Semmi sem halad gyorsabban a fénynél, kivéve talán a rossz híreket, amelyek önnön speciális törvényeiknek engedelmeskednek.
Média idézetek
Nem tudom megérteni, hogy a sajtót miért érdekli annyira a külsőm. Mi köze az arcomnak a zenéhez vagy a tánchoz?
Nemcsak az én véleményem, hogy az európai polgárok jelentős hányada azért alkot rólunk téves képet, mert a nyugat-európai média egész egyszerűen hazudik. Folyamatosan, koncepciózusan, aggasztó elfogultsággal, célratörően hazudik Magyarországról. Eltorzítja a valóságot, ténybeli hazugságokat közölnek, aminek következtében a nyugat-európai emberek, akik úgy szokták meg, hogy az ő médiájuk nagyjából a valóságot közli, föl sem merül bennük, hogy eljutottunk arra a pontra hogy a média hazudik.
Van, az egyik oldal, ami eddig ellenzéki volt, most az kormánysajtó, a hatalom médiája lett. Oda azért nem megyek, mert ott csak ellenségek vannak. Meg van egy elvi álláspontom, hogy aki külföldről fogad el a pénzt, annak én nem nyilatkozom. Van, a korábban bennünket támogató jobbközép, vagy mérsékeltebb sajtó, mondjuk ez az Indamédia, Tv2, Index, ilyenek, Mandiner. Ezek most ellenzékbe kerültek, polgári, kritikus médiavilágnak néznek ki, de még keresik a hangjukat. Ha nincs meg a saját hangjuk, akkor hogy akarnak velem beszélni. És akkor van még az én kedvencem, csak durva a stílusában, ezért nem reklámozom, a Vadhajtások. Nyelvileg durva, de az a kurucok sarka. A Nemzeti Sport mellett az a második igeforrásom, amit mindennap meg kell nézzek. De ha odamegyek, akkor is bezárom magam egy szűk hallgatóságba.
(DopeMan-podcast, 2026. május 8.)
A sajtóban rengeteg mindenfélét írnak. Össze-vissza találgatnak a vaksötétben – néha eltalálják a dolgokat, néha nem.
Nemrég az egyik napilap közölt rólam egy nagyszerű cikket: „Trump zseniális, csodálatos, hihetetlen, de a parókája pocsék.” Azt írta, hogy parókát viselek. Gondolj csak bele: egy fontos napilap ír rólam egy cikket, amelyik minden szempontból tökéletes, kivéve, hogy azt állítja, parókám van. Hogy lehet így tönkretenni egy egyébként gyönyörű cikket – még csak el sem küldhettem az ismerőseimnek!
A szabad sajtó nem ellenség, hanem a demokrácia egyik legfontosabb garanciája.
Gyakorlatilag a magyar sztárok jelentős része a teljes nyilvánosság előtt éli a magánéletét, hogy mikor, hova megy a gyerekeivel, a barátaival, hogy éppen kivel csalta meg a férjét, a feleségét, ki az új párja, de nekem erre nincs szükségem.
Azt szoktam mondani, hogyha az esküvődön ott van a sajtó, akkor ne csodálkozz, ha a válásodon is ott lesz; és nem mondhatod azt, hogy ne legyen ott. Ha valaki mindent kitesz a kirakatba, akkor nemcsak magát, hanem a családtagjait is óhatatlanul támadásoknak teszi ki, ami ma sokkal durvább és veszélyesebb, mint ’98-ban volt, amikor engem megismert egy ország.
Ha valaki hétfőtől péntekig minden este képernyőn van, ugyanabban a műsorban, ugyanabban a képkivágásban, akkor nem nagyon engedheti meg magának, hogy szétessen.
Én egyszer azt mondtam valahol, azt bátorkodtam mondani – azt hiszem egy tévé kamarai ülésen -, hogy jó dolog, hogy van ez a híradó, mert ez egy olyan dolog, mint a klotyóban a légypapír: ott összegyűlik mindenki, és legalább ott vannak egy helyen.
Én szerintem egy televízió-műsornál az számít, hogy hányan nézik. A tetszési index az egy hülyeség. Tuniillik egy tévéműsort néznek vagy nem néznek. Az, hogy mennyire tetszik, az nem érdekes sehol a világon.
Amikor megszűnik a sok százmilliárd forintos gyűlöletpropaganda, az a pillanat kicsit olyan lesz, mint amikor a Truman Show-ban Jim Carrey a stúdió falába ütközik, és rájön, hogy ez az egész nem volt igaz.
A kereskedelmi televíziók, a bulvársajtó azt tárja elénk, amiért pénzt kapnak. Nem a természetes megoldásokat reklámozzák, mert abban nincs üzlet.
Kezdetben nehéz volt a Pythont amerikai tévéműsorokba benyomni, de egy helyre, nem is akárhova, mégis sikerült bejuttatni minket: Johnny Carson híres szombat esti show-jába.
A televízió kevés örömöt és sok olyan hülye műsort ad, amitől a jó gyomrú ember is hány.
Az igazi eredmény nem fogja érdekelni a bulvársajtót, de elég egyetlen hiba és máris hatalmas címlapsztori lesz belőle, méghozzá úgy tálalva, hogy annak alig van köze a valósághoz.
Abban az időszakban és abban a tévés világban szocializálódtam, amikor a Magyar Televízióban elvégeztél egy feladatot, és ha jól teljesítettél, mindig kaptál egy másikat. Megtaláltak a munkák. Vagyok, aki vagyok, és bízom benne, hogy nem veszek el mindazzal, amit eddig összeraktam.
Az interneten még inkább meg kell küzdeni az olvasókért, hogy ott maradjanak, ne csak a harsány híreket olvassák el 12 sorban, hanem egy Bálint Gyuri bácsival készült beszélgetést 16 ezer karakterben. Azt megemészteni nem pár perc…
Náray Tamással nagyon régóta ismerjük egymást, nagyon régóta jóban vagyunk. Háromszor is volt a vendégem a talkshow-mban, és mindig nagy sikert arattunk a nézők körében, mert van közöttünk valami olyan kémia, ami miatt nagyon jól tudunk egymással beszélgetni.
