Az utolsó 3-4 ismétlés növeli az izmaid. Ez a küszöb, ami elválasztja a bajnokokat a többi embertől
Arnold Schwarzenegger
1947. július 30. —
amerikai testépítő, színész, üzletember és politikus
Nem a közvéleménykutatás dönt. Sportolóként megtanultam a formaidőzítés szerepét. Szezonon kívül nem kell formában lenned, de a verseny napján meg kell mutatnod, mire vagy képes. Így azokon a napokon nem aggódok a pontozás miatt, amikor nincs verseny.
A kormányzóságom első napján besétáltam az irodámba, és azt gondoltam: “OK, megnyertem a választást. Most mi a szart csináljak?”
Több mint hét évnyi kaliforniai kormányzóság alatt nagyjából 200 millió dollár értékű filmszerepről mondtam le, és nagyjából 40 milliót költöttem a saját zsebemből választási kampányokra és egyéb költségekre.
A politikai bátorság nem politikai öngyilkosság.
A pénz nem tesz boldogabbá. Most 50 millió dollárom van, de ugyanolyan boldog vagyok, mint amikor 48 millióm volt.
Az az érdekes a bukással kapcsolatban, hogy a tanulásnak sokkal fontosabb eszköze, mint a győzelem. Ha győzől, nem kell leülnöd, és más szemszögből újragondolnod.
Jim Lorimer és én már 47 éve vagyunk barátok. Végig egy nagyon egyszerű, kézfogáson alapuló megállapodás volt köztünk. Nem kellett szerződés, mert az egymásba vetett szilárd hitünk erős alapot adott.
1970-től ösztönösen nyerni akartam: eltakarítani a versenyben mindenki mást, elpusztítani az ellenséget és tétovázás nélkül átgázolni mindenen. Már évekkel a film elkészülte előtt terminátor voltam.
Az Ovizsaruban egy szüzet játszottam. Nem volt könyű alakítás.
Mindig is érdekeltek az új ötletek. Mindig is szivacsként szívtam magamba bármilyen információt. Éhezem a tudást! És éhezem az új dolgok megtapasztalását.
Nem akarom magam túl erősen megcsípni, mert nem akarok felébredni, és arra eszmélni, hogy ez az egész csak egy álom. Képzeld csak el: reggel ötkor arra ébredek, hogy valaki megráz és azt mondja: “Gyerünk Arnold, kezdődik a műszakod az acélgyárban!”