Az élet engem arra tanított meg, hogy a boldogság csak pillanatokra szól. Jön és elröppen. Kivéve persze, ha valaki kábítószerrel hozzásegíti magát, amire sose fanyalodtam. És ez az élet. Fönt és lent, nagy pillanatok és nagy mélypontok, boldogság és szomorúság között himbálódzunk. De a szomorúság éppen úgy része az életnek, mint a boldogság. Ki nem szeret boldog lenni?! Csak azt kell bekalkulálni, hogy nem tartós.

Az a két és fél kiló mínusz nem fog boldogabbá tenni, ahogy a smink sem csinosabbá (…) Teljes és egész vagy partnerrel vagy éppen pasi nélkül. Egyszerűen úgy vagy elég, ahogy vagy.

Mindenki élhet egyszerű, boldog életet, amilyenre rendelve vagyunk, a földből és a földön. Mindannyian élhetünk teljes erőből, romlatlan örömmel.

A lényeg, a legfontosabb az életben az egészség, szabadság, boldogság. Talán elmondhatom most, hogy boldog vagyok, megtaláltam a páromat, akivel fél éve felhőtlen boldogságban élek, nem vagyok szabad, mert háziőrizetben várom a büntetőügyem befejezését, nincsenek millióim, nincs autóm, de a lelki egyensúly kárpótól mindenért.

A boldogság ugyan könnyen kisiklik az ember kezéből, ám a boldogtalanságtól bármikor megszabadulhatsz: csak annyit kell tenned, hogy szembenézel az adott élethelyzettel, és nem hitegeted magad mindenféle koholt történetekkel. A boldogtalanság szertefoszlatja természetes jó közérzetedet és benső békédet, amibõl a valódi boldogság fakad.

Csak akkor érzed magad igazán boldognak, amikor előre haladsz. Lépésenként, mégpedig valami olyan dolog felé, amelyet fontosnak tartasz.

A boldogság szokását ki lehet fejleszteni boldog gondolatok gyakorlásával. Vedd sorba boldog gondolataidat és gondold végig őket többször naponta. Ha egy boldogtalan gondolat jut közben eszedbe, azonnal állj le, tudatosan űzd el és helyettesítsd rögtön boldog gondolattal.