A boldogság nem egyszerűen a kellemes pillanatok többsége a kellemetlenekkel szemben. A boldogság inkább az, ha az ember az életét a maga egészében értelmesnek látja.

Hiszek a boldogságban, a harmóniában. Az embernek az a dolga, hogy harmóniát teremtsen magában és maga körül.

Mindnyájan ugyanaz után kutatunk e világon. Minden lelkes lény, de még az állatok is ezt hajszolják szüntelen. S hogy mi volna ez a titokzatos valami – hát a bánattól nem felhőzött boldogság. A szakadatlan önfeledt boldogság, amire a bú árnyéka sem vetül.

Az élmények és kapcsolatok hajszolásában keressük a boldogságot, egyik terápián és műhelyfoglalkozáson veszünk részt a másik után – köztük nem egy “spirituális” célzatú, ami igazán ígéretesen hangzik, mégsem tépi ki soha a szenvedés gyökerét, mert nem oszlatja el tudatlanságunkat valódi kilétünkkel kapcsolatban.

A valódi boldogság benned rejtőzik. Ne pazarold az időt arra, hogy a békét, a megelégedést, az örömet valahol máshol keresd. Légy nyitott, légy nagylelkű, mosolyogj, ölelj meg másokat.