A Forma–1 sok szempontból nem normális. Végső soron az egész csak üzlet. Ha a normális életről van szó, ennek ahhoz nem sok köze van. Sok időt vesz el az életünkből, de nem ez az első számú az életben. Vannak fontosabb dolgok is a Forma–1-nél.

Ha képes vagy egy gokartot baleset nélkül irányítani, akkor egy normál autóval is képes vagy ugyanerre. És manapság ez könnyebb is, mivel az autók többsége már automata váltóval van fölszerelve. Nekem még magamnak kellett váltanom, amikor kezdtem az autóvezetést, Robinnak már nem kell.

Fogalmam sincs, hogy van-e speciális génjük a finneknek. Egy biztos: az autósport, különösképpen a rali rendkívül népszerű Finnországban. Nálunk a fiatalok már korán lehetőséget kapnak az autóvezetésre és a gyakorlásra. Tízévesen már mehetsz, és keresztülszelheted autóval a vidéket. Senkit sem zavarsz, főleg ha vidéken is laksz, ahogy az esetemben is volt. Ez azt jelenti, hogy mi jól felkészülünk az autóvezetésre

Érdekelt a versenyzés és minden, aminek motorja van. Sosem gondoltam, hogy eljuthatok az F1-ig, mivel sosem volt pénzünk. De szerencsére jó emberek szegődtek mellém, Dave és Steve Robertson, akik lehetővé tették a dolgot. Nélkülük esélyem se lett volna. Azt hittem, évekig gokartozni fogok, és csinálok belőle egy kis pénzt, autózni nem volt pénzem. Aztán barátok és családtagok segítettek, összejött a Formula-Renault és egy kis tehetséggel egy év múlva az F1-ben voltam.

Sok jótékonysági munkát végzek, de erről sosem beszélek senkinek. Nem vagyok az a fajta ember, aki csak azért csinál dolgokat, hogy a neve az újságokba kerüljön. Én inkább semmit sem mondok, csak a háttérben bújok meg. Mindig hallgatok erről. Senkinek sem kell tudnia róla, mert nem ez a célja annak, hogy segítesz másokon. Ez csak a segítségről szól, nem akarok semmit sem kihozni belőle, sem jobban érezni magam tőle. Nem akarom, hogy az emberek tudjanak róla, mert nem így kell működnie. Azért teszed, mert ezt érzed helyesnek.

Ha gyereked van, mindig többet aggódsz, ami nem túl jó, de normális. Mivel a fiunk időnként gokartozik, és én sok mindent látok, tudom, mi jelenti a veszélyt.  A gyerekek nem ilyenek, őket nem érdekli, te viszont automatikusan aggódni kezdesz. Ma már tudom, hogy anya és apa miért féltettek annyira. Megérted ezeket a dolgokat, amikről korábban csak hallottál, és csodálkoztál rajta, hogy miért aggodalmaskodtak.