Aggaszt, hogy sok fiatal azzal érvel a továbbtanulás ellen, hogy nekem sincs diplomám. Először is sokat tanultam a Harvardon, csak nem jártam oda elég hosszú ideig. Ezenkívül mindenütt egyre nagyobb a verseny, egyre differenciáltabb és összetettebb a világ, ezért a felsőfokú tanulmányok ma már olyan fontosak, mint valaha a középiskola.

Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam.

Ha teljes bizonyossággal tudnék mindent, életemet szüntelen szorongásban kellene leélnem; folyton attól rettegnék, hogy letérek a helyes útról. Mivel azonban mindig minden lehetséges, a csoda bármikor bekövetkezhet, mert csodák mindig lesznek, amíg ember él a földön.

A józan ész nem magától értetődő. Aki tagadja, azt nem lehet meggyőzni vele.

Az emberi nyomorúságból az, ami elkerülhető lenne, nem elsősorban a butaság, hanem a tudatlanság, a tudni nem akarás miatt létezik még ma is. Az önismeret hiánya az, ami a legpusztítóbb.

Aki makacsul kitart tévedhetetlensége mellett, bizton számíthat rá, hogy elmaradhatatlan kísérője lesz a gyakran súlyos, mélyreható tévedés. De már minimális önismeret is lényeges javulást idézhet elő – azon az áron, hogy időnként szemrehányásokat kell tennünk magunknak.