A kereskedelmi tévéknél kifejezetten az a feladat, hogy semmilyen körülmények közt se juthasson át kulturált közlés a képernyőn, azt ugyanis előbb-utóbb a reklámok iránti fogékonyság sínylené meg. Tűzzel-vassal irtják és lúgozzák a magukból kifelé ömlő tartalmat mindaddig, míg nem marad más, mint irigység, kukkolás, pletyka meg néhány használt szilikonimplantátum. Itt nem rossz ízlésről van szó, egy tudatosan megkonstruált üzleti terv valósul meg.

Minden semmirekellő celeb úgy véli, hogy az ő hallatlanul izgalmas mondókája arról, hogy mit vacsorázott aznap este, a Facebookra tartozik.

Ez a legnagyobb válságunk, hogy nincsenek államférfiak, már csak szavazatszerző, gátlástalan politikai vállalkozók vannak. Mindenki Kasza Tibi lett. Kasza Tibiről azt tudjuk, hogy ő a legnagyobb lájkmágnes a Facebookon. Mit jelent ez? Azt jelentené, hogy Kasza Tibi az, akit a legjobban szeretnek az emberek? Ellenkezőleg. Az emberek egy bizonyos embertípust szeretnek a legjobban – ezt egy vastag könyvben leírták, Kasza Tibi ezt a könyvet megvette, és a tartalmát alkalmazta magára. Tehát nem Kasza Tibihez tartoznak a lájkok, hanem a lájkokhoz tartozik Kasza Tibi. A politikával ugyanez a probléma: mindenki Kasza Tibivé vált. Nem arról van szó, hogy vannak bizonyos politikusok, akiknek a programját óhajtja a tömeg, és ők ezért kapják a lájkokat.

Semmi értelme az emberi gondolkodásnak, beszédnek és írásnak, mélázásnak fennkölt gondolatokon, e maréknyi gondolkodóra nap mint nap milliónyi újság, folyóirat, beszéd, nyilvános és zárt ülés záporozik, s ez mind ellene munkálkodik, és sajnos nem eredménytelenül.

Soha nem erőltették sehol másokra a zenémet. Soha nem volt az emberek arcába nyomva hirdetéseken keresztül. Én nem is hittem abban soha, hogy ez működik. És lehet, hogy ezért állok mondjuk ennyire szemben a kereskedelmi tévével, meg az ilyen dolgokkal, mert tudom úgymond igazolni azt, hogy ez működik. Szerintem az működik igazán jól, hogyha az emberek kiválasztják azt, amit szívesen hallgatnak.

Ha a tudomány kijelenti, hogy intuíció vagy spirituális hit útján semmi nem bizonyítható, akkor a sajtó azt elfogadja. Ha a tudomány kijelenti, hogy objektív megfigyelés nem lehetséges tudatosság révén – s a pszichikai belátást rövid úton félresöprik, mondván, hogy az legjobb esetben is véletlen megvilágosodás –, a sajtó ezzel is egyetért. A sajtó és a tudomány valójában nem tiszteli a világban megjelenő érzéseket. A kollektív megfigyelést részesítik előnyben, és a konszenzust nevezik ténynek. Mintha a tudósok és az újságírók nem engednék meg maguknak, hogy emberek legyenek. Voltaképpen ők az idegenek az emberi társadalomban, hiszen konszenzus útján olyan új, tőlük függően új embertípust akarnak kialakítani, amely nem képes érezni. Ha valaki nem „racionális” az ő meghatározásuk szerint, vagy tudományos értelemben elhajló, akkor kiközösítik.

Vitray Tamás egyszer azt mondta, hogy azért adta nekem a „Kapcsoltam” című műsort, mert a kamera előtt is majdnem úgy viselkedtem, mint az életben. A tévézéshez kell egy kis színészi játék is, de a lényeg a közvetlenség, hogy a nézők barátként tekintsenek ránk.

A mikrofon előtt meg a kamera előtt, de főleg a mikrofon előtt nagyon természetes voltam. Soha nem kérdeztem olyat, vagy nem mondtam olyat a műsorban, amit ne úgy gondoltam volna. Még úgy sem, hogy ez jópofa legyen, vagy tessen a közönségnek. Fütyültem a hallgatókra és a nézőkre, egyáltalán nem érdekeltek.

Nekem Magyarországon lehetőségem sincs arra, hogy Szilágyi János lehessek. Boldogan rádióznék, tévéznék, de nincs igény olyan műsorra, 

amilyet én tudok.

