Amikor a spirituális egészségre és társadalmi harmóniára odafigyelve étkezünk, létrehozunk bizonyos lényeges kapcsolatokat, melyek tudatunkból való kizárását a kultúránk által kiváltott étkezési szertartások általában megkövetelik.

Amikor a Római Birodalom hanyatlásának idején kialakult a császárság, akkor őrültebbnél őrültebb császárok léptek trónra, és minden a széthullás irányába tartott. A világban mintha ma is egy hasonló folyamat zajlana: a tömegtársadalom, a diktatúrák felé hajlás, a gazdasági zavarok – és így tovább. Ám ha mindez így is van és így is lesz, akkor sem javasolnám, hogy a gyereket arra készítsük fel, hogy egy megfelelően kussoló alattvaló legyen belőle.

A demokráciák kibontakoztatják a személyiséget, azt mondják, legyél, aki vagy! Ez a nevelési paradigmájuk, melynek révén a valóban hatékony közösségek az individualista államokban jönnek létre. Az olyan kollektivista államok, ahol a hangzatos törekvések mögött a “kaparj, kurta, neked is jut” elv rejlik, tehát csalunk, lopunk, miközben eljátsszuk a közösségi embert, törvényszerűen alulmaradnak.

Aludni jó; jobb lenni béna bálvány,
a szenny s a romlás esztelen korát
nem látni s így heverni, néma márvány –
ne nyúlj hozzám. Menj csendesen tovább.

Elég rendesen átalakult a világ. Amikor először ismertebb lettem, még sehol sem voltak az okostelefonok, meg a kamerák, így általában autogramokat kértek, de nem voltak annyira nyomulósak az emberek. Ez alaposan megváltozott, de ennek már jó néhány éve, szóval volt időm alkalmazkodni.

El kell mondani az embereknek, hogy a hírességek azért hírességek, mert valami érdekeset csinálnak. Ettől még nem kell mindenáron megpróbálni olyannak lenni, mint ők.