Szerintem mindenki átérzi, milyen lehet erőszak áldozatának lenni, és milyen fontos, hogy ilyen helyzetekben megtaláljuk az erőt önmagunkban.

Amikor egy szokást kiválasztunk, azzal együtt a szokás végeredményét is választjuk. A jó szokásokat nehéz elsajátítani, de könnyű együttélni velük. A rossz szokásokat könnyű fölvenni, de nehéz együttélni velük.

Kétségkívül a legszomorúbb élmények közé tartozik, amikor azt halljuk valakitől: “Bárcsak úgy járnék, futnék, ugranék, énekelnék, táncolnék, gondolkoznék, koncentrálnék, mint X. Y.” Ilyenkor az illető hangja elcsuklik, és nem vitás, hogy a mondanivalója ez: “Ha másvalakinek a képességeivel bírnék, csodákat vihetnék véghez.” A kijózanító igazság azonban az, barátaim, hogy semmire sem mennénk mások képességeivel, ha egyszer a sajátunkat is kihasználatlanul hagyjuk.