A szerelem nem bírja el a lényeget, a szerelem csak a ködöt szereti: a szerelem éppen azért nem is megbízható vezér az éjszakában, a szerelem a bizonytalanság, a sejtelem, az északi fény imádója.

Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most.

Az első szerelem félénk gyermetegségével képes lerombolni a legeszélyesb előrelátás számitásait.

Egy dolog a fellángoló szerelem, de ahogy az értékesítőnek a termékismeret mellett értenie kell az ügyfelekhez és a kommunikációhoz, a párkapcsolatokban is szükség van a gyakorlatban használható, működő technológiára.

Meglátni a fényt egy nő szemében,
Megismerni önmagad lelke tükrében,
Oly érzés ez, mit leírni nem lehet,
Csak vágyni rá, hogy kitöltse életed.

A szerelem nem egy kis etyepetye egy kieső szobában. Hanem olyasmi, amiért az ember él és meghal.

Lehet, hogy… nem tud úgy szeretni téged, ahogyan te elképzeled. De ez nem jelenti azt, hogy nem szeret… önmagához képest maximálisan.