René Descartes francia filozófus és matematikus arra a megállapításra jutott, hogy a tapasztalatunk az egyetlen olyan dolog, amelyben teljesen biztosak lehetünk, és minden egyéb, amiről azt hisszük, hogy tudjuk, pusztán ebből származó következtetés.

Ahogy az ember tárgyi tudása gyarapodik, kialakul egy olyan sáv, amelyet nem fed le a tudomány, pontosabban nincsenek tudományos válaszok. Vannak földi ésszel meg nem magyarázható dolgok, ezen a problémán a hit tud átlendíteni. A kétségek nem szűnnek meg, de a hit segít abban, hogy ne essek kétségbe.

A tudás a tudomány kérdése, ezen a téren nem engedhető meg a legcsekélyebb képmutatás vagy elbizakodottság sem, csakis az ellenkezőjére van döntően szükség – a becsületességre és a szerénységre.

Az élet bonyolult kérdéseire csak bonyolult válaszok léteznek. És azok megértéséhez sajnos sokat kell olvasni és tanulni.

Egy tucat nyelvet tanulmányoztam, elmélyedtem az irodalomban és a művészetekben, a legjobb éveimet könyvtárakban töltöttem, mindent elolvastam, ami csak a kezem ügyébe akadt, Newton elveitől kezdve a Paul de Kock regényekig, és azt éreztem, hogy az életem legnagyobb részét elfecséreltem. De nem sokkal később rájöttem, hogy ez volt a legjobb dolog, amit csak tehettem.

Semmi nem ér semmit, csak ha valaki tanul meg tanul, és van pártfogója, meg a szerencse is kedvez: az ember nem is álmodja, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy vagy bírópálcát nyomnak a markába, vagy püspöksüveget a fejébe.