Egyszerűen csak imádom, amit csinálok! Nagyon szeretem, és ez mindig újra tudatosul bennem, amikor felhúzom a kesztyűt. Eleinte szenvedélynek indult, de most már sokkal mélyebb kötödésem van a sporthoz. Még most is úgy érzem, hogy ki kell érdemelnem a helyem a mezőnyben, hiába van öt világbajnoki címem. Nem dőlhetek hátra, hogy itt vagyok, várom az ajánlatokat. Minden alkalommal újra ki kell mennem a pályára, hogy legyőzzem a többieket. Évről évre jobban ki kell vennem a részem a csapatmunkából, motiválni a tagokat.

Sosem lesz mindenki boldog, de addig, amíg úgy érzem, valami pozitívat teszek, hű maradok magamhoz, és akár a legkisebb módon is segíthetek, addig szerintem jót cselekszem.

Volt olyan időszak, amikor mindenki a környezetvédelemről beszélt, de igazából csak annyi történt, hogy újrahasznosították a papírt az irodákban. Ez nem elég, ma már ennél sokkal nagyobb problémáról beszélünk.

Tisztában vagyok azzal, mekkora hatással lehetek emberekre, és a visszajelzéseikből én magam is energiát tudok nyerni.

A mai társadalomban az emberek folyamatosan fotóznak, különböző filterekkel szerkesztgetik a képeiket, amiket aztán feltöltenek, és várják a hozzászólásokat. Én ezen már túl vagyok. Nem mondom, hogy fiatalabb koromban nem érdekelt az ilyesmi, de ezt a felületet most már másra használom.

Ahogy idősödsz, egyre nő a tiszteleted mások iránt, mint ahogyan például a szüleid iránt is. Ez egyszerűen így működik, része a felnövésünknek.

Tudom, hogy rám figyelnek az emberek, de ettől függetlenül nem gondolom, hogy egy ember véleménye fontosabb a másikénál.