Ha egy lány sokat nevet, könnyen kárát vallja; szép fog, könnyes szem.
Victor Hugo
59 idézet
1802. február 26. - 1885. május 22.
francia romantikus költő, regény- és drámaíró, politikus és akadémikus
Victor Hugo a 19. századi francia irodalom egyik legnagyobb alakja, akinek regényei és költészete a társadalmi igazságtalanságokra, az emberi szenvedésre és a remény erejére világít rá.
Ebben a gyűjteményben Victor Hugo legfontosabb és legemlékezetesebb idézeteit találod a szerelemről, az igazságról, a szabadságról, a társadalomról, a szegénységről, a bűnről és bűnhődésről, a reményről, a hitről, a természetről és az emberi sorsról.
Hugo érzelmekkel teli és képi nyelvezete mélyen megérinti az olvasót, és örökérvényű tanulságokat hordoz.
Merülj el Victor Hugo idézeteiben, ha érdekel a romantikus irodalom, ha megérint a társadalmi igazságtalanságok ábrázolása, vagy ha keresed a választ az emberi lét nagy kérdéseire egy zseniális író szavain keresztül.
Ha rossz útra tér az ember, járja is végig. Esztelenség megállni egy rémtett közepén!
A becsületbeli ügyek mindig növelik a nők szemében a férfi tekintélyét.
A szertelen fájdalom, akárcsak a szertelen öröm, mivel heves, nem hosszú életű. Az emberi szív nem bírja sokáig a végleteket.
A szépség mindenható,
Csak a szépség szül teljességet.
A holló csak nappal száll,
A bagoly csak éjjel száll,
De éjjel és nappal szárnyal a hattyú.
Olyan az emberszív (…), hogy csak egy bizonyos mennyiségű keserűség fér meg benne. Ha a szivacs teleszívta magát, elzúghat fölötte az egész óceán, egy csöpp nem sok, annyit se vesz magába többet.
Nem szentírás, hogy kis embernek meg kell hátrálnia a nagy feladat előtt.
Amilyen csábos a kicsapongás elölről nézve, olyan rút és förtelmes, ha visszatekintünk rá.
A királynak nemes erénye az irgalom, megtöri a harag erejét.
A termékeny vidékeket kereskedelemmel, a terméketleneket iparral kell támogatni.
Köztudomású, hogy a nagy vagyonok nem az irodalomból származnak, és hogy akik a legtöbb jó könyvet olvassák, nem mindig tudnak télen fűtőzni.
A szelídség az összes erények fáklyahordozója. (…) Az irgalmasság, a szelídség párja, szüli az alattvalók szeretetét, amely hatalmas testőrségként védi a fejedelmet.
A nagy királyok a tudomány pártolását mindig gyöngyszemként illesztették a koronájukba.
Ha egyébként nem hiszünk is semmiben, vannak az életünkben olyan percek, amikor a legközelebb eső templom istenét imádjuk.
Az ember élete, a nagyoké s a miénk egyaránt, jó és rossz keveréke. A fájdalom az örömmel, akár a spondeus a daktilussal, mindig együtt jár.
