Én egyszer azt mondtam valahol, azt bátorkodtam mondani – azt hiszem egy tévé kamarai ülésen -, hogy jó dolog, hogy van ez a híradó, mert ez egy olyan dolog, mint a klotyóban a légypapír: ott összegyűlik mindenki, és legalább ott vannak egy helyen.
Média idézetek
Én szerintem egy televízió-műsornál az számít, hogy hányan nézik. A tetszési index az egy hülyeség. Tuniillik egy tévéműsort néznek vagy nem néznek. Az, hogy mennyire tetszik, az nem érdekes sehol a világon.
Amikor megszűnik a sok százmilliárd forintos gyűlöletpropaganda, az a pillanat kicsit olyan lesz, mint amikor a Truman Show-ban Jim Carrey a stúdió falába ütközik, és rájön, hogy ez az egész nem volt igaz.
A kereskedelmi televíziók, a bulvársajtó azt tárja elénk, amiért pénzt kapnak. Nem a természetes megoldásokat reklámozzák, mert abban nincs üzlet.
Kezdetben nehéz volt a Pythont amerikai tévéműsorokba benyomni, de egy helyre, nem is akárhova, mégis sikerült bejuttatni minket: Johnny Carson híres szombat esti show-jába.
A televízió kevés örömöt és sok olyan hülye műsort ad, amitől a jó gyomrú ember is hány.
Az igazi eredmény nem fogja érdekelni a bulvársajtót, de elég egyetlen hiba és máris hatalmas címlapsztori lesz belőle, méghozzá úgy tálalva, hogy annak alig van köze a valósághoz.
Abban az időszakban és abban a tévés világban szocializálódtam, amikor a Magyar Televízióban elvégeztél egy feladatot, és ha jól teljesítettél, mindig kaptál egy másikat. Megtaláltak a munkák. Vagyok, aki vagyok, és bízom benne, hogy nem veszek el mindazzal, amit eddig összeraktam.
Az interneten még inkább meg kell küzdeni az olvasókért, hogy ott maradjanak, ne csak a harsány híreket olvassák el 12 sorban, hanem egy Bálint Gyuri bácsival készült beszélgetést 16 ezer karakterben. Azt megemészteni nem pár perc…
Náray Tamással nagyon régóta ismerjük egymást, nagyon régóta jóban vagyunk. Háromszor is volt a vendégem a talkshow-mban, és mindig nagy sikert arattunk a nézők körében, mert van közöttünk valami olyan kémia, ami miatt nagyon jól tudunk egymással beszélgetni.
Egy percig sincs olyan vágyam, hogy beüljek egy stúdióba politikusokkal beszélgetni. Megcsömörlöttem attól, ami zajlik. Ma már a kérdezésnek semmilyen értéke nincs. Hiába kérdezek valamit, a válaszoknak semmilyen következményük nincs, ráadásul, akiknek valódi kérdéseket lehetne feltenni, azok nem állnak oda, hogy megkapják ezeket a kérdéseket, innentől kezdve az egész csak egy játszadozás. Játszani meg legfeljebb itthon szeretek, kártyázni a családdal vagy a barátokkal, de az életemet inkább értelmesebb dolgokkal töltöm.
Egy-egy fotót a lelkesedés hevében is készíthetünk, de kifejezetten a drága dolgok és a luxus rendszeres megosztása valószínűleg nem más, mint az irigység tudatos provokálása.
Nem olvasom a negatív kommenteket, mert a szüleim és a családom nem engedik. A nővérem kezeli az Instagramomat, a bátyám pedig a Twitteremet, és a Google-ben sem nézek ilyesmit.
Nehéz a nyilvánosság előtt felnőni. Nem ismered magad, semmit sem tudsz, és azt várják el, hogy minden kérdésre válaszolj.
„Ó, te jó Isten! Mit művelt ez az arcával?! Miért lett szőke? Tisztára úgy néz ki, mintha már hatvanéves lenne!” Én tiszteletben tartom az újságírást. Szeretek cikkeket olvasni a kedvenceimről, szeretek informálódni arról, mire is készülnek. Értem én azt is, hogy létezik a paparazzi, még ha ez bele is mászik az ember magánéletébe, még ha számomra ez egy sz*rságnak is érződik. Tudom, hogy egyeseknek ez a munkája… De ha kérhetem, ne azzal kezdjék már rögtön a címlapon, hogy belém rúgnak! Ez helytelen és zaklatás, különösen fiatal lányokkal szemben, akik újonnan érkeztek ebbe a szakmába.
A sajtó jelentősége a modern életben szinte felbecsülhetetlen. Nemcsak híranyaggal látja el a legszélesebb közönséget, hanem irányítja is. Világnézetet ad neki, meggyőződését befolyásolja. A sajtó tud építeni, de tud rombolni is.
A riporterek nagy része úgy ül le, mintha komponálna, mintha egy mű készülne. Nem készül mű. Beszélgetni kellene csupán.
Amit mondani fogok, talán félre is értheted. De az én tapasztalatom, hogy van a médiában egy archimédeszi törtvény. Minden műsoridőbe mártott tudományos tekintély a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított műsoridő mennyisége. Tehát minél többet vagy jelen, a szakma annál kevesebbre becsül. A kamera és a mikrofon nagyobb mennyiségben lejárat.
Gondolkodásunkat szüntelenül befolyásolják, akár tudatában vagyunk, akár nem. A média szerint a siker egyenlő a ruhával, amelyet hordunk, az autóval, amelyet vezetünk, a házzal, amelyben élünk és a nyaralással, amelyre befizetünk. Attól függően nyomják rád a siker vagy a kudarc bélyegét, hogy mit tudsz felmutatni ezen a téren.
A haverjaim előtt sem fogom megjátszani magam, ezért az újságírók előtt sem. Rögtön észreveszem, ha jön egy kamera, és ilyenkor csomó bokszoló átváltozik, ami hamisnak tűnik. Sose éreztem ezt szükségesnek. Floyd Mayweather is kitalál mindenféle szarságot, hogy eladjon néhány jegyet, de ha engem kérsz ilyenre, akkor arra sokáig várhatsz.
