Szinte minden versenyen legfeljebb néhány versenyző reménykedhet komolyan abban, hogy első lehet. A többi versenyző valójában nem azért fut, hogy nyerjen. Hanem azért, mert verseny van. Verseny van a futók számára, és mivel én futó vagyok, ott a helyem. Futok a legjobb tudásom szerint, mintha akár győzhetnék is, de valahol a lelkem mélyén nem veszem igazán komolyan ezt az álmot, bele is rokkannék. Minden versenyen valakinek utolsónak is kell lennie – de még a legutolsó is elmondhatja magáról, hogy ott volt a pályán. Továbbra is futónak tekintheti magát. A verseny igazi vesztesei azok, akik ki sem jutottak a pályára.
Futás idézetek
A hosszútávfutó magányos, és ha győzni akar, szinte mindent ki kell iktatnia az elméjéből, és csak a következő lépésre, aztán a következőre, meg az azután következőre szabad gondolnia. És bár erős kötelék alakul ki futó és iramfutó között, a legkiválóbb ultrafutók nem gondolkoznak csapatmunkában, amikor stratégiai-taktikai célokat fogalmaznak meg.
Az ultramaratonokban az a csodálatos, hogy bármilyen szörnyű is éppen, akármennyire fáj is valahol, valahogy mindig újjá tud születni az ember. Aki hajlandó dolgozni érte, arra megváltás vár.
A futás soha nem egyszerű testedzés volt számára. Eljutott arra a pontra, amikor a futás már nem esett nehezére, mintha nyolc kilométer megtétele kevesebb energiáját emésztette volna fel, mint az újság elolvasása. Inkább egyfajta alkalomnak tekintette az elmélkedésre, ritka lehetőségnek az egyedüllétre.
Azon a napon, minden különös ok nélkül, elhatároztam, hogy futok egy kicsit. Így aztán elfutottam az út végéig, És amikor odaértem, gondoltam miért ne fussak a város végéig? És amikor odaértem, gondoltam miért ne fussak keresztül Greenbow megyén? Ott meg az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire eljutottam, miért ne fussak végig a szép Alabama államon? Meg is tettem. Végigfutottam egyből egész Alabamán. És csak úgy egyszerűen tovább kellett mennem. Elfutottam egészen az óceánig. És amikor odaértem, az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire jutottam, akár meg is fordulhatok és futhatok tovább. Amikor odaértem a másik óceánhoz, az jutott eszembe, hogy ha már ilyen messzire jutottam, akkor vissza is fordulhatok és futhatok tovább…és tovább. Mikor elfáradtam, aludtam, mikor megéheztem, ettem, mikor mennem kellett, azt mondtam, indulás!
Olyan gyorsan futok, ahogy a szél fúj.
Az ultrafutónak minden tudását bele kell tennie az edzésekbe, de sosem a merevségig. Ha valamivel feltétlenül számolnia kell, az az, hogy egy 100 mérföldes versenyen mindig lesznek dolgok, amelyekkel nem számolt.
A rendszeres futáshoz ki kell kanyarítanod egy darabot a napodból, még ha csak fél vagy egy órát is. Ha ez lehetetlennek látszik, tedd föl magadnak a következő kérdést: mennyi időt töltök tévénézéssel? Vagy a világhálón? Vagy vásárlással? Ezektől vedd el az időt, hogy olyasmire fordítsd, ami jót tesz neked.