Ma két világnézet ütközik. A szemet szemért az egyik, a szeressétek egymást a másik. Az előbbiben az európai, az utóbbiban a magyar lelkiségre lehet ráismerni.

Moziba járni ma már olyan, mintha vidámparkba menne az ember. A stúdiók folyamatosan tolják a pocsék tartalmat, hogy imponáljanak a nagy tömegeknek és befektetőknek, de ez olyan, mint az olajfúrás; az adott pillanatban sokat nyersz vele, csak közben hazavágod a Földet. Ezzel tönkreteszik a nézői szokásokat az Államokban, aztán az egész világon. Soha nem akarnék 200 millió dolláros filmet készíteni szuperhősökről.

A kereszténységből kinőtt civilizáció és az iszlámból származó civilizáció nem illik össze, nem tudnak vegyülni, csak egymás mellett léteznek. Így van ez a Közel-Keleten és Európában is. A világról alkotott felfogás oly mértékben különbözik, hogy az párhuzamos világokhoz vezet. Ez nem politikai kérdés, hanem az élet realitása.

A magyar társadalomnak van egy nagy józan többsége, amely meg tudja különböztetni egymástól a sorskérdéseket, a nemzeti ügyeket és a pártkérdéseket.

A parlamentáris demokrácia, a demokratikus népképviseleti rendszer messze nem tökéletes. Működése sok jogos elégedetlenségre, kritikára, ellenérzésre adhat okot. A parlamentarizmusnál ezzel együtt sem ismerünk hatékonyabb módot összetartani, képviselni, vezetni, színes, szabad társadalmakat.

A demokráciát nem lehet kívülről erőltetni; maguknak az embereknek kell kiállniuk érte és megvédeniük.

A társadalomtudomány képes arra, hogy megváltoztassa az objektív valóságot oly módon, hogy hatással van a résztvevők nézeteire, a természettudomány viszont nem, hiszen a természettudomány által vizsgált jelenségeknek nincsenek gondolkodó résztvevői.

Kétfajta társadalmi ellentmondással állunk szemben – a köztünk és az ellenség közötti ellentmondásokkal, valamint a népen belüli ellentmondásokkal. Ez a kétfajta ellentmondás természetét tekintve teljesen különbözik egymástól.