Amikor rátaláltam a gitárra, mintha önmagamat találtam volna meg. A gitár határozott meg engem, ez adott célokat. Ez volt a kreatív csatorna, amelynek segítségével megérthettem magamat.
Önismeret idézetek
Kamaszkorom káosza hirtelen másodlagossá változott, a gitározás került életem középpontjába, ez biztosított számomra szilárd talajt, amelyen megvethettem a lábamat. Nem vezettem naplót, konstruktív módszerekkel nem igazán tudtam kifejezni az érzéseimet, de a gitárnak köszönhetően kezdtem tisztába kerülni önmagammal.
Nagyon könnyen minősítjük értelmetlennek a másik ember viselkedését, ha az a mi sémánkba nem illik bele.
A legtöbb ember annyira felszívódik a külvilág szemléletében, hogy teljesen elhanyagolja azt, ami belül zajlik.
Ne másokhoz mérjük magunkat, hanem önmagunkhoz mérten vegyük észre hiányosságainkat és lehetőségeinket.
Minél jobban megismered magad, annál többet tudsz meg az életről.
A képességeidet és adottságaidat tekintsd az értékeidnek!
Legfélelmetesebb ellenségünk, gondolta, a saját idegrendszerünk. A bennünk lévő feszültség bármelyik pillanatban kész átalakulni valamilyen látható tünetté.
Senki nem tud nagyobb hülyét csinálni belőlem, mint én magam.
Ha nem vagy rendben fejben, a bőrödben sem érezheted jól magad.
Mindnyájunkban két személy lakik: az, aki ma vagyok, és az, aki holnap leszek annak alapján, amit ma hallok és látok.
Életünk minden pillanatában úgy programozzuk (vagy hagyjuk másoknak, hogy programozzák) az „énképrobotunkat”, hogy vagy nekünk, vagy ellenünk dolgozzon.
Te vagy a legfontosabb kritikus. Egyetlen véleménynek sincs olyan befolyása arra, hogyan érzed magad, mint annak, ahogyan önmagadról vélekedsz. És a legfontosabb megbeszéléseket, eligazításokat és beszélgetéseket, amelyekben valaha is részed lesz, önmagaddal folytatod.
Sok napi döntésünk olyan önmagunkra vonatkozó információkon nyugszik, amelyek „igazságként” vannak eltárolva bennünk – de amelyek valójában nem mások, mint idejétmúlt régi tapasztalatok, a családban, a barátoktól és társaktól hallott dolgok, és az olvasottak, a televízióban látottak-hallottak tarka keveréke.
Nem az akadályoz a haladásodban, hogy ki vagy, hanem az, hogy kinek tartod magad.
Kitaláltam azt, hogy a cserkészek mintájára mindennap végbeviszek valamilyen apró jó cselekedetet, s rögtön utána, hogy az erkölcsi egyensúly helyreálljon, a magam mintájára mindennap elkövetek valamilyen apró rossz cselekedetet. Ezt abból a megfontolásból teszem, hogy szörnyeteg lenne az az ember, aki állandóan és tudatosan jót cselekszik; ehhez különben is kevés hajlamom van, mint az egészséges embereknek általában, s a finom és megfontolt, ártalmatlan és jelképes rossz cselekedetek éppen olyan lelki örömmel töltenek el, mint a kényszerű, mindig kissé érzelgős jó cselekedetek.
Ha egész évben nem vagyunk jelen a saját életünkben, akkor nyáron sem leszünk jelen, bárhova utazzunk is hozzá.
Az ember mindig vaksötétben tapogatózik, ha saját személyiségéről van szó. Másokra van szüksége, hogy megismerje önmagát.
Bármilyen idősek vagyunk is, csak az olyan történetet tartjuk meggyőzőnek, amely összhangban van gondolkodásunk alapelveivel.
Az érzelmi felnőttség az, amikor akkor is szereted önmagadat, ha a szüleid leköpnek.
