Nem jutott eszébe (…), hogy a világ bajait nem a szegények okozzák? A háborút a politikusok, kapitalisták, entellektüelek, bürokraták, a Wall Street-i nagyfejűek, vagy a kommunista nagyfejűek csinálják – sohasem a szegények.
Társadalom idézetek
Az életemben már nem számítok új dolgokra. Láttam, átéltem mindent. Viszont ezt a kort egyszerűen gyűlölöm, hányingerem van tőle. Az emberekkel együtt, mert minden és mindenki hamis képet fest magáról. Egymást majmolják az emberek, nincs tisztelet, és az ígéreteket már nem kell betartani. Egyedül ami fontos, az a pénz. Én viszont biztos vagyok abban, hogy megbánás nélkül fogok meghalni.
A XXI. századi élet legfontosabb ténye az, hogy az emberek hackelhető állatok lettek. Ha elég adatod van és elég a számítási kapacitásod, akkor meghackelheted az embereket és jobban megértheted őket, mint ők értik saját magukat. Megjósolhatod a döntéseiket, manipulálhatod a vágyaikat és bármit eladhatsz nekik, amit csak akarsz, legyen az politikus vagy árucikk. Ez azt jelenti, hogy az adat válik a legfontosabb erőforrássá a világon.
Minden kísérlet a modern társadalom jellegének meghatározására olyan, mintha a kaméleon színét akarnánk meghatározni. Az egyetlen jellemző, amelyben biztosak lehetünk, a szakadatlan változás.
Az univerzumban sehol sincsenek istenek, nemzetek, pénz, emberi jogok, törvények vagy igazság, csakis az emberi lények közös képzeletében.
Amerika többféle nemzetiségű és vallású emberből áll, de mindannyian a Föld nevű űrhajó utasai vagyunk, ezért tisztelnünk és segítenünk kell egymást ezen az utazáson.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan működik egy társadalom, meg kell értenünk a férfiak és a nők közötti kapcsolatot.
Egy rasszista társadalomban nem elég nem rasszistának lenni, antirasszistának kell lenni.
Tengerparton tudok a legjobban kikapcsolódni. A tenger mellett látszik a kicsinységünk is, mert olyan ősi, elementáris közeg, amely kijózanít bennünket civilizációs pökhendiségünkből. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni helyünkről a természetben.
Ahogy telnek az évek, mindannyian egyre inkább próbálunk hasonulni a többiekhez. Igyekszünk, hogy ne lógjunk ki a sorból, mosolyogni pedig szinte már csak parancsra szoktunk. Az emberek egyre inkább olyanok kezdenek lenni, mint a tömeggyártással előállított tömegtermékek. Körülbelül annyi különleges egyéniséggel, mint amennyi egy futószalagon előállított háztartási kekszbe szorult.