Egész irodalmunk és művészetünk a néptömegeket, elsősorban a munkásokat, parasztokat és katonákat szolgálja, a munkásokért, parasztokért és katonákért jön létre, és ők élnek vele.

Nem vagyok nagy rajongója a Final Fantasy stílusú realizmusnak. Úgy vélem az animáció lényege egy stílus, egy művészi stílus megalkotása, amelyben a szereplők nem úgy néznek ki mint a marionettbábuk. Nem fából vannak kifaragva de mégis van szerkezetük, és úgy néznek ki mint a festett tárgyak.

Egy normális országban az alternatív színház megtermékenyíti a hagyományos kőszínházakat, és ez fordítva is igaz lehet. Minden a nemzeti kultúra része, a kísérleti előadások, az alternatívok és a Nemzeti is. Az a jó, ha minél jobban figyelnek és hatnak egymásra ezek a csoportok.

Valamilyen szinten bárki, aki elég indíttatást érez, hogy alkosson és ne elvegyen, tiszteletet érdemel.

Imádom a művészetet… amikor egyedül vagyok a jegyzeteimmel, a szívem hevesen kalapál, a könnyek kicsordulnak a szememből, az érzelmeimet és az örömeimet pedig túlságosan elviselem.

Sokszor ért engem az a vád, hogy nagyon érzékeny vagyok, de hát könyörgöm, egy művésznek az érzékenység a kenyere. Ha valaki az érzékenységét veszti el művészként, akkor nem művész többé, és nem tud létezni.

Nagyon szerettem festeni, és a formatervezés is érdekelt. Jó rajzolónak számítottam, és amikor felvettek Kingstonba, az alkalmazottrajz-szakon kínáltak egy helyet, én pedig elfogadtam, ahelyett, hogy a festőművészettel foglalkoztam volna. De ahogy elkezdtem a rajzszakra járni, rájöttem, hogy nem való nekem, és inkább lógtam az órákról.

Akár irodalomról, akár szobrászatról, zeneszerzésről, táncról beszéljünk, a művészi mondanivaló közléséhez a megfelelő kifejezőeszközök fölényes ismerete és alkalmazásuk képessége kell. Ha a mondanivaló igényli: mesterfokú képessége. Amihez tehetség, tanulás, gyakorlás egyaránt szükséges.