Egy ultrafutónál semmi sem olyan fontos, mint a lelkiállapot.
Futás idézetek
Ilyen hát futónak lenni? Hogy mindenét beleteszi az ember, és a végén már nincs mit adnia, mert semmije sem maradt?
Az ultrafutó küzdhet a természettel, vagy átadhatja magát neki. Én az utóbbit javaslom.
Számtalan tanulmány bizonyítja, hogy a “futók mámorának” forrása az intenzív testmozgás közben keletkező, nagy mennyiségű, természetes endorfin és endocannabinoid, amely az öröm érzetét okozza az agyban. Ez magyarázza valószínűleg, hogy az ultrafutók között viszonylag nagy számban vannak gyógyuló drogbetegek.
Aki futni akar, számoljon a magánnyal: az ultrafutó naponta hosszú órákat tölt egyedül, távoli, lakatlan vidékeken edz.
Rendszeresen futok és akkor van időm gondolkozni, a legjobb ötletek futás közben jutnak eszembe. Életem legnehezebb időszakán is a futás segített rajtam, a legmélyebb depresszióból is kirángatott, és erőt adott a további csapások elviseléséhez.
Sokan azt gondolták, hogy azért akarok 100-at futni, mert a pénz motivál, hiszen a 100-asok nagyobbat kaszálnak. Most elárulom, hogy egyetlen dolog vezérelt: meg akartam úszni, hogy 400-at kelljen futnom.
Szerintem a futás boldoggá teszi az embert és persze, egészségesebbé is.
A futóverseny kiváló közösségépítő, és egyébként az egónak is jót tesz, amikor az ember bizonyítottan végigfut egy adott távot.
Rengeteg tényező játszik közre abban, hogy valaki előnyre tegyen szert – a kondíció, az időjárás, a környezet, és még akkor is, ha ezek kedvezők, tökéletes kört kell futnod az elejétől a végéig -, mert akkor talán van esélyed, de még akkor sem garantált.