Erdély felé visz bennünket a vonat. Pihenni. Ez a „pihenés” abból áll, hogy reggeltől estig másszuk majd a hegyeket.
Utazás idézetek
Emlékszem, kezdő vezetőként egyszer autóval útnak indultam Görögországba. Merész lépés volt, mert Budapesten ugyan már edződtem, de az nem készített fel arra, ami Athén körül várt.
Ha meg akarod tudni, szereted vagy gyűlölöd az embereket, ennek az a legbiztosabb módja, ha együtt utazol velük.
Szeretem Londont, és egy nap szeretnék ott egy lakást, de valahol egy meleg, napos tengerparton is szívesen laknék. Ugyanakkor szeretem a hideget is. Imádom Finnországot, Grönlandot és Izlandot. Ahol nincsenek emberek. Nem szeretem az embereket.
Azt mondják, az út elmélkedésre késztet: hogy honnan jöttél, hová tartasz.
-Dominic Toretto
Halálos iramban 7. (2015)
Aki gőzhajón járja a tengert, az nem talál ott egyebet, mint vizet és megint csak vizet, valamint a gyorsvonat utasa is csak egyforma szántókat lát az Alföldön. Aki azonban kocsin kalandozza be az országot és vitorláson a tengert, az nyüzsgő életet, mozgást, ezer képet és szépséget lát mindenütt.
Százezer évvel ezelőtt volt, aki a tábortűz mellett maradt, és volt, aki útra kelt. Én közvetlen leszármazottja lehetek valakinek az utóbbiak közül.
Még mindig élvezem ezt a világot, én a motorsportban érzem magam otthon. Lelkesen utazom új országokba, ismerek meg új embereket és kultúrákat, ez az életem része.
Egy szó, mint száz, nem árt az utazás.
Bizony, a legpazarabb táj is kap némi bukét, ha szaros vonatablakból nézzük.
Mióta hazaértem az utazásomról a szomszédaim azt mondogatják, hogy megváltoztam. Én a következő kérdéssel felelek nekik:
– Mi értelme az utazásnak, ha nem az, hogy szélesítse a látókörünket?
Amikor útra kelsz, meg kell értened, amit látsz.
Le télen az Amazonászra
luxusban, míg csak van vize,
nyáron Báliba, Saint Tropez-be
(nem tarthat vissza senki se),s ha nincs reá mód, üljetek le
a TV-hez olcsóbb utakra,
hallgassatok rossz zenét, filmet,
mely nem hatol le a tudatba.
Úton lenni nem mindig az élet, néha meg is kell érkezni.
Nem itt, nem itt van az én világom;
Más vidék az, ahova én vágyom!
Költő és muzsikus itt olyan, mint két vándor. Mindkettő egy pontról indult el, hogy onnan ellentétes irányban pihenés nélkül haladjon előre. A föld túlsó oldalán újra találkoznak; mindegyikük félig megkerülte a bolygót. Kikérdezik egymást, az egyik elmondja a másiknak, mit látott és mit talált. A költő mesél a síkságról, hegyről, völgyről, mezőről, emberekről és állatokról, mindenről, amire hosszú vándorútján a szárazföldön lelt. A muzsikus megjárta a tengert, beszámol az óceán csodáiról, amelybe nemegyszer csaknem beleveszett, a mély vízről és szörnyetegeiről, melyek kéjes borzadállyal töltötték el.
Amióta a trianoni békediktátum által megcsonkított Magyarország, hegyvidékeinek legnagyobb részét elvesztette, Kőszeg városának, mint nyaralóhelynek és turistagócpontnak jelentősége lényegesen fokozódott.
A motorozás nemcsak az esztelen száguldásról szól, hanem arról is, hogy ráérősen, egyenletes tempóban faljuk a mérföldeket, hagyjuk, hogy az út oda vigyen, ahova akar, ne aggódjunk az úticél miatt, csak élvezzük az utazást.
Egész életemben egyetlen hatalmas reklámkampányként kezeltem az egész Marvelt, mindenféle szlogeneket találtam ki hozzá: „A mámorító Marvel mesterművei”, „üdvözlet a képregények Marvel-korszakában”, és a többi. Egy idő után én lettem a Marvel globális nagykövete. Szerintem legalább kétszer-háromszor bejártam az ország összes városát. De megjártam Kínát, Európát, Ausztráliát és minden közbülső országot.
Az biztos, hogy én is Szoboszlai-rajongó vagyok. Tudom, hogy Magyarország egy nagyszerű ország, nem voltam ott ugyan sokszor, de egyértelműen a következő úti céljaim között van Budapest, Dominik pedig majd elmondja, hova érdemes ellátogatnom.