(2011-ben mondta)

Ez a sikamlós, naturális, könnyen befogadható popkultúra nem az én világom. Nem az én generációm ügye. Volt, de már nem az. Hol vér, hol takony, hol könny, hol valami más testnedv folyik a képernyőn. Ösztönemberek járnak ösztöntáncot. Semmi bajom vele. Csak nem az én világom. Az ösztön a lényeg, erről akarok beszélni. A televízió számára ugyanis ez a legértékesebb. A Mónika show-ban nem azért láttunk tudatlan, fogatlan, képzetlen embereket, mert a televízió el akarja butítani az embereket, ahogy sokan mondják, hanem mert ezek ösztönemberek. És a tévében ők mutatnak a legjobban. A Legyen Ön is milliomos nagy találmánya az volt, hogy a játékos arcát mutatta szuperközeliben. Egyetlenegy vetélkedő nem csinálta ezt soha. És nekem az volt a dolgom, hogy az ösztöneit hozzam elő a játékosnak, gyöngyözzön a homloka, remegjen a szája széle, azt kellett mutatni, mert ez a valóságshow. A Mónika-show, a Balázs-show, meg a többiek ezt nyilván ilyen módon nem tudják előidézni, ezért agresszióval hozták létre. Akár fizikai agresszióval, akár érzelmi agresszióval. De a lényeg az, hogy ott emberek ösztönösen mutatták a legsötétebb oldalukat. Ez a televízió műfaja, ezt nézik az emberek, ez érdekli őket.

Nekem volt harminc jó évem, és ezt kevesen mondhatják el magukról. Reálisnak kell lenni, és én az vagyok. Zokoghatnék, sajnáltathatnám magam, hogy jönnek a fiatalok, meg hogy ez már nem az én világom. És hogy ez a televízió bizony nem az, aminek mi annak idején gondoltuk, terveztük, szántuk… De az az igazság, hogy a televízió soha nem volt AZ. Mi tévedtünk. A tévé semmi olyanra nem való, amiről azt hittük, elengedhetetlen. Hogy messzire ne menjek: nem igaz, hogy egy műveltségi vetélkedőből lehet tanulni. Semmit sem lehet tanulni belőle. Szórakozni, izgulni, azt lehet! Saját akaratból utánanézni a dolgoknak, lehet. De tanulni? Ugyan mit? Hogyan? Az a televízió, a hetvenes évekbeli, egyszerűen diszfunkcionális volt. Ezt Vitray szokta mondani, nem? Igaza van. Súlyosat tévedtünk.

A magánéletemről nem szeretek beszélni. Nem hivalkodom és nem rejtegetek semmit. Ha az emberek pletykálkodni akarnak, lelkük rajta. Ha valaki el akarja adni az ilyesmit, ha talál rá vevőket – lelke rajta. Engem nem érdekel.

Legnépszerűbb szerzők

A. J. Christian (86) Ady Endre (46) Agatha Christie (35) A kis herceg (41) Albert Einstein (38) Arisztotelész (49) Arnold Schwarzenegger (60) A zöld íjász (37) Bagdy Emőke (35) Barabási Albert-László (47) Benjamin Franklin (62) Blaise Pascal (50) Bonaparte Napóleon (62) Brian Tracy (48) Bruce Lee (87) Buddha (71) Bud Spencer (98) Carl Gustav Jung (64) Carl Sagan (54) Cobra Kai (37) Cristiano Ronaldo (77) Csernus Imre (104) Csitáry-Hock Tamás (168) Dale Carnegie (38) Dexter (100) Donald Trump (50) Eckhart Tolle (73) Ezel - Bosszú mindhalálig (132) Fekete István (96) Fernando Alonso (37) Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (51) Fodor Ákos (135) Fredrik Backman (50) Friedrich Schiller (45) Graham Greene (39) Gárdonyi Géza (35) Helen Keller (34) Henry Ford (36) Hermann Hesse (60) Hioszi Tatiosz (44) Honoré de Balzac (36) Illyés Gyula (37) Jim Morrison (48) Joe Dispenza (46) Johann Wolfgang von Goethe (290) Jókai Mór (63) József Attila (37) Kepes András (56) Kimi Raikkönen (40) Kodály Zoltán (40) Konfuciusz (52) L. Ron Hubbard (87) Laurell Kaye Hamilton (45) Lewis Hamilton (49) Lucius Annaeus Seneca (38) Mahatma Gandhi (54) Marcus Tullius Cicero (35) Marilyn Monroe (44) Mark Twain (39) Martin Luther King (34) Matthew McConaughey (41) Max Verstappen (41) Meryl Streep (50) Miguel de Cervantes (45) Mike Tyson (110) Moldova György (54) Márai Sándor (112) Máté Gábor (orvos) (40) Móricz Zsigmond (50) Müller Péter (95) Napoleon Hill (103) Nemere István (34) Náray Tamás (59) Oprah Winfrey (60) Oravecz Nóra (35) Orbán Viktor (72) Oscar Wilde (36) Osho (37) Paulo Coelho (217) Pelé (38) Polcz Alaine (41) Puzsér Róbert (35) Rabindranath Tagore (49) Sadhguru (64) Scott Jurek (46) Stephenie Meyer (37) Stephen King (55) Szent-Györgyi Albert (43) Született feleségek (34) Teleki Pál (38) The Originals – A sötétség kora (52) Vavyan Fable (105) Vekerdy Tamás (79) Victor Hugo (34) Voltaire (42) Wass Albert (70) William Shakespeare (44) Winston Churchill (60) Zig Ziglar (50) Ákos (56)