A világ egyik legrosszabb nyaralója vagyok. Három nap után unatkozom, és nem tudok mit kezdeni magammal. Ez azért lehet, mert amikor utaztam – leginkább sportesemények közvetítésére –, eleve három-négy napokat voltam távol, és ez valószínűleg berögzült nálam.
Utazás idézetek
Én mindentől félek: hogy hirtelen meghalok, hogy mindenemet elveszítem, vagy, hogy repülőre kell ülnöm. Még felszállás előtt oda szoktam menni a kapitányhoz, majd megkérem, ígérje meg, hogy minden rendben lesz! Vannak, akik ilyenkor úgy néznek rám, mintha idióta volnék, de akadt, aki még azt is megengedte, hogy bemenjek hozzá a pilótafülkébe. Ott ültem fél órát, remekül éreztem magam, pedig nagyon szűk volt a hely! Ha tehetem, nem repülök, de egy távoli munka kapcsán sajnos ez az egyetlen módja az utazásnak.
Az először megpillantott hegyeken túl, most távolabbi, kelet felé terjedő ország látszott, amelyet a fedélzeten levő indiánok Bohíonak neveztek. Elmondták, hogy ez az ország igen nagy és olyan emberek lakják, akiknek csak egy szemük van a homlokuk közepén és mások, akiket ők kannibáloknak neveznek és akiktől szemlátomást nagyon félnek. Amikor észrevették, hogy ebbe az országba készülök utazni, majdnem megnémultak a rémülettől és kijelentették, hogy a kannibáloknak kitűnő fegyvereik vannak és megeszik azt, aki hatalmukba kerül.
Nincs kicsinyes ellenvetésem a föld körülhajózása ellen, ha ez művészet, tanulmányok, emberbaráti tettek érdekében történik, föltéve ha az illető ismer hazát, és nem azzal a reménnyel indul külföldre, hogy valamennyi nagyobbat talál ott, mint amit ismer. Aki azonban merő mulatság kedvéért vagy azért utazik, hogy lásson valamit, amit nem hozhat el magával, az önnönmagától utazik, távolodik el, s megvénül már ifjúságában a vén dolgok közepette. Thébában, Palmyrában vénül és laposodik el a lelke olyan vénné és lapossá, aminők ezek. Romot visz romok közé.


















