Szerintem az embernek az a végső célja, hogy kifejezze önmagát, kifejezze oly teljesen, amennyire csak szándékainak megfelelően lehetséges. Keresheti ezt akár a Teremtőhöz, akár a Természethez fűző harmóniában és egyesülésben, de a cél csak akkor jó, ha az egyéniségnek leginkább megfelelő hosszú és rövid távú törekvések, a magvető igyekvő fáradtsága és az arató öröme kiegyensúlyozódnak benne.

Kell, hogy minden ember, midőn férfikorúvá fejlődött, megállapítsa, minő ideális cél érdekében akar küzdeni, hogy e szerint alakítsa egész munkálkodásának, minden cselekedetének minéműségét.

Mindig is tudtam, hogy honnan és hová tartok, és még mindig vannak olyan magasságok, amiket nem tapasztaltam.

Nekem kell az, hogy mindig legyen kihívás, mindig legyen egy új cél, és akkor viszont teljes gőzzel tudom csinálni. Ha nincs cél, nem vagyok én sem.

Így is, úgy is szükséged van célokra, szóval miért ne lehetne valami nagy célod?

A megvalósult vágy újabbakat terem. Ma elértem valamit, hogy holnap másra vágyódjam, ami teljesíthetetlennek látszik, s ha azt is sikerült megvalósítanom, megint új vágyam támad, és így tovább, tovább, addig a vágytalan állapotig, amitől isten ments, amitől a legjobban rettegek…