Azt szokták mondani, hogy mindennek megvan az ára. Én ezt baromságnak tartom. Van, amit nem kapsz meg pénzért, sőt, még kemény munkával sem. Az egyik a boldogság.

Széles körben ismert tévhit szerint a pénz minden problémát megold. Nos, korántsem. A pénz problémákat szül, minél több van belőle, annál nagyobbakat, amelyek közül csak az egyik, hogy hogyan is kellene ésszel elkölteni.

Csinálj jó munkát. Ne aggódj a pénz miatt, az majd jönni fog vele. Csak csináld meg a legjobb munkád, aztán majd az lesz az ütőkártyád.

Mondják, könnyű nekem, de azt szoktam válaszolni, hogy ki lehet cserélni a székünket. A pénzügyi hatalomnak van egy csomó árnyoldala, rengeteg felelősséggel és kihívással jár.

Ha az embernek pont annyi pénze van, hogy a bevásárlókosarát jól telepakolja, és teletankolja az autóját, amivel szeret járni, de többre nem futja, higgyük el, hogy attól még ő is boldog ember lehet.

Ami a pénzkeresést illeti, nekem nagyon tetszik az a mondás, hogy gazdag ember az, akinek egy forinttal többje van, mint amit el szeretne költeni. Ha ezt a gondolatot követné mindenki, nagyon sok boldog ember lenne a világon.

Azt gondolom, hogy a gazdag emberek felelőssége, hogy a pénzüket ne a bankban vagy a párna alatt tartsák. Sokan szidják azokat, akik jachtokat tartanak, meg magánrepülőgépeket, nekem nincs egyik se – még. De ki veszi meg a jachtot, ha nem ők? Ki repüljön első osztályon, ha nem ők? Ezz el a pénzz el vissza is adnak a gazdaságnak. A legfontosabb, hogy felelősségteljesen elköltsék a pénzüket, ezért szoktam azt mondani, hogy büszke vagyok rá, hogy a mi bankszámlánkon általában nincs pénz, vagy csak nagyon kevés, mert igyekszünk elkölteni új vállalkozásokra vagy karitatív célokra.

Mindenkit megváltoztat a pénz valamennyire, én sem mondom, hogy engem nem. Szeretek minőségi ruhákban, jó cipőkben járni, nem véletlen, hogy csináltunk egy luxusáruházat. Ez mindig is érdekelt, szeretem a jó autókat is, de nem vagyok gyűjtő, csak szeretem a szépet, a minőséget, a harmóniát. Nem hiszem, hogy elrugaszkodtam volna a valóságtól.

Amekkora vagyona van az embernek, akkora kihívás is jár vele. A vagyon nem segíti a boldogságot egy bizonyos szint után. A vagyon addig segít, amíg megteremti az ember, hogy biztosan van hol laknia, el tudja tartani magát, és a gyerekeit tudja iskoláztatni, szépen felnevelni. Nálam a boldogság az volt, hogy a gyerekeim bárhova járhatnak iskolába a világon. Ehhez kell bizonyos anyagi háttér, nyilván egy átlagos magyar háttér ehhez kevés lenne, ez tehát nálam egy boldogsági faktor, de ennyi.

Mindaz, ami igazán értékes az életünkben, ami az embert emberré teszi, azt a gazdasági válság, a pénzügyi összeomlás, mely országainkat érinti, nem tudja elvenni tőlünk.