Egy olyan isten, aki kontárkodik a világegyetemmel, abszurd, egy Isten, aki beavatkozott az emberi szabadságba zsarnok. Ha Istent egyedülállónak tekintjük a világban, egy személy, aki egy gondolathoz kapcsolódik, egy ok, amely el van választva az eredményétől, akkor olyan valakivé válik, aki nem önmaga. Egy mindenható, mindentudó zsarnok nem sokban különbözik a földi diktátoroktól, akik mindent, és mindenkit egyszerű fogaskerékké változtatnak egy gépezetben, melyet ők irányítanak. Egy olyan ateizmus, amely visszautasít egy ilyen Istent bőven jogos.

Képzeljük el azokat az embereket, akik elhiszik ezeket a dolgokat, és akik nem szégyellik figyelembe se venni a gondolkodó elmék mindazon felfedezéseit, amelyek a Biblia írása óta születtek. És ezek a tudatlan emberek, a legképzetlenebbek, a legkisebb fantáziájúak, a legkevésbé gondolkodók közöttünk azok, akik minket vezetni akarnak, akik gyenge és gyermeteg hiedelmeiket ránk akarják erőltetni, akik el akarják foglalni iskoláinkat, könyvtárainkat és otthonunkat. Én személy szerint szörnyen zokon veszem.

Minden szektában vannak bolondok, és szélhámosok; miért higgyek rejtélyekben, amit senki nem ért, csak azért, mert olyan emberek írták, akik az őrületet választották inspirációként, és Evangélistáknak mondták magukat?

Nem hiszek semelyik vallásban sem. Semmi közöm a halhatatlansághoz: elég nyomorultak vagyunk ebben az életben is, mindenféle más életen való abszurd spekuláció nélkül is.

Olvassuk csak el a Bibliát a teológia beteges színjátéka nélkül, csak úgy, mint más könyveket, saját értelmünk ítéletére hagyatkozva, a belső hangunkra hallgatva, nem a zajos Bábelre odakint! Legtöbbünknek megvan a megfelelő ítélőképessége. Használni tudjuk, vagy mások kell, hogy etessenek minket, mint a csecsemőket?

Eljött az ideje, hogy az őszinte emberek elítéljék a rossz tanítókat, és megtámadják a hamis Isteneket.

Az a gondolat, hogy egy jó Isten elküldi az embereket égni a pokolba, teljesen elfogadhatatlan számomra. Elmebajos beszéd. Nincs semmi közöm egy ilyen Istenhez.

Ha valaki bebizonyítaná nekem – itt helyben -, hogy Isten teljes fényességében létezik, az nem változtatna egy cseppet sem a viselkedésemen.

Azoknak, akik hisznek Istenben, a nagy kérdések meg vannak válaszolva. Azonban nekünk, akik nem fogadják el rögtön Isten formuláját, a nagy válaszok nem maradnak kőbe vésve. Mi alkalmazkodunk az új helyzetekhez és felfedezésekhez. Mi alakíthatóak vagyunk. A szeretetnek nem kell parancsnak vagy a meggyőzés eszközének lennie. Én a magam Istene vagyok. Azért vagyunk, hogy elfelejtsük az egyház, az állam és az oktatási rendszerünk tanítását. Azért vagyunk, hogy sört igyunk. Azért vagyunk, hogy háborúzzunk. Azért vagyunk, hogy nevessünk, és olyan jól éljük az életünket, hogy a Halál féljen elvinni minket.

Minden tudós tudja, hogy az Újtestamentum erkölcsi rendszere nem tartalmaz olyan elvet, amelyet előzőleg ne fejtettek volna már ki, és hogy az apostoli írások néhány legszebb bekezdései idézetek pogány íróktól. Azt állítani, hogy a Kereszténység olyan emberi erkölcsi igazságokat közvetített, az előbb kifejtettekről való goromba tájékozatlanságot vagy szándékos elhallgatását jelenti.

Ha valami különleges tiszteletet érdemel, akkor az eretnekség az, mivel legigazabb módon szolgálta az emberiséget.

Eddig soha nem definiáltak egy olyan Istent, amely ne lett volna nyilvánvalóan önellentmondásos és képtelen, soha nem írták le Istent olyannak, hogy a fogalom róla az emberi gondolkodás számára lehetséges lenne. Semmilyen filozófia, semelyik vallás nem hozott ilyen jó hírt a világnak, mint az ateizmus hírei.