[…] én Magyarországot önként el nem hagyom, legfeljebb elhurcolhatnak […] politikai magatartásomról csak mint szabad és független ember fogok nyilatkozni.

Nem akarok politizálni, de néhány ember összeülhetne, és pikk-pakk megbeszélhetné, hogy most ólomkatonákkal játszunk vagy emberekkel?

A Fidesz igazi self-made történet. A Fidesz-sztori arról szól, hogy jön tíz-húsz-harminc srác valahonnan, fellázadnak, elegük van a világból, amely körülveszi őket, felhajtják a gallérjukat, és megcsinálják a saját történetüket.

Olyan politikát kell folytatnunk, amellyel a világ nagy hatalmait érdekeltté tesszük Európa sikerében. Ehhez okos, átgondolt együttműködés szükséges Oroszországgal és Vlagyimir Putyinnal is.

Magyarországot Horn Gyula alatt idejekorán baloldali országnak könyvelték el. Európa baloldala baloldali Magyarországot akart, de nem kapta meg, ezért engem tesznek felelőssé, megpróbálnak veszélyes emberré stilizálni, elszigetelni. És mindegy, hol bukkanok fel Európában, megpróbálnak botrányt csinálni.

Ha azt tapasztaljuk más, híradónak nevezett műsorban vagy híradósnak nevezett műsorvezetőknél, hogy véleményt mondanak, kiállnak egy-egy politikai párt vagy vezető mellett, annak a helytelenségét jelezni kell. Ha egy híradós elkezdi a saját véleményét közvetíteni, abban a pillanatban megszűnik híradósnak lenni.

Európa abba a tévedésbe ringatta magát, hogy a politikában lejárt az erős karakterű, erős személyiségű vezetők, Kohlok, Aznarok, Sarkozyk ideje, merthogy – mondják – az ilyen politikus nagyobb kockázatot jelent, mint amennyi hasznot hajt, és az unióban amúgy sem egy közösséget kell vezetni, hanem egy intézményrendszert, ami nagy, duruzsoló gépezetként – amiben mi kisebb-nagyobb fogaskerekek vagyunk – majd elirányítgatja az uniót. Ez a nézet a probléma gyökere. Mert amíg a közös dolgaink jól alakulnak, addig ez a felfogás akár célravezető is lehet, de ha beütnek a kihívások, a veszélyek, ha rossz irányba billen a szekér, ott ez kevés, a bürokrácia nem tud reagálni, akkor oda erős személyiségek kellenek, kellenének.

2006 óta innen és onnan is belém vájják körmüket mindenfajta emberek: semmirekellők, középszerűek, képességesek, akarnokok, sértettek, feltörekvő tehetségesek, tehetségtelenek, politikai bűnözők és jószándékú szerencsétlenek.