A közösségi médiavállalatok becsapják a felhasználóikat azzal, hogy a figyelmüket manipulálják és saját üzleti céljaiknak megfelelően irányítják. Tudatosan törekednek arra, hogy függőséget alakítsanak ki az ügyfelekben a szolgáltatásaik iránt. Ez nagyon káros, különösen a fiatalok esetében. Van valami hasonlóság az internet-platformok és a szerencsejáték-szolgáltatók között. A kaszinók is kifejlesztettek technikákat arra, miként lehet a szerencsejátékosokat magukhoz kötni, amíg aztán azok eljátsszák az összes pénzüket, sőt még azt is, ami nem az övék.

A legtöbb tv-csatorna olyan, mint a kenyérpirító. Akármikor kapcsolom be, mindig ugyanaz jön ki belőle…

Életrajzi kérdésekre sohasem válaszolok az újságíróknak. Csak a menedzser ismeri az életemet.

Ma sem szeretek szerepelni, nem igénylem a felhajtást magam körül, de ez nem jelenti azt, hogy ne nyilatkozzak. Időnként.

Sosem olvasok magamról semmit és nem nézem vissza azokat a műsorokat, amelyekben szerepeltem, mert tudom, hogy önmagamnál is tudnék jobb lenni.

Az interjúhoz két ember kell. Két egyenrangú ember. Függetlenül az Oscar-, Nobel- és egyéb díjak számától.

Sokáig azt gondoltam: az újság csak körítés a sportrovathoz. Első önálló estemre készülve, 1989-ben mondta a Mikroszkóp Színpad akkori rendezője, Marton Frigyes: muszáj olvasni a sajtót, figyelni a televízió, rádió hírműsorait. Mert az esti közönség nem lehet felkészültebb nálam. Rákaptam a dologra, és a közéleti információk erős reflexeket váltottak ki bennem.