogy a testépítőt nem érdekli, hogy te nem vagy izmos. Az átlagember szereti kritizálni a testépítőket, akiket viszont ez nem érdekel. 

Legnépszerűbb szerzők

A. J. Christian (86) Adolf Hitler (70) Ady Endre (100) Agatha Christie (35) A kis herceg (41) Albert Einstein (38) Arisztotelész (100) Arnold Schwarzenegger (106) Audrey Hepburn (41) A zöld íjász (37) Bagdy Emőke (43) Barabási Albert-László (47) Benjamin Franklin (62) Blaise Pascal (50) Bob Gass (40) Bob Proctor (40) Bonaparte Napóleon (62) Brian Tracy (48) Bruce Lee (87) Buddha (71) Bud Spencer (98) Carl Gustav Jung (64) Carl Sagan (54) Cobra Kai (37) Cristiano Ronaldo (77) Csernus Imre (104) Csitáry-Hock Tamás (168) Dale Carnegie (38) Dexter (100) Donald Trump (50) Eckhart Tolle (73) Ezel - Bosszú mindhalálig (132) Fekete István (96) Fernando Alonso (38) Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (56) Fodor Ákos (135) Fredrik Backman (50) Friedrich Schiller (45) George Gordon Noel Byron (43) Graham Greene (39) Henry Ford (36) Hermann Hesse (60) Hioszi Tatiosz (44) Honoré de Balzac (36) Illyés Gyula (37) Jim Morrison (48) Joe Dispenza (46) Johann Wolfgang von Goethe (290) Jókai Mór (63) József Attila (37) Kepes András (56) Kimi Raikkönen (40) Kodály Zoltán (40) Konfuciusz (52) L. Ron Hubbard (87) Laurell Kaye Hamilton (45) Lewis Hamilton (49) Lucius Annaeus Seneca (38) Madách Imre (40) Mahatma Gandhi (54) Marcus Tullius Cicero (35) Marilyn Monroe (44) Mark Twain (39) Matthew McConaughey (41) Max Verstappen (41) Meryl Streep (50) Miguel de Cervantes (45) Mike Tyson (111) Moldova György (54) Márai Sándor (112) Máté Gábor (orvos) (40) Móricz Zsigmond (50) Müller Péter (95) Napoleon Hill (103) Náray Tamás (59) Oprah Winfrey (60) Oravecz Nóra (35) Orbán Viktor (93) Oscar Wilde (36) Osho (37) Paulo Coelho (217) Pelé (38) Polcz Alaine (41) Rabindranath Tagore (49) Radnóti Miklós (40) Sadhguru (64) Scott Jurek (46) Stephenie Meyer (37) Stephen King (55) Szent-Györgyi Albert (43) Teleki Pál (38) The Originals – A sötétség kora (52) Vavyan Fable (105) Vekerdy Tamás (79) Voltaire (42) Wass Albert (70) William Shakespeare (44) Winston Churchill (60) Zig Ziglar (50) Ákos (56)