Én egyszer azt mondtam valahol, azt bátorkodtam mondani – azt hiszem egy tévé kamarai ülésen -, hogy jó dolog, hogy van ez a híradó, mert ez egy olyan dolog, mint a klotyóban a légypapír: ott összegyűlik mindenki, és legalább ott vannak egy helyen.
Az interneten még inkább meg kell küzdeni az olvasókért, hogy ott maradjanak, ne csak a harsány híreket olvassák el 12 sorban, hanem egy Bálint Gyuri bácsival készült beszélgetést 16 ezer karakterben. Azt megemészteni nem pár perc…
Náray Tamással nagyon régóta ismerjük egymást, nagyon régóta jóban vagyunk. Háromszor is volt a vendégem a talkshow-mban, és mindig nagy sikert arattunk a nézők körében, mert van közöttünk valami olyan kémia, ami miatt nagyon jól tudunk egymással beszélgetni.
Egy percig sincs olyan vágyam, hogy beüljek egy stúdióba politikusokkal beszélgetni. Megcsömörlöttem attól, ami zajlik. Ma már a kérdezésnek semmilyen értéke nincs. Hiába kérdezek valamit, a válaszoknak semmilyen következményük nincs, ráadásul, akiknek valódi kérdéseket lehetne feltenni, azok nem állnak oda, hogy megkapják ezeket a kérdéseket, innentől kezdve az egész csak egy játszadozás. Játszani meg legfeljebb itthon szeretek, kártyázni a családdal vagy a barátokkal, de az életemet inkább értelmesebb dolgokkal töltöm.
„Ó, te jó Isten! Mit művelt ez az arcával?! Miért lett szőke? Tisztára úgy néz ki, mintha már hatvanéves lenne!” Én tiszteletben tartom az újságírást. Szeretek cikkeket olvasni a kedvenceimről, szeretek informálódni arról, mire is készülnek. Értem én azt is, hogy létezik a paparazzi, még ha ez bele is mászik az ember magánéletébe, még ha számomra ez egy sz*rságnak is érződik. Tudom, hogy egyeseknek ez a munkája… De ha kérhetem, ne azzal kezdjék már rögtön a címlapon, hogy belém rúgnak! Ez helytelen és zaklatás, különösen fiatal lányokkal szemben, akik újonnan érkeztek ebbe a szakmába.
Amit mondani fogok, talán félre is értheted. De az én tapasztalatom, hogy van a médiában egy archimédeszi törtvény. Minden műsoridőbe mártott tudományos tekintély a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított műsoridő mennyisége. Tehát minél többet vagy jelen, a szakma annál kevesebbre becsül. A kamera és a mikrofon nagyobb mennyiségben lejárat.
Gondolkodásunkat szüntelenül befolyásolják, akár tudatában vagyunk, akár nem. A média szerint a siker egyenlő a ruhával, amelyet hordunk, az autóval, amelyet vezetünk, a házzal, amelyben élünk és a nyaralással, amelyre befizetünk. Attól függően nyomják rád a siker vagy a kudarc bélyegét, hogy mit tudsz felmutatni ezen a téren.
A haverjaim előtt sem fogom megjátszani magam, ezért az újságírók előtt sem. Rögtön észreveszem, ha jön egy kamera, és ilyenkor csomó bokszoló átváltozik, ami hamisnak tűnik. Sose éreztem ezt szükségesnek. Floyd Mayweather is kitalál mindenféle szarságot, hogy eladjon néhány jegyet, de ha engem kérsz ilyenre, akkor arra sokáig várhatsz.
















