Puskás Ferenc és társai végigverték a világot! Csakhogy Puskás és az Aranycsapat hat ellenféllel vetélkedett, Albert Flóriéknak viszont legalább 18 jutott, következésképpen az ő dolguk nehezebb volt.

Tinédzserként azt hittem, az ország legjobb focistája leszek. A Toldy Ferenc Gimnázium elsőseként a suliválogatott legjobbjai közé tartoztam. Aztán már pólós ifi válogatottként a tatai edzőtáborban együtt láttam tréningezni Albert Flóriánt, Varga Zoltánt és Göröcs Jánost. Onnantól tudtam, belőlem nem lesz hozzájuk mérhető klasszis.

Nem vagyok egy haragtartó típus, de én többé nem állok szóba vele. A legnagyobb tisztelettel voltam iránta, de annyira megsértett a Nagyváradi AC jubileumi, jótékonysági meccsén, hogy többet nem kérek belőle. Ő is nagy játékos volt, de nem akkora mint én, a térdemig nem ér fel.

(Buzánszky Jenőről mondta 2011-ben)

 Igenis lehet ütőképes magyar válogatottat összeállítani, mert vannak tehetséges labdarúgóink. Csak az a baj, hogy ezekből a fiúkból hiányzik a szenvedély és a tisztelet. A feneküket kellene a földhöz verniük, hogy címeres mezben szerepelhetnek, ehhez képest a legtöbbjüknek mintha nyűg és kényszer lenne a válogatottság. Legszívesebben megráznám őket, és az arcukba üvölteném, hogy gyerek, légy büszke, hogy egy országot képviselhetsz!

(2018-ban mondta a válogatottról)

Futballistaként soha semmilyen szituációban nem féltem, akkor sem, ha Albert Flóri vezette rám a labdát, vagy ha Pelé próbált meg kicselezni. 

Nagyon fiatalon kezdtem játszani, a tapasztaltabb futballisták példája mindig nagyon fontos volt számomra. Ezért később én is próbáltam utat mutatni a fiataloknak azokban a csapatokban, ahol játszottam. Sajnos ez nem mindig lehetséges, néha a pillanat hevében eluralkodnak rajtunk az érzelmek.

Igaz, hogy a múltbéli dolgoknak a múzeumokban a helyük, de szerencsére a futball nem felejt, ahogyan én sem. A történelmet nem lehet kitörölni, ráadásul folyamatosan íródik, ezért kitartóan és kemény munkával kell együtt dolgozni mindennap. Akik ezt nem értik meg, azok soha nem is fognak dicsőséget és sikert elérni

A kritika a labdarúgás része. 36 éves vagyok, mindent megnyertem, úgyhogy aggódnom kellene az emberek miatt, akik negatív dolgokat mondanak rólam? Igazából nyugodtan alszom esténként és tiszta lelkiismerettel hajtom álomra a fejem. Így is fogom folytatni, mert be fogom fogni a kritikusaim száját és címeket fogok szerezni.

Aki ismer, az tudja, hogy a Manchester United örök szerelem számomra. Fantasztikus éveket töltöttem a klubnál, amik aranybetűkkel íródtak be a történelembe. Nem tudom leírni, mit érzek akkor, amikor arra gondolok, hogy újra visszatérek az Old Traffordra. Ez egy valóra vált álom.