Egyértelműen szeretnék gyerekeket, ha pedig versenyezni akarnak majd, az is rendben lesz. Azt hiszem, másképp fogom majd csinálni, mint ahogy az én apám bánt velem. Momentán nem tudom azt elképzelni. Persze könnyen beszélek, mert nincsenek gyerekeim. Talán teljesen másképp fogok majd gondolkodni, ha eljön ennek az ideje. De az apám szenvedélye nagyon messzire ment. Mindent értem csinált. Tuningolta a motorjaimat, felkészítette a gokartjaimat. Én nem tudom elképzelni, hogy ezt csináljam. Bárhogy is lesz, nem fogom versenyzésre kényszeríteni a gyerekeimet. Maguknak kell akarniuk.

Nem tudom elképzelni, hogy 40 éves koromig vezetni fogok – legalábbis a Forma-1-ben. Más dolgokat is szeretnék csinálni.

A Forma-1-ben az különbözteti meg a jó és a kiváló pilótákat, hogyan döntenek a kulcsfontosságú pillanatokban. Hogyan képesek vezetni esős vagy nagyon nehéz körülmények között. Hogyan tudnak mindig egy kicsivel több pontot szerezni, mint a csapattársuk

Előfordul, hogy agresszív vagyok. Szeretek keményen versenyezni, szerintem ez az apámra is jellemző volt. De ma már egy picit fineszesebb vagyok a vezetési stílus tekintetében. Ezen már egészen kicsi koromtól kezdve dolgoztunk. Az apám azt akarta, jobb legyek nála.

Nézhetem én 45 percen keresztül a görbét a fékezésről, de azzal nem változtatok rajta, ha csak nézegetem. A pályán kell megérteni és kipróbálni a különböző feladatokat.

Nem kimondottan szeretek a motorokon dolgozni. Az apám élvezi, én inkább a vezetést szeretem. Azt viszont fontosnak tartottam, hogy megértsem a folyamatokat.

Imádom a leveseket, ha van lehetőségem, akkor az étkezésekben mindig beiktatom őket. A gulyáslevest pedig nagyon szeretem, sosem maradhat ki, ha Magyarországon vagyok.

Mindig öröm, ha sok néző van kint a pályán. Nagy motivációt jelent és extra erőt ad, ha látod őket az autóból. Szurkolók nélkül egyszerűen nem tudod kihozni magadból azt, amire valójában képes vagy.