Ahogy szaladt az idő, egyre jobban szerettem Évikét. Ő volt az életem, ételem, álmom, mindenem. A tárgyaknak, az embereknek, az ételeknek csak akkor volt értelme, ha valahogyan vonatkozásba tudtam hozni Évikével. Ő ugyan egyelőre nem volt szerelmes belém, de szeretett és bíztam abban, hogy eljön az idő, amikor megérti ő is, hogy egymásnak születtünk.
A szerelem nem mindig zuhanás a mélybe. Néha örök szárnyalás az égen.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
A szerelem lényege, hogy szerelem. Ahol az első „szerelem” főnév, a második ige. Ha elromlik, én szerelem. Értékesnek tartom, ezért nem hagyom, hogy tönkremenjen. Karbantartom, úgy is, hogy a karomban tartom. Ebben a fogyasztói világban nem dobom el azt, ami nem működik tökéletesen, hanem igyekszem megjavítani.
Nincs szükség szavakra. Az igaz szerelem tekintettel üzen, érintéssel beszél, testtel ölel és szívvel olvad eggyé.
Szerintem a szerelmünk bármit elérhet, amit akarunk.
Élveztük, hogy együtt lehetünk, hogy minden idegszálunkkal fogjuk egymás rezdüléseit, hogy szerelmesen kéz a kézben andaloghatunk, és azt kívánhatjuk, bár bennragadhatnánk ebben a pillanatban.
A szerelem élménye euforikus boldogsággal jár együtt. Szoros érzelmi kötődés fűzi össze a szerelmeseket. Ő az utolsó gondolatunk elalvás előtt, s mihelyt fölébredünk, elsőként ő jut az eszünkbe. Vágyva vágyunk rá, hogy együtt legyünk. Az együtt töltött idő olyan, mintha a mennyország előszobájában tartózkodnánk. Ha egymás kezét fogjuk, mintha a vérünk is együtt keringene. Vég nélkül tudnánk csókolózni, ha nem kellene órára vagy munkába mennünk. Mikor megöleljük egymást, a házasság mámoros gyönyöreiről álmodozunk.
A barátok és szerelmek úgy lépnek az életünkbe, mintha már régóta ismernénk egymást.
A szerelemben éled át, hogy a boldogság fáj. Egész lényed sajog. Ujjongsz, hogy milyen édes és örömteli élni, de bármikor kedved lenne sírni és meghalni is.
Amit én szerelemnek képzeltem, nem volt szerelem. Az egész csak annyi volt, hogy ő férfi, én meg a felesége vagyok, és fiatal vagyok, ő pedig nagyon egyedül van.
Összeilleszted a cipzár két végét, megfogod a cipzárkocsit és lassan elkezded húzni felfelé, és segítségével a fogak lassan összeérnek, egymásba kapaszkodnak, elválaszthatatlanul. Ez a kis szerkezet összeilleszti őket, és már nem lehet széttépni. Ahogy a lelkeket sem. Amiket a szeretet fokozatosan, napról napra illeszt egymáshoz. Egymásba. Elválaszthatatlanul.
Az igazi bilincs nem fémből készül. Nem kulcs nyitja. Semmi nem nyitja. Annyira erős. Egy szempár. Egy mosoly. Egy nevetés. Egy érzés. Egy Nő. Akiből nincs szabadulás.
Megállt a mutató… nem, nem az órám romlott el. Valami egészen más történt. Te történtél. Te állítottad meg a mutatót. És az időt. Ami megállt. Nálad. A mutató hozzád érkezett, és megállt. Az idő elérkezett. Hozzád.
A szerelem átprogramozza az érzéseket. Mert mindenek felett áll. Az abszolút érzés, ami a legtöbb, amit ember érezhet. Ha ez beléd költözik, minden más érzést magához emel. Felemel.
Mennyi idő kell a szerelemhez? Egy nap? Egy hét? Egy hónap? Vagy több? Nem, a szerelemhez nem idő kell, hanem érzés. Az szabja meg az időt is.
A szenvedély kihunyhat, de a szeretet kötelékei széttéphetetlenek.
Hát ilyen a szerelem. Vak, és, jó hogy vak, mert vakság nélkül nem lenne szerelem, nem lenne vágy, nem lenne semmi, csak zsugori enni vágyás, amiből nem lesznek utódok, hogy újra megfürödjenek a nász borzongató, érthetetlen szépségében.
Akárhogy is lesz, együtt csináljuk végig. Így tesznek a lelki társak. Éppen így tesznek.
A szerelem az emberi létezés legszebb, legfájdalmasabb és egyben legigazabb érzése. A Szerelem idézetek ezt az érzelmi hullámzást ragadják meg: a gyengédséget, a szenvedélyt, a vágyakozást és azt a megmagyarázhatatlan vonzást, amely két ember között megszületik. Minden idézet egy szívdobbanás – egy apró üzenet, amely megmutatja, mit jelent igazán szeretni.
A világ legszebb versei, dalai és történetei mind a szerelemből születtek. A Szerelem idézetek ezt az inspirációt örökítik tovább: a pillanatot, amikor két tekintet találkozik, a csendet, amelyben egy érzés megszületik, vagy azt a vágyat, amely nem enged felejteni. A szerelem az a nyelv, amelyet mindenki ért, mégis minden szív másképp beszél.
Akár romantikus, akár fájdalmas, akár játékos hangulatban vagy, a Szerelem idézetek minden árnyalatát megmutatják ennek az érzésnek. A szerelem egyszerre képes felemelni és próbára tenni – és ezek az idézetek segítenek szavakba önteni azt, amit néha a szív sem tud kimondani.
Legyen szó vallomásról, emlékezésről, egy kapcsolat kezdetéről vagy éppen a szerelmi csalódás csendes fájdalmáról, ezek az idézetek tökéletesen kifejezik azt, amit érzel. A Szerelem idézetek mindig ott találnak utat a szívhez, ahol a szavak kevésnek tűnnek.
