Őrizkedjetek a kis kiadásoktól, mert egy kis lék elmeríti a legnagyobb hajót; és hogy az inyencz száj koldusbotra juttatja gazdáját s hogy a bolondok csapnak fényes ebédeket, a melyeket bölcs emberek esznek meg.

Vásároljátok meg azt, a mire nincs szükségtek, és rövid idő múlva kénytelenek lesztek eladni azt, a mire szükségetek van.

Szerezz a mennyit tudsz, de a mit megszereztél, azt tartsd is meg. Ez az igazi titka annak, hogyan lehet az ólomból aranyat csinálni.

A pénzed gyakorlati értéke annak függvényében sokszorozódik meg, hogy hány tényező felett gyakorolsz ellenőrzést az alábbiak közül: mit csinálsz, mikor csinálod, hol csinálod és kivel csinálod. Én ezt “szabadságszorzónak” nevezem.

Ha csak azt a pénzt fordítanánk népdalkutatásra, amit az egész világon egy esztendőben háborús készülődésekre fordítanak, akkor ezen a pénzen az egész világ népzenéjét nagyjából fel lehetne gyűjteni!

Életünk első felében az egészségünket áldozzuk fel a pénz megszerzéséért, a második felében a pénzünket áldozzuk az egészség visszaszerzéséért. És közben megromlik az egészség, és eliramlik az élet.

Pénzünk egyre nagyobb részét költjük el a világhálón, és egyre többen ott is keresik meg. Egyre kevésbé esik nehezünkre, hogy bízzunk egy teljesen virtuális pénzben, amely csak egy számítógép (vagy egy mobiltelefon) képernyőjén látható. A homo informaticus számára ez már minden bizonnyal ugyanolyan természetes dolog lesz, mint számunkra az, hogy egy darab papírban bízunk, amelyre egy amerikai elnök vagy egy európai híd képét nyomtatták. Ha egyszer a pénz természete nem más, mint információ, akkor miért ne lenne a megjelenési formája is az?

Az én gyerekkoromban természetes volt, hogy mindenki maga csinál és bütyköl mindent. Ma már nem az. Sokaknak olyan gazdag a faterja, hogy nekik maguknak semmit sem kell tenniük. De akkor, fiatalon nem gondoltunk erre, természetes volt, hogy mi magunk mossuk és tartjuk karban az autót. Ma persze ott vannak ezek a szarosok a milliomos apjukkal, és persze nem csinálnak semmit. Kábé helikopterrel érkeznek a terített asztalhoz.

Luxusra nincs szükségem. Egy apró falucskából jövök. Kinek mennyi pénze van, nem számít. Belül még mindig abban a falucskában élek, csak azóta egy kicsit nagyobbacska lett.

Világosítsd föl gyermeked:
a haramiák emberek;
a boszorkák – kofák, kasok.
(Csahos kutyák nem farkasok!)
Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek,
de mind-mind pénzre vált reményt;
ki szenet árul, ki szerelmet,
ki pedig ilyen költeményt.

A pénzügyi problémák megnyitják a gazdagsághoz vezető út kapuját. (…) Az emberek nem keresik a bőséget, amíg kényelmesen élnek. Az embereknek biztatásra vagy kétségbeesésre van szükségük ahhoz, hogy életükön változtassanak.

Nincs szegényebb azoknál az embereknél, akiknek nincs becsületük, vagy nincs önbecsülésük. Függetlenül attól, hogy milyen vagyonnal rendelkezik valaki, sohasem érezheti magát vagyonosnak, és bármilyen vagyon, amit összegyűjt, csak időleges, ha nem tisztességes.

Aki azért nem költ reklámra, hogy pénzt takarítson meg, az ennyi erővel az óráját is megállíthatná, hogy időt takarítson meg.

A megfelelő bér nem a legalacsonyabb összeg, amiért egy ember még hajlandó dolgozni, hanem az a legmagasabb összeg, amit a vásárló még tartósan meg tud fizetni.

Több mint hét évnyi kaliforniai kormányzóság alatt nagyjából 200 millió dollár értékű filmszerepről mondtam le, és nagyjából 40 milliót költöttem a saját zsebemből választási kampányokra és egyéb költségekre.

Nem a szegénységre kell odafigyelni, hanem a vagyonra, és az ezzel járó hatalomra, melyet éppúgy lehet jó, mint rossz cél érdekében felhasználni.

Amikor a gazdagság beállít, akkor olyan gyorsan jön és olyan bőséggel, hogy azon fogsz csodálkozni, hogy eddig hol volt az életedből.

Nem fogom azt mondani, hogy nem érdekel a pénz. A pénz igenis fontos. De nem a legfontosabb. Amikor elérsz az életed egy bizonyos pontjára, akkor a pénz már nem fog motiválni.

Ha a pénz jelenti számodra a függetlenséget, soha nem éred el. Az egyetlen igazi biztonságot, amit egy ember elérhet az életben a felhalmozott tudás, tapasztalat és képesség jelenti.

A valóságban nem a munkaadó fizeti a béreket, hanem a termék, a vezetés pedig szervez; úgy szervezi a termelést, hogy a termékek képesek legyenek fizetni.

Dan hadnagy egyszer felhívott és azt mondta, többé nem kell törődnünk a pénzzel, én meg azt feleltem: az jó, egy gonddal kevesebb. Mama mindig azt mondta, hogy az embernek csak annyi vagyon kell, amiből megél, a többi csak felvágásra meg fennhéjazásra való.

Világi értelemben a pénz egy mutatója annak, hogy mennyire becsülünk meg valamit.

1995-ben mindössze 7 dollár volt a zsebemben, és két dolgot tudtam: úgy le vagyok égve, mint a pokol, de egy nap nem leszek!