Jaj annak, aki nagyobb sietséggel tanítja az embereket, mint ahogy tanulni képesek.
Oktatás idézetek
Sok ember abbahagyja a tanulást, mikor befejezi az iskolát, mert a nyolc-tíz vagy még több évnyi kívülről irányított tanulás nagyon kellemetlen emlékeket hagyott benne. A figyelmüket elég hosszú ideig manipulálták kívülről tankönyvek és tanárok ahhoz, hogy az utolsó bizonyítványosztás napja számukra egyben a szabadság első napja is legyen. Az az ember azonban, aki elhanyagolja absztrakt készségeit, sosem lesz valóban szabad. Gondolkodását a szomszédok véleménye, a tévében látott hirdetések és az újságok szólamai irányítják majd, ki lesz szolgáltatva a „szakértők”-nek. Az lenne a jó, ha a külsőleg irányított oktatás vége egyben a belső motiváció irányította tanulás kezdeti szakasza lenne. Ezen a ponton a tanulás célja már nem a bizonyítvány vagy a diploma megszerzése, amelynek segítségével majd jó állást kapunk. A cél inkább megérteni azt, hogy mi történik körülöttünk, milyen személyes jelentősége és értelme van az élményeinknek.
Először csak vallásos, irodalmi estéken kezdtem el népdalokat tanítani, aztán jöttek a tizenéves fiatalok, hogy nekik is tanítsam meg ezeket a népdalokat. Aztán kánonokat is tanítottam, rávezetve őket a többszólamúság szépségére. Hamarosan vegyes karom lett, amivel aztán már hangversenyeket is tartottam.
Egy mesternek pontosan kell felmérnie azokat a hatásokat, amíg még elmehet a tanításban. Egyszerre kell törekednie arra, hogy tanítványai ne burokban nőjenek fel, és ennek ellenére a legcsekélyebb veszélyt is el kell hárítania fejük felől, kényesen egyensúlyozva a tapasztalás és a biztonság borotvaéles mezsgyéjén.
Mint egyetemi hallgató, arra a meggyőződésre jutottam, hogy a tanárok az egyetemen teljesen feleslegesek. Az előadásoknak semmi hasznát nem láttam, és ekkor megfogadtam, ha majd egyszer belőlem is előadó lesz, nem fogom magamat abba a tévhitbe ringatni, hogy előadásaimnak bármi haszna van. Ehhez a fogadalmamhoz hű is maradtam.
Az oktatásnak kétségkívül nincs semmi értelme, ha nem segít nektek abban, hogy megértsétek az élet hatalmasságát, annak minden finomságával, különleges szépségével, szomorúságával és örömeivel együtt. Lehet, hogy mindenféle tudományos fokozatokat szereztek, egy csomó betűt biggyesztetek majd a nevetek elé, és nagyon jó állásra tesztek szert; ám vajon mi értelme ennek az egésznek, ha közben eltompul, megfárad és érzéketlenné válik az elmétek?
A jelenlegi oktatási rendszer azt mondja meg nektek, hogy mit gondoljatok, és nem tanít meg benneteket arra, hogy miként gondolkodjatok, hogyan hatoljatok a dolgok mélyére, és hogyan fedezzétek fel őket. Az iskola pedig csak akkor lehet méltó a nevére, ha mind a tanárok, mind a diákok tudják, hogyan kell gondolkodni.















