Egy lépést kívánok Neked. Egy igazit. Ami nem csak az óévből visz át az újba. Mert ennél több kell. Nem elég évet váltani. Életet is kell. Ne csak az új évbe lépj most át. Hanem az új életbe. Az igaziba. A tiédbe.
Csitáry-Hock Tamás
1965. márc. 1. -
író, újságíró, kommunikációs szakember
Csitáry-Hock Tamás legszebb gondolatai a lélek rezdüléseiről, az őszinteségről és a szavak gyógyító erejéről.
Nem csak a mulandó pillanatok hiányoznak, hanem a múlhatatlan élmények is. Amiket nem önmagában az idő adhat meg. Hanem az, aki értelmet ad a perceknek, óráknak.
A gyümölcsöt nem akkor élvezheted, amikor még virága sincs. Nem akkor, amikor elülteted. Nem akkor, amikor még csak egy parányi mag. És lehet, hogy míg beérik, sokszor azt érzed, hogy hiábavaló. Hogy reménytelen. Hogy nem lesz belőle semmi. Hogy nem ad majd szép gyümölcsöt. De hidd el, nem hibavaló. Mert a sok fáradozás, munka, hit – és legfőképp a szeretet meghozza az igazi gyümölcsöt.
Összeilleszted a cipzár két végét, megfogod a cipzárkocsit és lassan elkezded húzni felfelé, és segítségével a fogak lassan összeérnek, egymásba kapaszkodnak, elválaszthatatlanul. Ez a kis szerkezet összeilleszti őket, és már nem lehet széttépni. Ahogy a lelkeket sem. Amiket a szeretet fokozatosan, napról napra illeszt egymáshoz. Egymásba. Elválaszthatatlanul.
Az óra ugyanaz. De az idő már nem. Már kétféle idő van. A veled-idő és a nélküled-idő. Az egyikben egy óra egyetlen másodperc. A másikban egy óra egy egész év.
Együtt töltött idő idézetek, Idő idézetek, Vallomás idézetek
Egy kietlen táj lehet gyönyörű, és a legszebb is lehet semmitmondó. Az számít, hogy látom-e benne gyönyörű szemeidet, csodás arcodat, varázslatos mosolyodat. Mert attól válik élővé, gyönyörűvé, csodává. Tőled.
Az igazi bilincs nem fémből készül. Nem kulcs nyitja. Semmi nem nyitja. Annyira erős. Egy szempár. Egy mosoly. Egy nevetés. Egy érzés. Egy Nő. Akiből nincs szabadulás.
Amikor a lélegzet eláll, a gondolatok elszöknek, a szív pedig ki akar ugrani helyéről. Ez a pillanat a Szépség.
Másnak lenni nem rosszat jelent. Másnak lenni többet jelent. Többet látni a világból, többet érezni belőle… és többet adni hozzá. Sosem az az értékes, amiből sok van. Hanem az, ami ritka.
Nincs lélegzet, nincs szívdobbanás, nincs mozdulat… nincs élet… csak az üres lét. Nélküled.
A rossz sokszor éppen egy jónak készíti elő az útját.
Vakcina… csodaszer. Sokan ezt gondolják. Hogy mindent megold. Egy pillanat alatt. Minden rosszat elsöpör, és mindent jóvá, széppé tesz. Az egész világot. Sokan ebben hisznek. És valóban. Csak egy vakcina hiányzik. Amivel az egész emberiséget be kell oltani. De nem a testet. A lelket kell beoltani. Nem egyszer, nem kétszer. Naponta. Naponta többször. Mindig. Széppel, jóval, örömmel, boldogsággal.
A nő szívéhez nem a dekoltázson át vezet az út. Van egy sokkal fontosabb út. Egy igazi út. Ami elvezet a szívéhez. A lélekút.
Megállt a mutató… nem, nem az órám romlott el. Valami egészen más történt. Te történtél. Te állítottad meg a mutatót. És az időt. Ami megállt. Nálad. A mutató hozzád érkezett, és megállt. Az idő elérkezett. Hozzád.
Bár jól hangzik a „nem a győzelem a fontos, hanem a részvétel” szlogen, de az igazi játékos, az igazi versenyző a győzelemért áll rajthoz. Hiszen benne van a nevében is: versenyző. Nem résztvevő.
Nem helytől függ, hogy mit élsz meg. Nem hosszú zarándokutak kellenek, hogy a lelked egyre többet lásson. A zarándokút lehet benned is. Egy kisvároskában is. Bárhol. Mindegy, hogy a dolgok hol történnek. A történet a lényeg.
A fotelban ülünk… és zenét hallgatunk. Kávét kortyolgatunk. Ami lehetne jó. Mégsem az. Pedig a zene kellemes, a kávé finom. Csak a társaság… azzal van a baj. Mert nincs. Hiába ülünk a kényelmes fotelban, hiába hallgatunk kellemes zenét és kortyolunk finom kávét, ha nem együtt tesszük ezt. Nem egymás társaságában. Hanem külön. Pedig együtt is tehetnénk. A percek pedig múlnak, a pillanatok nem térnek vissza. És mégsem együtt éljük meg őket. Miért?
Most a vágyból valóság lett. Ahogy nekem te: vágyból valóság. Akit csak távolról vágytam, messziről csodáltam. Sokáig. De most kilépek lelkem kabinjából, hogy elkezdődjön egy új és izgalmas történet. Veled.
Minden nap hoz magával valamit. Hol rosszat, hol jót. De sosem érkezik üres kézzel.
Bármid van, bármit kapsz, minden csak pillanatokra a tiéd. Tovaszálló pillanatokra.
Csitáry-Hock Tamás idézetek – emberi kapcsolatok, hit és mindennapi inspiráció
Csitáry-Hock Tamás író, újságíró és kommunikációs szakember, akinek gondolatai elsősorban az emberi kapcsolatok, a hit és a belső tartás kérdései köré épülnek.
Írásaiban a hétköznapi élet helyzeteiből indul ki, és olyan üzeneteket fogalmaz meg, amelyek egyszerűek, mégis mélyen megszólítanak. Munkásságának középpontjában az értékek, az odafigyelés és az egymás tisztelete áll.
A Csitáry-Hock Tamás idézetek gyakran a szeretet, a bizalom és az emberi méltóság témáit érintik. Szavai személyes hangvételűek és közvetlenek, mintha egy őszinte beszélgetés részesei lennénk. Gondolatai emlékeztetnek, hogy a legfontosabb kérdések nem elvontak, hanem mindennapiak: hogyan figyelünk egymásra, hogyan vállalunk felelősséget, és hogyan viszonyulunk a nehezebb helyzetekhez.
Ez a gyűjtemény azoknak szól, akik keresik a csendesebb, elmélyültebb bölcsességeket, és szeretnének megállni egy pillanatra a rohanó világban. Csitáry-Hock Tamás idézetei segítenek újra felfedezni az emberi kapcsolatok jelentőségét és a belső egyensúly megtartásának erejét.
Az itt összegyűjtött gondolatok arra ösztönöznek, hogy tudatosabban éljünk, figyeljünk egymásra, és ne feledjük: a valódi értékek sokszor a legegyszerűbb dolgokban rejlenek.