A pénz olyan, mint a folyó: ha gátat emelsz a folyásának (vagyis foggal-körömmel ragaszkodsz hozzá), akkor pangó állóvíz lesz belőle, az életedből pedig mocsár.

Az egész világ, szinte csak és kizárólag az anyagi önmegvalósításra épül, erről szól a kapitalizmus. Azt nevelik az új generációba, hogy az vagy, amit elérsz, annyi vagy, amennyi a pénzed, annyi vagy, amekkora a státuszod.

Társadalmunk egyik legnagyobb, minden idők egyik leg­meghatározóbb tragédiája, hogy az emberek többsége az ideje nagy részét a pénz miatti aggódással tölti. Úgy kelnek fel reggel, hogy a pénzügyi gondjaikra gondolnak. Az jár a fejükben, milyen kevés pénzük van. Amikor hazamennek, este a pénzről beszélnek, arról, hogy milyen drága minden vagy épp a pénz miatt vitatkoznak.

Azt szokták mondani, hogy mindennek megvan az ára. Én ezt baromságnak tartom. Van, amit nem kapsz meg pénzért, sőt, még kemény munkával sem. Az egyik a boldogság.

Széles körben ismert tévhit szerint a pénz minden problémát megold. Nos, korántsem. A pénz problémákat szül, minél több van belőle, annál nagyobbakat, amelyek közül csak az egyik, hogy hogyan is kellene ésszel elkölteni.

Csinálj jó munkát. Ne aggódj a pénz miatt, az majd jönni fog vele. Csak csináld meg a legjobb munkád, aztán majd az lesz az ütőkártyád.

Mondják, könnyű nekem, de azt szoktam válaszolni, hogy ki lehet cserélni a székünket. A pénzügyi hatalomnak van egy csomó árnyoldala, rengeteg felelősséggel és kihívással jár.