Gyerekként a szüleinkkel a hátunk mögött ültünk a fogadóórán. Ha a tanár valami negatívat mondott a “munkánkkal” kapcsolatban, apám előre lépett, és lecsavart egy nyaklevest – épp úgy, ahogy más szülők is tették a gyerekeikkel.

Amikor 1962-ben elkezdtem súlyzózni, anyám ezt ismételgetve fakadt sírva: “Hol rontottam el? A fiam olajozott testű férfiak képét teszi ki a falra, pedig minden barátjának lányok fotóival van tele a szobája!”

Akár egy reggeli rutinról, filozófiáról vagy edzéstippről, vagy akár csak egy motiváló mondatról van szó, amely segít végigcsinálnunk a napot, nincs olyan ember ezen a földön, akinek ne jönne jól egy kis külső segítség.

Amikor nagy emberekkel találkozom – márpedig erre minden alkalmat megragadok -, megkérdezem tőlük, hogyan érték el a vívmányaikat, és milyen tényezők segítették őket. Tudom, hogy a sikerhez ezerféle út vezet, és az ő, valamint a saját tapasztalataimból megpróbálok új szabályokat alkotni.