Nem bántam meg, hogy Realhoz igazoltam. Soha semmit nem bántam meg az életem és a pályafutásom során.

A mai játékosok már csak rüszttel tudnak rúgni. Én képes voltam belsővel, rüszttel, és mindkét lábfejem külső részével is bánni a labdával. Más szavakkal élve, hatszor jobb játékos voltam, mint a maiak.

Nem vagyok vallásos. Spanyolországban mind a 22 játékos keresztet vet, mielőtt fellép a pályára. Ha ez működne, az összes meccsnek döntetlennel kellene végződnie.

Lehetséges, hogy Mourinho mint ember lenyűgöző, és lehetséges, hogy egy kiváló edző, de hogy milyen példát mutat a világnak, az megint egy más dolog.

Amikor Romario megkérdezte tőlem, hogy két edzést kihagyhatna-e, hogy Brazíliába repüljön, és részt vegyen a riói karneválon, azt válaszoltam neki: ha holnap két gólt szerzel, kettő nappal több szabadságot kapsz a többi játékoshoz képest. A következő napon Romario lőtt gyorsan két gólt, majd odajött hozzám az oldalvonalra, hogy rögtön cserét is kérjen. A következőt mondta nekem: ’Mester, a gépem egy órán belül felszáll’. Nem volt más választásom, betartottam az ígéretemet.

Azok a játékosok, akik nem igazi vezérek, de azok próbálnak lenni, mindig leteremtik a társukat egy-egy hiba után. Az igazi vezérek azonban már az elejétől fogva tisztában vannak azzal, hogy mindenki játékában benne van a hiba.

Minden egyes posztra válaszd ki a legjobb játékost, és végül nem egy erős tizenegyed lesz, hanem tizenegy erős egyéned.

Az összes ifi csapat ugyanúgy játszott, mint az elsõ csapat. Mindig a tanulásra helyeztem a hangsúlyt. Néha az volt az érzésem, hogy az utánpótlásedzõket csakis a gyõzelem érdekli. Mintha õk csakis a saját hírnevük miatt aggódnak. Én azonban a klub érdekeit helyeztem elõtérbe. Amikor egy tehetséges játékos nem tud védekezni, beállítom a védelembe, hogy meg tudja azt tanulni. Természetesen ez pontokba kerülhet, de engem meg ez nem érdekelt, mert az én célom az volt, hogy a játékos fejlõdjön.

Guardiola még egy kisfiú volt, és az emberek azt mondták nekem: ’Oh, ő az egyik legjobb.’ Szóval a következő évben elmentem megnézni a tartalékokat, de nem játszott. Utána elmentem megnézni őt az ifi csapatában, de ott sem küldték pályára. Végül megtaláltam a harmadik számú ifi csapatban. Ekkor fordultam az utánpótlásedzők felé: ’Azt mondtátok, hogy ő a legjobb. ’ Erre azt válaszolták, hogy ’igen, de fizikálisan…’. Az én válaszom pedig a következő volt: ’Tegyétek be a csapatba, ami a fizikumot illeti, nőni fog még, ne aggódjatok, minden gyerek felnő’. Természetesen a reakciójuk az volt, hogy akkor veszíteni fog a csapat. Engem ez viszont a legkevésbé sem érdekelt. Ha veszítünk, veszítünk. A mi feladatunk az, hogy játékosokat képezzünk. Utána eléggé jól ment neki a játék.

Arra kell figyelnünk, hogy az ellenfél leggyengébb játékosánál legyen a legtöbbet a labda. Akkor hamar visszaszerezzük.

Nem attól vagy technikás, hogy tudsz ezret dekázni. Arra bárki képes, ha eleget gyakorol. Utána pedig elmehet dolgozni egy cirkuszba.