Nincs nagyobb fájdalom, mint emlékezni a boldog időkre a bajban.
Fájdalom idézetek
Akkor már Nemecsek is sírt, nagyon szomorúan, nagyon keservesen, az ő közlegényszívének minden mélységes fájdalmával, és ebben a lázas sírásban egyre csak ezt motyogta:
– Kisbetűvel írták a nevemet… kisbetűvel írták az én szegény, tisztességes kis nevemet…
Ne vesztegesd el fiatalságodat, mivelhogy értelmes ember számára nincsen ahhoz fogható fájdalom, mint az, ha elvesztegette idejét.
A vidámság határán ott leskelődik a fájdalom, éppúgy a gyötrelmek határán ott várakozik az öröm.
A fájdalom számunkra, tökéletlen teremtmények számára igazi gazdagság. Méltóvá tesz bennünket arra, hogy elfoglaljuk helyünket a tökéletesek körében. Aki ezt felismerte, tudja, hogy nem vagyunk koldusok, hogy mindenért, ami az életben érték – a bölcsességünkért és a szeretetünkért – keményen megfizettünk.
A népünk sem tudja a múltat meg nem történtté tenni, és ha az amiatt érzett fájdalom határozza meg ma is az életünket, meg is béníthat bennünket.
Ne mutasd, hogy fáj. Légy úrrá a fájdalmadon, seperd a szőnyeg alá, és menj tovább.
Két nő kevésbé fáj, mint egy.
Embernek lenni fáj! Ami fáj, az rossz! De ebben már nem is volt olyan biztos. Úgy érezte, hogy ez, ami most fáj, ez némely örömnél jobb. Ember lett, mert ismét hitt a szenvedésben, és hitt az áldozatban, aminek semmi értelme, de többnek érzi magát, aki szenved miatta.
A fájdalom megnyit egy titkos ajtót az elmében. És ez az ajtó egyszerre vezet a csúcsteljesítményhez és a gyönyörű csendhez.
Az ultrafutás sok mindenre megtanít, az egyik legfontosabb ezek közül: elfogadásra. A fájdalom, a problémák elfogadására. Fájdalmakkal mindegyikünk szembesül az életben, csak az nem mindegy, mihez kezdünk velük. Lehet tőlük nagyon sokáig szenvedni, és pechesnek, szerencsétlennek érezni magunkat, de lehet az élet természetes velejárójaként is kezelni és így elfogadni azokat. Amint az elfogadás természetessé válik, a problémák megoldása is könnyebbé lesz, mert arra tudunk koncentrálni, ami előre visz, nem pedig önsajnálatban vergődünk még hosszú ideig, felesleges energiákat, érzelmeket felemésztve.
A súlyos depresszió okozta fájdalmat el sem tudja képzelni az, aki maga nem tapasztalta, s a depresszió azért öl, mert a kínját lehetetlenség tovább elviselni.
Mindenki megleli az örömét. Én a más fájdalmának örülök.
A fájdalom erőt ad.
Egyes spirituális tanítások azt állítják, hogy minden fájdalom végső soron illúzió. Így igaz. A kérdés az, hogy igaz-e ez számodra is?
A fájdalom kizárólag fájdalomból táplálkozhat. A fájdalom nem táplálkozhat örömből. Számára az emészthetetlen.
Amíg nem fáj nekem a fájdalom, amit másoknak okozok – nem tudok szeretni.
Ha tudná, milyen az igazi fájdalom, restellne egyetlen könnyet is pazarolni erre a kis kellemetlenségre. Maga igazi bánatnak még az árnyát sem érezte soha.
Mi lehetett ugyanis oka ama fájdalom akadálytalan és mélységes belémhatolásának, ha nem az, hogy homokra állítottam lelki világomat és úgy ragaszkodtam a mulandóhoz mintha nem volna mulandó.
Ez túlságosan is szép, hisz elmúlt minden bánatom
Köszönöm, hogy színpadon állhatok!
Nincsen már bennem fájdalom, fájdalom
