Minek kell annyi pénz? És mire jó ez az egész? A végén úgyis nincstelenül hal meg az ember, sőt a legtöbbünk úgy is él. Már az is győzelemnek számít, ha reggel az ember fel tudja venni a cipőjét.
– A nagy írók élnek, és közben figyelik, hogyan élnek mások.
– És mit csinálnak a rossz írók?
– Pénzt.
Természetesen a pénzért is csináljuk. Mindig is a pénzért csináltuk. A rock and rollban az embereket jól megfizetik. Ezért olyan vonzó. Olyan, mint a boksz. Az emberek nem a semmiért bokszolnak. Azért kezdik el csinálni, mert remélik, hogy a csúcsra jutnak, mert ha feljutnak a csúcsra, akkor sok pénzt keresnek. Úgy értem, ez Amerika. De szerintem ezt is úgy kell csinálni, hogy az embereket ne húzzuk le. Jó ár-érték arányt kell nyújtani. Nem szabad kevesebbet kérni, mint bárki más. Lehet többet kérni, mint bárki más, de többet is kell adni nekik, mint bárki másnak.
Nem, nem akarok személyes kereskedelmi birodalmat. A Beatles nyitott egy boltot. Ez az angol álom. Én nem akarom beteljesíteni. Ők sem akarták.
Nem az teszi a gazdagságodat, amit birtokolsz. Ha meg vagy elégedve azzal, amid van – ez a gazdagság.
Ne keresd a luxust az órákban vagy a karkötőkben, ne keress luxust villákban vagy vitorlásokban. A luxus a nevetés és a barátok, a luxus az eső az arcodon, a luxus az ölelés és a csók. Ne keresd a luxust a boltokban, ne keresd az ajándékokban, ne keresd a bulikban, ne keresd az eseményekben. A luxus az, ha az emberek szeretnek, a luxus ha tisztelnek, a luxus az, ha a szüleid élnek, a luxus az, hogy játszhatsz az unokáiddal, a luxus az, amit pénzért nem lehet megvenni.
Nem mondom, hogy szörnyű szerepelni a világ leggazdagabb embereinek a listáján, de azt tisztázni szeretném, hogy nem is pozitív dolog. […] Szerintem a világ sokkal jobb hely lenne, ha a milliárdosok sokkal több pénzt adományoznának el önként.
Az emberek sok mindent mondanak majd rólam miután meghalok, de teszek róla, hogy azt ne tudják köztük említeni, hogy gazdagon haltam meg. Túl sok sürgős probléma vár megoldásra a világban ahhoz, hogy tartogassam ezt a pénzt, amellyel embereken lehetne segíteni.
Azt hiszem, a legnagyobb hiba az, hogy nem tanuljuk meg elég korán a megtakarítást szokásként kezelni. Mert a megtakarítás megszokás kérdése. A második legnagyobb hiba az, hogy az emberek hamar akarnak meggazdagodni. Lassan elérni, hogy jól élj, az viszonylag könnyű. Gyorsan meggazdagodni sokkal nehezebb.
Általában mentől módosabb valaki, annál kevésbé képes elérzékenyülni.
Mások több pénzt kerestek nálam a futballban, de senki sem élvezte annyira, mint én.
Az életben sokkal nagyobb anyagi juttatásban részesülhetsz, mint eddig, hiszen semmi és senki sem akadályozhat meg abban, hogy – önképzésed révén – egyre értékesebb személlyé fejleszd saját magad.
Az iskolai, hagyományos oktatásban szerzett ismeretekből meg lehet élni, önképzéssel, viszont egy vagyonra tehetsz szert.
Dolgozz keményen az állásodban, és meg fogsz belőle élni. Dolgozz még ennél is keményebben saját magadon, és egy vagyonra fogsz szert tenni.
Amikor komoly munka áll a megszerzett vagyon hátterében, felkészültség és tudás, szorgalom és kitartás, a tapasztalataim szerint az azzal járó jó létet senki sem irigyli, mert megérdemeltnek tartja.
Senki a testvérek közül, bárhol van és bárhová indul, semmi szín alatt ne vigyen magával, se pedig útközben ne fogadjon, illetve fogadtasson el pénzt vagy dénárokat, még ruha, vagy könyvek vásárlása címén vagy munkabér fejében sem; kivéve a beteg testvérek nyilvánvaló szükségére. Mert a pénznek nem szabad nagyobb értéket tulajdonítanunk, mint egy kődarabnak. Akik törik magukat utána, és nagyobb értéket tulajdonítanak neki, mint egy kődarabnak, azokat az ördög vaksággal igyekszik megverni.
Állástalannak lenni bűn: élettelennek lenni nem az. Persze meg kell érteni őket is – egy állás pénzt jelent, pénz nélkül élni pedig nem kényelmes. Erről eleget tudok. És nem lehet mindenki művész, festő, zenész, zeneszerző, író vagy akármi. Sokakból a tehetség, sokakból a bátorság hiányzik, a legtöbb emberből mindkettő. De még a művészek sem tudnak örökké művészek maradni, főleg nem jó művészek, akik eleget keresnek ahhoz, hogy megéljenek a saját szakmájukból. A tehetség elmúlhat, a bátorság elmúlhat, vagy valami elmúlhat. Mi marad akkor az átlagembernek, ha nem egy olyan foglalkozás, ami végül kiöli belőle az életkedvet?
Ahhoz, hogy az ember teljes mértékben ki tudja élvezni a gazdagságát, és a hozzá kapcsolódó jó érzést, hogy elért valamit, először meg kell tapasztalnia a szegénységet, és egy olyan világot, amelyben az élet célja a mindennapos túlélés.