A tudás a tudomány kérdése, ezen a téren nem engedhető meg a legcsekélyebb képmutatás vagy elbizakodottság sem, csakis az ellenkezőjére van döntően szükség – a becsületességre és a szerénységre.

Az élet bonyolult kérdéseire csak bonyolult válaszok léteznek. És azok megértéséhez sajnos sokat kell olvasni és tanulni.

Egy tucat nyelvet tanulmányoztam, elmélyedtem az irodalomban és a művészetekben, a legjobb éveimet könyvtárakban töltöttem, mindent elolvastam, ami csak a kezem ügyébe akadt, Newton elveitől kezdve a Paul de Kock regényekig, és azt éreztem, hogy az életem legnagyobb részét elfecséreltem. De nem sokkal később rájöttem, hogy ez volt a legjobb dolog, amit csak tehettem.

Semmi nem ér semmit, csak ha valaki tanul meg tanul, és van pártfogója, meg a szerencse is kedvez: az ember nem is álmodja, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy vagy bírópálcát nyomnak a markába, vagy püspöksüveget a fejébe.

A tudás hasonló a kézről kézre járó pénzhez. Az embernek részben joga van büszkélkednie vele, ha ő maga dolgozott anyagáért, ő készítette vagy legalább becsületesen szerezte meg a már elkészítettet. De ha ő semmi hasonlót nem tett, csak úgy kapta valamelyik járókelőtől, aki arcába dobta neki, milyen alapon büszkélkedhetne vele?