A megértési zavarok általában csökkentik a tanulási motivációt, és megnehezítik később is a tantárggyal való foglalkozást.
Buda Béla
1939. április 2. - 2013. július 7.
magyar orvos, pszichiáter
Buda Béla idézetei az emberi lélek, a kommunikáció és a kapcsolatok mélyebb megértésére irányulnak. Gondolatai segítenek tudatosabban élni, és közelebb kerülni önmagunkhoz és másokhoz.
Különösen negatív érzelmek feltételezése esetében nagy a valószínűsége, hogy tényleg elő is idézzük azokat. A negatív érzelmekre gyakran visszavonulással vagy olyan megnyilvánulásokkal válaszol a személyiség, amely valódi negatív érzelmeket kelthet.
Léteznek emberek, akik rendkívül meggyőzően tudnak hazudni, és ez a képességük sok csalásra és szélhámosságra ad módot nekik (az ilyen emberek az ún. szélhámos pszichopaták, ahogyan német elmegyógyászati iskolák nevezni szokták őket).
Nem kis mértékben a rendszeres, mértéktelen ivás szaporítja meg az emésztőrendszer rákjait, a hasnyálmirigy betegségeit, a szívinfarktust és sok más testi bajt is.
Minden ember, aki öngyilkossági gondolatokkal foglalkozik vagy öngyilkossági kísérletet tesz, egészen különleges és egyedi problémák hatása alatt áll, és sajátos módon dolgozza azokat fel magában. Ezért is kell megértéséhez az érzelmi ráhangolódás. Ha az orvosban nincs kellő empátia, az ilyen eseteket nem veszi észre.
Az öngyilkossággal kapcsolatos legfontosabb felismerés az, hogy az önmagát elpusztító ember nem meghalni akar, hanem tűrhetetlen és reménytelen élethelyzetből akar szabadulni. A halál csupán ennek a megszabadulásnak végső eszköze. A legtöbb öngyilkos tulajdonképpen küzd a halál ellen, szeretné úgy megoldani a dolgot, hogy ne kelljen meghalnia.
Nem a visszaesés az igazi kudarc, hanem az, ha valaki ennek nyomán elkönyveli magáról, hogy ő menthetetlen, reménytelen.
Sok ember képtelen eléggé figyelni a másikra ahhoz, hogy bele tudja élni magát annak lelkiállapotába.
Az emberi kapcsolatokban a szükségletek kölcsönös kielégítésének nagy a jelentősége, ezért a rejtett vágy megérzése és teljesítése nagyon fontos lehet.
Ahol a pszichológiai kulturáltság nagyfokú, ott a pszichésen beteg, önszabályozásában és kapcsolati viselkedésében megzavart embert elfogadják, megérteni igyekeznek, segítik. Ilyen közösségekben a viselkedészavarok előfordulása kisebb, mint másutt.
A művészetek hozzájárulhatnak a pszichológiai kulturáltság fokozásához és mentálhigiénés szempontból értékes, hasznos társadalmi erőknek tekinthetők.
Huzamos ideig tartó pszichológiai magány (amely látszólag, formálisan meglevő kapcsolatok mellett is előállhat) következtében olyan pszichopatológiai elváltozások következhetnek be, amelyek később valamilyen szisztematikus módon rontják a beilleszkedést az emberi kapcsolatokba a későbbiek folyamán is.
Néhány éves külföldi tartózkodás után általában mindenki megváltozva, több empátiával tér haza, természetesen csak akkor, ha átadta magát az idegen kultúrának, és nem honfitársai között, a saját nyelvi közösségében élt. A napjainkban mind gyakoribb hosszas külföldi tartózkodás is tehát az empátiás képesség általános fejlődésének irányába hat.
Talán leginkább hiányzik az orvosok pszichológiai szemlélete és kulturáltsága. Ez a hiány nem elsősorban lélektani ismeretekre vagy gondolkodásmódra vonatkozik, hanem az érzelmi megértés képességére, amit a pszichiáterek empátiának, a másik érzelmi állapotára való ráhangolódásnak, beleélésnek neveznek.
Freud a terapeuta fő feladatának azt tartotta, hogy tükröt jelentsen a beteg számára az önmegismeréshez.
Az alkoholizmus társadalmi kára igen nagy, sokkal nagyobb, mint az alkoholtermelésből és -forgalmazásból származó jövedelem.
Számos szenvedély valamilyen lelki betegség öngyógyítási vagy kompenzációs kísérlete.
A tanárnak adnia kell magából személyest, egyedit, a tanulóknak szóló közléstartalmú jelzéseket ahhoz, hogy kapcsolódni tudjanak hozzá. Reagálnia is kell arra, ami a tanulóban egyedi, sajátos.
Az lehet erőt adó, ha rádöbbenünk, akármilyen szegények, betegek vagy öregek vagyunk, micsoda óriási kincs van a birtokunkban a tiszta tudatunk és értelmi képességeink révén. Még együtt vagyunk a világgal, és szellemi erőink révén még alakíthatjuk magunkat és kapcsolatainkat. Ez a perspektívaváltás gyógyír lehet a lehangolódás, a depresszió ellen. A remény záloga lehet, hogy ami bánt bennünket, az még megváltoz/tat/hat/ó.
Az empátia a másik ember megismerésének nem az egyetlen, hanem csupán az egyik, sajátos módja.