Mi ketten a világ minden tudását magunkénak mondhatjuk: ő mindent tud, amit csak tudni lehet, én pedig a többit.
Mily sokat is tudsz; ám amit mondasz,
pusztán annyi, mit hallgatód felfogni képes.
A csicskák imádnak tévét nézni. A vezetőknek viszont nagy könyvtáruk van.
Nincs felesleges ismeret, nincs értelmetlen információ, nincs egyetlen lényegtelen pillanat sem! Életed minden egyes lépésére, minden ezredmásodpercére szükséged volt, hogy eljuthass oda, ahol ma vagy.
Az ismert dolgoktól mégis kevésbé rettegünk, mint azoktól, melyeket csupán sejtünk, és félig-meddig tudunk.
Az ember élete alkonyáig fejleszti tudását, egyik leckét veszi a másik után, egészen az utolsó, egyben legkomolyabb feladatig.
Én soha nem találgatok. Ez utálatos szokás, amely megrontja a logikus gondolkozást.
Az iskolai, hagyományos oktatásban szerzett ismeretekből meg lehet élni, önképzéssel, viszont egy vagyonra tehetsz szert.
Mindig keresd a tudást! Azt szokták mondani, a tudás hatalom. Nem igaz! A tudás alkalmazása a hatalom.
Az ismert mondás: „a tudás hatalom” gyakran arra ösztönzi az embereket, hogy felhalmozzák és visszatartsák az információkat, mert azt képzelik, hogy a visszatartott információk nélkülözhetetlenné teszik őket. Tévedés. A „hatalom” nem a visszatartott, hanem a másokkal megosztott tudásból fakad. Ennek a felfogásnak pedig a cég értékszemléletében és jutalmazási gyakorlatában is tükröződnie kell.
Nem az vagy, amit alakod mutat: az értelem adja mindenki lényegét, nem a külső, amire ujjal lehet mutogatni.
Nem az sodor bajba, amit nem tudsz, hanem amit holtbiztosan tudsz, csak épp rosszul.
A tudás értéke attól az embertől függ, aki rendelkezik vele, és önmagában nincs értéke.
Az internet korában a világrendet gyakran kötik össze azzal az elképzeléssel, hogy ha az emberek szabadon hozzáférhetnek a világról rendelkezésre álló információkhoz, és egymás között megoszthatják azokat, a természetes emberi vágy a szabadságra gyökeret ver és beteljesíti önmagát, vagyis a történelem robotpilóta üzemmódba kapcsolva magától alakul tovább. De a filozófusok és költők már rég’ három komponensre osztották az elmét, ezek: az információ, a tudás és a bölcsesség. Az internet csak az információra összpontosít, amelynek hatványozott terjedését teszi lehetővé, Egyre összetettebb keresőfunkciók jönnek létre, amelyek képesek az idő előrehaladásával változatlan tényekre irányuló kérdések megválaszolására. A keresőmotorok egyre bonyolultabb kérdéseket képesek kezelni, méghozzá egyre nagyobb sebességgel. De ez az információcsömör paradox módon gátolja a tudás elsajátítását, a bölcsességet egyre jobban kiszorítva korábbi helyéről.
Hányszor omlottak már össze bölcsességünk tartóoszlopai!
A tudásszerető gyönyöre a létező szemléletében gyökerezik, és ez különb, mint a többi értelmetlen gyönyör.
