Mindig jó érzés, ha elismerést kapsz, de sokkal hálásabb vagyok azért, mert egészséges vagyok, és még mindig tudok filmeket készíteni. Ez tesz a legboldogabbá.

Gyakran előfordul, hogy boldogságunkat mások kezébe adjuk, ők azonban nem képesek megfelelni az általunk támasztott elvárásoknak. Hogy miért? Mert saját jólétünkért csakis egyetlen ember vállalhat felelősséget: mi magunk.

Ha egyedül nem vagy boldog, ha te nem vagy boldog, akkor nem tudsz mit adni. (…) A másik nem tudja kitárni a szívedet, ezt neked kell megtenned. Azonban ha már kitártad, akkor a másik megfürödhet benne, megfürödhet benned.

Ha kíváncsi vagy, mi is a szerelem, ha kíváncsi vagy, mit is jelent valójában nőnek és férfinak lenni, ha tudni akarod, miért vagy épp miért nem működnek a házasságok, meg kell értened a személyiséged és az általad boldogságnak nevezett érzés kialakulását. Az már csak hab a tortán, hogy ha tisztába kerülsz az egód “boldogságteremtő” mechanizmusával, el fog oszlani a lelkedben és a magánéletedben forrongó zűrzavar.

A boldogság létezik. Nem tehetsz érte semmit, és nem is kell tenned érte semmit, az akaratoddal csak elfojtod a belőled feltörekvő örömöt. Amikor nyomorultul érezted magad, a boldogtalanságod vélt okát próbáltad megszüntetni. Ám ez sosem vezetett eredményre, szándékod sosem érte el célját. Mindig az idő gyógyította be sebeid; hiába próbáltad eltüntetni a lelkedben tomboló szenvedést, hiába akartál megszabadulni a gyötrelemtől, a kín egyre erősebben ragaszkodott hozzád.

Öt éves koromban édesanyám mindig azt mondta, hogy a boldogság a kulcs az élethez. Amikor iskolába jártam megkérdezék, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, amire azt feleltem, hogy ‘Boldog’. Azt mondták, hogy nem értem a feladatot, mire azt válaszoltam, hogy nem értik az életet.