A vallási nyomorúság a valóságos nyomorúság kifejezése, s egyszersmind tiltakozás a valóságos nyomorúság ellen. A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme.

A nem létezőbe vetett hit, megnyugvást hoz az elmének, de egyúttal gyöngíti is. A civilizáció, amelynek a magvait ti vetitek el, az emberiség önmagába vetett hitén alapul, nem egy képzelt istenségen.

Az Egyesült Államok semmilyen értelemben nem alapszik a keresztény hiten; ahogyan nincs benne semmilyen ellenségeskedés a muzulmánok törvényei, hite vagy békessége ellen. (…) Ki van mondva, (…) hogy semmilyen vallási okokból fakadó kifogás nem okozhat a két ország közötti harmóniában szakadást.

A kérdés, amely az emberi faj előtt áll, hogy a természetes Isten saját törvényei szerint kell-e kormányoznia a világot, vagy a papok és királyok fogják uralni kitalált csodák alapján?

Nem látok elegendő bizonyítékot Isten létezésére, bár az ellenkezőjét sem tudom bizonyítani. Nem vagyok dogmatikus hitetlen, inkább ateistának, mint agnosztikusnak tartom magam, mivel életem 62 éve alatt sohasem tapasztaltam olyat, ami istenség vagy természetfeletti erők feltételezését tette volna szükségessé. Számomra ez ahhoz a konklúzióhoz vezetett, hogy az egész csak mitológia. Elismerem, igen érdekes mitológia és talán a társadalomban szükség is van rá.

Nincs semmilyen kapcsolatom Istennel, és soha nem is akartam. Nem hiszek a sorsban vagy bármilyen más felsőbbrendű erőben. Ha egy repülőgép lezuhan, és emberek halnak meg, az nem azért van, mert a mennyekben így akarták.

Mielőtt megértenénk a tudományt, természetes azt hinni, hogy Isten teremtette a Világegyetemet. Most már azonban a tudomány meggyőző magyarázatot kínál erre. Mindent tudunk, amit Isten tudhatna, ha létezne. De nem létezik.